- M�r meg is j�tt�l? – szaladtam az ajt�hoz, de mikor kinyitottam, nem Bill �llt ott, hanem egy ismeretlen n� nagy csomagokkal.

- Hello, Ester vagyok, a sr�cok stylist-ja – mutatkozott be. – Bill k�rt meg, hogy hozzak neked n�h�ny ruh�t, mert biztos �t akarsz �lt�zni.

- �h, ezt igaz�n nem kellett volna – menteget�ztem. – Sajn�lom, hogy ez�rt ide kellett j�nn�d.

- Ne but�skodj, ez nem f�rads�g nekem. Im�dok v�s�rolni – nevetett. – F�leg n�i ruh�kat, �s erre mostan�ban �gysem volt lehet�s�gem, �gyhogy most b�ven bep�toltam – tette hozz�, �s a t�sk�k tartalm�t az �gyra bor�totta.

- De honnan tudtad a m�retet?

- L�ttam a k�pet az �js�gban.

- �s abb�l meg tudtad �llap�tani?

- Persze, v�g�lis ez a munk�m. Na gyere, pr�b�ld fel �ket! Azt hiszem, kell valami d�lut�nra – az �llatkertbe mentek, ugye? Valami d�g�s cucc est�re, meg valami holnapra – sorolta, mik�zben a kezembe nyomott egy farmerszokny�t, meg egy z�ld-s�rga fels�t. Belemer�ltem a ruh�k pr�b�lgat�s�ba, nehezen siker�lt v�lasztani. V�g�l d�lut�nra egy r�vid z�ld szokny�t �s egy r�zsasz�n fels�t v�lasztottunk, est�re egy fekete f�z�t meg egy fekete fodros szokny�t, m�snapra pedig egy feh�r nadr�got k�k p�l�val. Mikor ezzel megvoltunk, Ester �sszeszedte a t�bbi ruh�t, �s visszapakolta a t�sk�kba �ket.

- Ezek is mind a tieid – mondta.

- Azt nem lehet, nem tarthatom meg �ket – tiltakoztam.

- Ezt majd besz�ld meg Billel, �n mindenesetre mindent itthagyok. Most l�ssuk a kieg�sz�t�ket!

Ezzel hamar v�gezt�nk, mert mindenben megfogadtam Ester tan�csait, �s azt v�lasztottam, amit � javasolt. Ezut�n fel�llt.

- Gyere, menj�nk!

- Hova? – k�rdeztem.

- Van itt a hotel mellett egy j� cip�bolt. Kell neked legal�bb h�rom p�r cip� is ezekhez a ruh�khoz.

- De ez m�r t�nyleg t�lz�s – mondtam, de � ellentmond�st nem t�r�en sz�lt:

- Gyere m�r!

A boltban legal�bb �tven p�r cip�t felpr�b�ltam, de azt kik�t�ttem, hogy k�nyelmesnek kell lennie, mert nem vagyok hajland� szenvedni. V�g�l a v�laszt�sunk egy r�zsasz�n papucsra, egy fekete szand�lra, �s egy feh�r balettcip�re esett. Ezenk�v�l – minden tiltakoz�som ellen�re- vett�nk egy t�rkizk�k szand�lt, �s egy s�rga papucsot is. „Lesz egy-k�t szavam Billhez” – gondoltam magamban. V�g�lis mivel �rdemeltem ezt ki? Hiszen nem a p�nze miatt vagyok vele, nem akarom, hogy b�rki is azt gondolja, hogy ez �rdekel. A v�s�rl�s meg a ruhapr�b�k teljesen kimer�tettek. Megk�sz�ntem a seg�ts�get Esternek, �s visszamentem a szob�ba. M�r majdnem h�rom �ra volt, Bill b�rmelyik pillanatban v�gezhet, gyorsan �t kell �lt�zn�m. Lezuhanyoztam, felvettem az �j ruh�kat, megf�s�lk�dtem, �s v�rtam. Mikor hallottam, hogy ny�lik az ajt�, Bill el� szaladtam. Elismer�en v�gigm�rt, �s �gy sz�lt:

- L�tom nem t�lt�tted haszontalanul az id�t – mosolygott r�m.

- H�t t�nyleg nem, ennyi ruh�t m�g �letemben nem pr�b�ltam fel. De igaz�n nem kellett volna. Nem is tudom, hogy mit mondjak…

- Tal�n k�sz�nd meg, azt�n felejts�k el – vigyorgott.

- Akkor k�sz�n�m… - mondtam, �s a nyak�ba ugrottam.

- Mehet�nk? – k�rdezte, miut�n m�r eleget „h�l�lkodtam”.

- Menj�nk! A t�bbiek elk�sz�lhettek m�r?

- Majd megl�tjuk… Gyere!

Kil�pt�nk az ajt�n, �s bekopogtunk a szomsz�dos szob�kba. Egym�s ut�n jelentek meg a sr�cok, el�sz�r Gustav, azt�n Georg, de Tom m�g mindig nem ker�lt el�. Bill t�relmetlenkedni kezdett.

- Ez jellemz�! M�r megint az �n „m�sik felemre” kell v�rni! TOM!!! – kiab�lt be neki. - Gyere m�r! Egy percet kapsz, azt�n itthagyunk.

- J�l van, j�v�k m�r! – hallatszott Tom hangja, �s v�gre t�nyleg kil�pett az ajt�n.

- Most, hogy mind itt vagytok, szeretn�m bemutatni a bar�tn�met – mondta Bill.

- Petra, ugye? – k�rdezte Georg.

- Igen, ez a nevem. Hogyhogy eml�kszel?

- Ilyen sz�p l�nyt nem k�nny� elfelejteni – v�laszolt helyette Gustav.

- Igen, te volt�l tegnap a legszebb, az biztos – b�kolt Tom. – De mi az, hogy Bill bar�tn�je vagy? �s mi lesz velem? – k�rdezte nevetve.

- H�t err�l lecs�szt�l, tes�. Vedd el r�la a szemed! – figyelmeztette mosolyogva Bill.

- J�l van, nem csapom le a kezedr�l. Csak ha � is akarja – tette hozz�, �s r�mkacsintott.

- K�szi, de ink�bb maradok Billn�l.

- Nem tudod, hogy mit hagysz ki… - vigyorgott Tom.

- Na j�l van, el�g ebb�l – z�rta le a t�m�t Bill. – Induljunk!

- Ha meggondolod magad, tudod, hol tal�lsz – s�gta oda nekem Tom.

- Nem val�sz�n�, de az�rt �szben tartom – v�laszoltam ugyanolyan halkan, de persze nem komolyan. Tetszett Tom is, de vele ink�bb �gy voltam, mint egy testv�rrel vagy haverral.

- Mivel megy�nk? – k�rdeztem.

- H�t a limuzinnal – v�gta r� Gustav. T�madt egy �tletem.

- A limuzin t�l felt�n�. Mi lenne ha az �n kocsimmal menn�nk? – javasoltam. A fi�k egym�sra n�ztek.

- H�t… Biztos, hogy tudsz vezetni? – piszk�l�dott Tom.

- Tudod, nem nagyon b�zunk a n�i sof�r�kben – f�zte hozz� mosolyogva Georg.

- Nyugi, vigy�zok r�tok! A rajong�itok meg is �ln�nek, ha b�rmi bajotok esne…

- H�t j�, �n nem b�nom – adta be a derek�t Gustav.

- Fel�lem mehet�nk – mondta Georg is.

- �n b�zom benned, kicsim – mosolygott r�m Bill.

- OK, akkor induljunk! – mondtam.

- H�, engem meg sem k�rdeztek? �n f�lek… - boh�ckodott Tom.

- J�, akkor te itt maradsz. Majd elmes�lj�k, milyen volt – mondta neki Bill.

- Azt az�rt nem – visszakozott Tom, de az�rt m�g hozz�tette: - Biztons�gi �v van, ugye?

Odament�nk a kocsihoz, nagy nehezen mindenki elhelyezkedett, azt�n v�gre elindultunk. Mire oda�rt�nk az �llatkerthez, m�r egyik sr�cnak sem volt k�ts�ge afel�l, hogy t�nyleg tudok vezetni, de az�rt miut�n kisz�lltunk, Tom – ki m�s!? – megjegyezte:

- H�t ezt meg�sztuk – �s �gy tett, mintha nagy k� esett volna le a sz�v�r�l.

- J�l van, akkor te visszafel� gyalogolsz – ny�jtottam ki r� a nyelvem.

- Bemehetn�nk v�gre? – �rdekl�d�tt Georg.

- Persze, amint Tom �s Petra hajland�ak v�get vetni a vit�nak – mondta nevetve Gustav. Egym�sra n�zt�nk Tommal.

- Na j�, nem b�nom – mondtuk egyszerre. T�ny, hogy mi Tommal egyb�l egym�sra hangol�dtunk, azonnal vett�k a lapot, ha a m�sik h�ly�skedni kezdett. M�r ilyen r�vid id� ut�n is �rezt�k, hogy mi ketten nagyon hasonl�ak vagyunk.