M�r d�l is elm�lt, mikor Bill – sz�les mosollyal az arc�n- bel�pett a szob�ba, de azt�n hamar elkomolyodott, mert azonnal l�tta rajtam, hogy valami nincs rendben.

- Mi a baj? – k�rdezte, mik�zben f�rk�sz� pillant�ssal n�zett r�m.

- H�t ez – v�laszoltam, �s odaadtam neki a magyarul �r�dott �js�got, ami a k�rd�ses cikkn�l volt kinyitva. Persze egy sz�t sem �rtett bel�le, de a k�pet az�rt l�tta.

- Ja, csak ez? Lef�nyk�peztek, na �s? El�fordul… Egy�bk�nt mit �rnak? – �rdekl�d�tt, �n pedig nagyj�b�l leford�tottam neki a l�nyeget.

- Azt �rj�k, hogy N�metorsz�gban bar�tn�d van, akit velem csalt�l meg, �s kihaszn�lod a rajong�idat. Felt�telezem, ez nem az els� eset… De most nem is ez a l�nyeg. T�nyleg van bar�tn�d? – n�ztem r� k�rd�n.

- Ami azt illeti, t�nyleg van egy l�ny… - kezdte, �n pedig gyorsan f�lbeszak�tottam.

- Igen? Csak ezt akartam tudni. Most jobb lesz, ha elmegyek… - mondtam d�h�sen.

- V�rj m�r, hadd fejezzem be! Van egy l�ny, akivel n�h�nyszor tal�lkoztam, de nem j�rok vele, csak p�rszor elment�nk ide-oda. Nem jelent semmit.

- Ez igaz? T�nyleg nem jelent semmit? – k�rdeztem megenyh�lve, � pedig b�lintott.

- Hidd el, m�r r�gen tal�lkoztam olyan l�nnyal, aki fontos lett volna nekem. Eg�szen mostan�ig… - mondta mik�zben r�mmosolygott, �s �n hajlottam r�, hogy higgyek neki. – Ezek szerint nem az zavart, hogy benne volt a k�ped az �js�gban, ugye? Mert jobb lesz ha hozz�szoksz.

- Ezt meg hogy �rted?

- H�t �gy, hogy szeretn�m, ha a bar�tn�m lenn�l. Mit sz�lsz? – k�rdezte. El�llt a l�legzetem.

- De ezt m�gis hogy gondolod? �s a t�vols�g, a kork�l�nbs�g meg a rajong�id? – ny�gtem ki nagysok�ra.

- Ezeket mind megoldjuk valahogy, csak azt mondd meg, hogy akarod-e!

- �n…azt hiszem…IGEN! – v�laszoltam v�g�l. L�tszott rajta, hogy nagyon �r�l, mert nevetve a karj�ba kapott, �s megp�rgetett a leveg�ben.

- Na, tegy�l le! – k�rtem vigyorogva. Mikor azt�n letett, odahajoltam, �s megcs�koltam.

- Akkor ezt megbesz�lt�k. Menj�nk eb�delni, j�? Azt�n kett�kor lesz egy t�v�s szerepl�s�nk, de ut�na szabad vagyok, mert csak holnap megy�nk haza. A t�v�s dolog kb. egy �r�s lesz, ut�na mi lenne, ha elmenn�nk valahova a sr�cokkal egy�tt? R�d b�zom, tal�ld ki te, hogy hova – mondta.

- Rendben, akkor el�sz�r kaj�ljunk, m�r majd’ �hen halok – v�laszoltam. – D�lut�nra pedig…mit sz�ln�l az �llatkerthez? – tal�ltam ki v�g�l.

- Az j� lesz, mind im�djuk az �llatokat. Az�rt is szeret�nk annyira egy�tt lenni – vigyorgott. – Na gyere, nehogy �hen halj itt nekem! – h�zott mag�val. M�r a liftben voltunk, amikor megk�rdezte:

- Na, akkor hol egy�nk?

- Nem tudom, mi lenne ha itt maradn�nk a hotelben? Akkor eb�d ut�n lenne m�g id� visszamenni a szob�ba, �s…- hagytam f�lbe a mondatot jelent�s�gteljes mosollyal, mire � persze egyb�l vette a lapot.

- Ok�, akkor itt maradunk, �s nagyon gyorsan esz�nk – nevetett.

A sz�lloda �tterme gy�ny�r� volt, �s szerencs�re kaptunk egy k�tszem�lyes asztalt. Bill spagettit k�rt, �n meg gy�m�lcs�s pulyk�t krokettel. Mik�zben az eb�dre v�rtunk, mindenf�l�r�l besz�lgett�nk: magunkr�l, a bar�tainkr�l, az �lmainkr�l. Rekordsebess�ggel ett�nk, desszertnek pedig fagyikelyhet k�rt�nk. Miut�n az is elfogyott, rohantunk vissza a szob�ba. Szinte m�r a folyos�n egym�snak est�nk, ez most teljesen m�s volt, mint az �jjeli szeretkez�s�nk. Sokkal vadabb, szenved�lyesebb, �s – mivel alig volt id�nk - gyorsabb is, de legal�bb olyan j�. Ut�na Bill rohamtemp�ban �lt�z�tt, �s m�r futott is a t�v�felv�telre. Az ajt�b�l sz�lt vissza:

- Sietek, addig foglald el magad valamivel! Ja, �s telefon�lj haza, hogy csak holnap m�sz!

- Ok�. Sok sikert! – mondtam, �s puszit k�ldtem neki. Miut�n elment, magamban mosolyogva fogtam a telefont, �s t�rcs�ztam az otthoni sz�munkat. Az �cs�m vette fel.

- Szia nyuszi! – k�sz�ntem. – Add any�t l�gyszi!

- Szia! Adom…

- Anya? �n vagyok.

- Na mi a helyzet? Indulsz haza?

- H�t nem eg�szen… Az az igazs�g, hogy csak holnap megyek.

- Na de mi�rt? Valami fi� van a dologban, ugye? – �rzett r� egyb�l.

- H�t �gy is mondhatjuk… Vedd meg a Blikket, �s lapozz a m�sodik oldalra, akkor egyb�l meg�rted.

- J�, megveszem. Majd m�g h�vlak. Vigy�zz magadra! Puszi.

- Szia anya! Ja, �s puszilom a Botondot! (Botond az �cs�m)

Miut�n letette a telefont, t�rcs�ztam a legjobb bar�tn�met, �git. Tudtam, hogy j�r nekik a Blikk.

- Szia!

- Hell�! – vette fel a telefont.

- L�ttad m�r a mai �js�got? – k�rdeztem, egyb�l a k�zep�be v�gva.

- M�g nem. Mi�rt, van benne valami �rdekes?

- N�zd meg!

- J�, megvan. Pontosan mit keressek?

- Lapozz a m�sodik oldalra! – k�rtem. Egy darabig n�ma csend volt a k�sz�l�k m�sik v�g�n. Azt�n:

- Te j� �g! Ez t�nyleg te vagy? – k�rdezte d�bbenten. Igazs�g szerint nem is sz�ltam neki arr�l, hogy hova megyek, mert � nem szereti a TH-t, �s gyerekesnek tartja a rajong�somat, �gyhogy nem csoda, hogy �gy meglep�d�tt a l�tottakon. – De h�t hogyan? �s mi�rt? Hogy ker�lt�l oda?

- Majd otthon elmes�lek mindent. Holnap megyek haza, tal�lkozhatn�nk.

- J�, m�r alig v�rom a besz�mol�d. Majd �rj sms-t, hogy mikor talizzunk!

- Ok�. Szia!

- Szia! – k�sz�nt el.

Miut�n �gy sikeresen t�j�koztattam mindenkit, nem volt m�s dolgom, mint Bill v�rni, �gyhogy ledobtam magam a t�v� el�. �ppen a VIV�t n�ztem – a Comet g�l�t mutatt�k -, mikor kopogtak az ajt�n.