Lebegek, zuhanok, rád vágyom,
de te már nem vagy itt,
nem szeretsz, mást csókolsz, mást ölelsz,
övé a sóhajod, övé a vágyad,
s a kín az enyém
Összetört álmaim velem zuhannak,
fénylő tükörcserepek csupán
az éj sötétjében
Rettegek, mert már nem fogod kezem,
elvesztettelek, s vérzik a szívem
Balga reményem még mindig téged hív,
nem tudlak elengedni, megöl e kín,
s nincsen megnyugvás
Az égről ezer csillag tekint le rám
bíztatón, de én már nem hiszek,
Csak akkor lehetek boldog,
ha újra velem leszel