Eg�sz este azt az el�gedetts�get �reztem, amit Peti csal�dotts�g�nak l�tv�nya okozott. Tudom persze, hogy nem sz�p dolog a k�r�r�m, meg a bossz��ll�s, de t�nyleg sokat szenvedtem miatta, �s igazs�g szerint m�g mindig nem voltam eg�szen t�l rajta. Emellett persze magamban ujjongtam att�l a tudatt�l, hogy j�v� kedden viszontl�thatom Billt �s a sr�cokat. Nem csak Bill hi�nyzott nagyon, Tom is majdnem ugyanannyira. �jjel r�luk �lmodtam, azt, hogy k�zenfogva s�t�lok Billel �s Tommal, de az �lom t�bbi r�sz�re nem eml�kszem. M�snap sok�ig aludtam, �gysem volt jobb dolgom. Miut�n fel�bredtem, lementem a boltba kaj�t venni. Megl�ttam, hogy megjelent az �j Brav�, azt is gyorsan bedobtam a kos�rba – mivel m�r lej�rt az el�fizet�sem. �ppen fizetni akartam, mikor kaptam egy sms-t. Azt �gi �rta, csak ennyi �llt benne: „Vedd meg a Blikket!”. Gyorsan visszaszaladtam, �s hoztam egy p�ld�nyt, mert hirtelen rossz el��rzetem t�madt. A bolt el�tt azt�n le�ltem egy padra, �s lapozni kezdtem az �js�got. M�r a harmadik oldalon megtal�ltam a cikket, ami miatt az �gi val�sz�n�leg �rt. Az eg�sz oldalt elfoglalta, ezzel a c�mmel: „Magyar bar�tn�je van a Tokio Hotel �nekes�nek!”, alatta pedig: „M�r az eljegyz�s is megvolt?!”. Egy hatalmas f�nyk�p eg�sz�tette ki a sz�veget, amin Bill �s �n s�t�ltunk k�zenfogva – val�sz�n�leg az �llatkertben k�sz�lhetett. Olvasni kezdtem. Azt tal�lgatt�k, hogy csak most j�tt�nk-e �ssze, vagy esetleg m�r r�g�ta titkos kapcsolat f�z minket egym�shoz. Az eljegyz�s-dolog onnan sz�rmazott, hogy nyilatkozott az �kszer�sz, akin�l Bill a nyakl�ncot vette. Annyit �rult el, hogy Bill v�s�rolt n�la egy nagy �rt�k� �kszert - de azt nem mondta, hogy mit -, amibe bev�sette, hogy Ich liebe dich, �s hogy Bill und Petra. – Csod�s, teh�t m�r a nevemet is tudj�k. Olvas�s k�zben is a nyakamban l�g� med�lt babr�ltam. Vettem egy nagy leveg�t, hogy megnyugodjak, azt�n – kicsit f�lve – kinyitottam a Brav�t. Megkerestem, hogy mit �rnak a k�z�ns�gtal�lkoz�r�l. Megk�nnyebb�lve vettem �szre, hogy nem tudnak r�lunk, �gy nem mi voltunk a t�ma. A k�p�nk ugyan megjelent – ami a Brav� fot�sa csin�lt -, de nem �rtak a kapcsolatunkr�l. Ez az�rt b�ztat� volt, b�r att�l tartottam, hogy csak az�rt maradtunk ki, mert a h�r lapz�rta ut�n �rkezett, �s sz�m�tottam r�, hogy a k�vetkez� sz�mban benne lesz�nk. De ez m�r nem volt fontos, hiszen addigra �n N�metorsz�gban leszek Billel (�s akkor m�r az ottani �js�gban lesz�nk c�mlapon). Hazamentem, megmutattam az �js�got any�nak, aki nem komment�lta a dolgot, csak annyit jegyzett meg, hogy az�rt rem�li, hogy ezent�l nem mindig �n leszek a f� attrakci� a lapokban. Ebben a rem�ny�ben �n is teljes m�rt�kben osztoztam.

A h�t t�bbi napja gyorsan elrep�lt, mert megszaporodtak a teend�im: v�s�rl�s, csomagol�s, �s persze az ismer�seim t�j�koztat�sa, hogy a nyarat nem itthon t�lt�m. Billel minden nap besz�lt�nk telefonon, �s m�r elk�ldte a jegyet is. Az �gival is gyakran tal�lkoztam, egyr�szt mert seg�tett a pakol�sban, m�sr�szt az�rt, mert tudtam, hogy nagyon fog hi�nyozni, v�g�lis m�r tizenn�gy �ve a legjobb bar�tn�m. A legnehezebb feladat azonban, ami r�m h�rult ezekben a napokban, az volt, hogy ap�nak is elmondjam hov� k�sz�l�k. Nagyon nehezen engedett el, mert m�g mindig az � pici l�nya vagyok, akit nagyon f�lt, de az�rt a v�g�n meggy�ztem. A Peti szerencs�re nem jelentkezett �jra eg�szen vas�rnap estig. M�r aludni k�sz�ltem, mikor megsz�lalt a telefonom.

- Igen? – sz�ltam bele.

- �n vagyok – mondta. Persze egyb�l tudtam, hogy ki.

- Mi a fen�t akarsz?

- Arra gondoltam, hogy a j�v� h�ten valamelyik nap tal�lkozhatn�nk.

- Sajn�lom, de kedden elutazom.

- Hova?

- N�metorsz�gba a bar�tomhoz.

- �s mikor j�ssz haza?

- Majd csak ny�r v�g�n.

- �rtem. Akkor holnap tal�lkozhatunk? Mondjuk �tkor a sz�k�k�tn�l.

- Na j�, de most sz�lok, hogy nem lesz sok id�m – adtam be a derekam.

- J�l van, akkor holnap!

- Szia!

Elalv�s el�tt az j�rt a fejemben, hogy vajon mit akarhat, �s nagyon rem�ltem, hogy nem azt amire gondolok.