- H�t akkor… - kezdtem, de t�bbre nem futotta az er�mb�l.

- H�t akkor… -ism�telte meg. – �gy t�nik, menn�nk kell.

- Most b�cs�zzunk el, ne a t�bbiek el�tt – k�rtem. – Am�gy sem szeretem a nagyjeleneteket.

- Ne f�lj, nemsok� tal�lkozunk. �g�rem – mondta komolyan.

- Rendben, hiszek neked – v�laszoltam. – Menj�nk!

�t�lelt, �s egy hossz� percig csak �lltunk �gy, azt�n elindultunk. A t�bbiek m�r lementek, �gyhogy egyed�l voltunk a liftben, de egyik�nk sem sz�lt semmit. A hallban azt�n megtal�ltuk a t�bbi sr�cot, �s kezdet�t vette a b�cs�zkod�s. El�sz�r Gustavhoz mentem oda.

- Szia! �r�l�k, hogy megismertelek, rem�lem m�g tal�lkozunk! – mondtam neki, �s meg�leltem.

- �n is �r�l�k – mosolygott r�m, �s adott k�t puszit. Ezut�n Georg k�vetkezett.

- Szia! L�gyszi, nagyon vigy�zz Billre! – k�rtem, �s �t is meg�leltem.

- J�, �g�rem vigy�zok r�. B�r ez nem k�nny� feladat… - kacsintott r�m. – De az�rt megteszem, amit lehet.

- Na szia, te kis raszt�s! – fordultam oda Tomhoz. – Nehogy rosszat halljak r�lad!

- Nyugi hercegn�, nem fogsz! – vigyorgott. – �n vagyok a megtestes�lt j�s�g…

- Ja persze, el is felejtettem – nevettem. – Na gyere ide! – mondtam, �s �t�leltem. T�le nehezebb volt a b�cs�, mint Gustavt�l vagy Georgt�l. Tom nagyon a sz�vemhez n�tt ezalatt a r�vid id� alatt is. Olyan volt nekem, mint egy testv�r, vagy egy nagyon j� bar�t. Billel eddigre m�r minden fontosat megbesz�lt�nk, �gy nem maradt m�s h�tra, mint hogy m�g egyszer meg�lelj�k, �s megcs�koljuk egym�st.

- H�t akkor szia! – csak ennyit tudtam mondani, mert a s�r�s fojtogatta a torkomat.

- Szia! Ha haza�rt�nk, h�vlak – �g�rte, azt�n egy utols� cs�k, �s kil�pett az ajt�n. �n m�g �ltem ott egy darabig, azt�n kimentem az aut�hoz. Itt m�r nem kellett visszatartanom a s�r�st, a k�nnyeim szabadon folytak v�gig az arcomon. M�r most borzaszt�an hi�nyzott Bill, de m�g mindig nem ismertem volna be, hogy ez esetleg szerelem. Csak szorongattam a nyakamban l�g� med�lt, �s a h�tv�g�re gondoltam. Azt�n let�r�ltem a k�nnyeimet, vettem egy nagy leveg�t, �s elindultam haza. Az �ton v�gig a Tokio Hotel CD-t hallgattam. Szerencs�re nem volt nagy a forgalom, �gy el�g gyorsan haza�rtem. Mikor bel�ptem az ajt�n, csak az �res lak�s fogadott.

- Hah�, van itthon valaki? – kiab�ltam k�rbe a biztons�g kedv��rt, de nem kaptam v�laszt. Felh�vtam any�t a mobilj�n, hogy megtudjam merre vannak.

- Anya! Hazaj�ttem, hol vagytok?

- Itt vagyunk a mam��kn�l, majd este megy�nk, azt�n mindent elmes�lsz.

- OK. Szia!

Ezut�n kipakoltam az �j cuccokat, azt�n �rtam egy sms-t az �ginak, hogy talizzunk n�gykor a t�n�l. Vissza�rt, hogy rendben, �s mivel addig m�g volt egy �r�m, le�ltem t�v�zni. H�romnegyed n�gykor azt�n elindultam, �s persze megint �n �rtem oda el�bb, mert az �gi szok�s szerint k�sett. Mikor v�gre megjelent, egyb�l let�madott.

- Na mes�lj!

- Mit mes�ljek? – adtam az �rtatlant.

- Nagyon vicces… Sz�val mi ez az eg�sz?

- Na j�. �gy kezd�d�tt, hogy volt az �js�gban az a nyerem�nyj�t�k… - kezdtem bele a t�rt�netbe. Mikor v�geztem a mes�vel, megmutattam a nyakl�ncot.

- Te j� �g! Ez egy gy�m�nt? – �muldozott. - Gy�ny�r�!

- Igen, de nem ez�rt �rt�kes nekem – mondtam, mik�zben megford�tottam a med�lt, �s sz� n�lk�l odatartottam el�.

- H�t ez nem semmi… �s te? Belez�gt�l?

- Nem, nem z�gtam bele. Tudod, hogy azt nem lehet – tagadtam a nyilv�nval�t, de persze � �tl�tott rajtam, m�gsem ellenkezett.

- Nem sz�m�t, a l�nyeg, hogy v�gre boldog vagy.

- T�nyleg az vagyok, csak tudod nagyon hi�nyzik. De mindegy, mes�lj, te mit csin�lt�l a h�tv�g�n?

Ezut�n m�g s�t�ltunk egy darabig, besz�lgett�nk mindenf�l�r�l, azt�n elk�sz�nt�nk, �s hazament�nk. Nem volt semmi dolgom, csak v�rni any��kat, meg persze Bill h�v�s�t. Any��k nyolc k�r�l �rtek haza, �s miut�n neki is elmes�ltem mindent, elmentem f�rdeni. Alighogy be�ltem a k�dba, megsz�lalt a telefonom. Egyb�l ugrottam felvenni, de csal�dnom kellett, mert nem Bill volt, hanem a volt bar�tom.

- Szia, Peti vagyok – k�sz�nt.

- Mit akarsz? – k�rdeztem cseppet sem bar�ts�gosan, de nem volt kedvem vele csevegni.

- Ez �m a kedves fogadtat�s!

- Bocsi, de most nincs kedvem b�jcsevegni, mert fontos h�v�st v�rok, �gyhogy ny�gd ki gyorsan, mit akarsz!

- Szerettelek volna elh�vni valahova. Am�gy kinek a h�v�s�t v�rod ennyire?

- Nem mintha b�rmi k�z�d lenne hozz�, de el�rulom: a bar�tom�t! – v�laszoltam, �s alaposan ki�lveztem a meglep�d�s�t.

- Ki�t? Te bepasizt�l?

- Igen, bepasiztam, de semmi k�z�d hozz�! Ha j�l eml�kszem, te nem tartott�l r�m ig�nyt, meglep, hogy m�s igen? – k�rdeztem inger�lten.

- J�, nyugi, csak egy kicsit t�nyleg meglep�dtem, hogy ilyen gyorsan… De mindegy, azt akartam k�rdezni, hogy elj�ssz-e velem moziba? V�g�lis bar�tok vagyunk, nem?

- Na j�, elmegyek veled – egyeztem bele, mert tudtam, hogy �gy szabadulhatok meg a leggyorsabban t�le, a mozit meg ak�r le is mondhatom majd.

- Akkor holnap h�tkor a mozi el�tt!

- Ok�. Szia! – k�sz�ntem el. Alighogy letettem a telefont, �jra megsz�lalt.