Megkínzott ég, sehol semmi fény

Hajnaltalan reggel követ csillagtalan éjt

Aztán villanás, és gyorsan vált a kép:

Napsugárforgács alszik a padlón

Sötét árnyék lopakodik

A fény megrebben és tovaszáll

Végtelen harc és végtelen tánc;

Az ágyban pihenő lány lehunyja két szemét

Rád gondol talán, és Rólad álmodik

Éber álmok birodalma, ahová száll

Tudja, hogy te oly távol jársz

De nem veszt reményt

A csodák, az álmok a szemében élnek

A szívében régen tavasz van már

Ott élnek belül az álmaim

Hisz én vagyok a lány

Akinek a szíve csak Rád vár

És nem félek, mert tudom már:

A végső napon,

Ott hol összeér a föld s az ég

Ott leszel Te és ott leszek én