M�snap reggel kor�n felkeltem, mert rengeteg dolgom volt: befejezni a csomagol�st, beszerezni m�g n�h�ny dolgot, �s a sr�coknak is akartam venni valami aj�nd�kot. �s mindent el kellett int�znem m�g �t �ra el�tt, mert miut�n a Petivel tal�lkozom, m�g az �gival is lesz egy randim. Teh�t az eg�sz napom futkos�ssal telt. A legnehezebb feladat az aj�nd�kok kiv�laszt�sa volt. V�g�l tal�ltam n�h�ny j� cuccot: Gustavnak egy szuper baseballsapit, Georgnak egy CD-t, Tomnak pedig egy �des pl�ss zsir�fot, de Bill aj�nd�k�val bajban voltam. Valahogy semmit nem tal�ltam el�g j�nak neki, de azt�n t�madt egy �tletem. Miut�n mindent elint�ztem, hazamentem �t�lt�zni, �s m�r indulnom is kellett a tal�lk�mra Petivel.

- Hell�! – k�sz�ntem neki.

- Szia! – mondta, �s meg akart cs�kolni, de persze nem hagytam.

- Ezzel ne is pr�b�lkozz! Ha csak ez�rt h�vt�l ide, akkor ink�bb most hazamegyek!

- Ne menj! Megpr�b�lom visszafogni magam.

- J�. Mit akarsz?

- T�ged! Sajn�lom, hogy olyan h�lye voltam! Nem j�ttem r�, hogy mi �sszetartozunk. Nem akarom, hogy elutazz! – mondta, mik�zben esdekl� pillant�ssal n�zett r�m, de nem tudott meghatni. Volt id�, hogy nagyon is �reztem azt az �sszetartoz�st, amir�l besz�lt, de annak m�r v�ge. Ha erre egy kicsit el�bb r�j�tt volna, nagyon sok szenved�st sp�rolhattunk volna meg egym�snak.

- M�r k�s�. Van bar�tom, �s elutazom hozz�, mert csak vele akarok lenni – jelentettem ki.

- Nem hiszem el! Akkor mondd a szemembe, hogy m�r nem szeretsz!

- J�l van, ha ez kell ahhoz, hogy b�k�n hagyj v�gre! Nem szeretlek m�r! Tess�k, ezt akartad!? – mondtam szinte m�r kiab�lva. Egy darabig f�rk�szve n�zett.

- Sz�val elhagysz amiatt a ny�las kis b*zi miatt! Ne hidd, hogy nem l�ttalak vele az �js�gban! – mondat d�h�sen, �n pedig pofon v�gtam.

- Vigy�zz a sz�dra! Nem hagylak el, mert ha nem t�nt volna fel, m�r r�g nem j�runk, �s ne merj Billr�l rosszat mondani! Ezerszer k�l�nb mint te! Neki legal�bb nem kellett f�l �v, hogy �szrevegye, hogy �sszetartozunk. �s innent�l kezdve hagyj b�k�n, vil�gos?! – azzal sarkonfordultam, �s fak�pn�l hagytam. Nagyon m�rges voltam r�. M�g akkor is d�h�ngtem magamban, amikor meg�rkeztem a t�hoz, ahol az �gival kellett tal�lkoznom. Az ideg�llapotomnak az sem tett k�l�n�sebben j�t, hogy negyed�r�t kellett v�rnom r�, mert szok�s szerint k�sett. Szerencs�re � az egyetlen ember, aki b�rmikor k�pes megnyugtatni, �gy d�h�m gyorsan elp�rolgott – am�gy sem vagyok haragtart� t�pus. Elmes�ltem neki, hogy mi t�rt�nt a Petivel, azt�n besz�lgett�nk m�g sok mindenr�l. A v�g�n meg�lelt�k egym�st, elb�cs�ztunk, �s meg�g�rt�k egym�snak, hogy ny�ron tartani fogjuk a kapcsolatot. Hazamentem, �s hamar lefek�dtem, mert reggel hatkor kellett kelnem. Sok�ig nem tudtam elaludni, csak forgol�dtam, �s Billre gondoltam. Reggel m�gis az �breszt��ra els� cs�rg�s�re kiugrottam az �gyb�l, �s fel�bresztettem any��kat is. F�l h�tkor kellett elindulnunk, az eg�sz csal�d – anya, apa, Botond – egy�tt vittek fel Pestre a rept�rre. A g�pem t�zkor indult. F�l kilencre �rt�nk ki Ferihegyre. Feladtam a csomagjaimat a g�pre, �s m�g s�t�ltam egyet any��kkal. F�l t�zkor hallottuk, hogy az �n g�pemre sz�l�tj�k az utasokat, �gy gyorsan elb�cs�ztam a csal�domt�l. Egy utols� �lel�s mindenkit�l, �s m�r mentem is. M�r megbesz�lt�k, hogy j�lius 22-�n Olaszorsz�gba megyek, �s ott t�lt�k vel�k egy hetet. Sorban�ll�s k�zben kaptam egy sms-t: „Ne haragudj a tegnapi miatt, h�lye voltam megint! J� utat, vigy�zz magadra! Puszi” – persze, hogy a Peti �rta. �r�ltem, hogy legal�bb beismeri, hogy h�ly�n viselkedett, �s bocs�natot k�r, b�r m�r �gysem nagyon haragudtam r�. Vissza�rtam, hogy megbocs�tok, �s hogy majd ny�r v�g�n tal�lkozhatunk – rem�lve, hogy addigra �gyis elfelejt -, �s felsz�lltam a g�pre. A rep�l��t esem�nytelen�l telt, d�lben lesz�lltunk Magdeburg repter�n. Mikor kil�ptem a kapun, egyb�l Billt kerestem a tekintetemmel. Szerencs�re gyorsan megl�ttam, �s � is �szrevett, �s m�r rohantunk is – mindenkit f�lrel�kve – egym�s fel�. A nyak�ba ugrottam, �s � szorosan �t�lelt – olyan szorosan, hogy m�r alig kaptam leveg�t. Egy darabig �lltunk �gy, azt�n kibontakoztunk az �lel�sb�l, �s megcs�koltuk egym�st. Egyb�l megsz�nt k�r�l�tt�nk a vil�g. Mikor v�get �rt a cs�k, �szrevettem, hogy Bill nincs egyed�l, ott �lltak m�g�tte - tisztes t�vols�gban a cs�kjelent�nkt�l – a t�bbiek is. Odaszaladtam Tomhoz �s neki is a nyak�ba borultam. Ut�na Georgot, �s Gustavot is meg�leltem. Miut�n �gy �dv�z�lt�k egym�st, Georg halkan megjegyezte, hogy menn�nk k�ne, mert t�l sokan felfigyeltek m�r r�nk. K�r�ln�ztem, �s val�ban: kisebb t�meg gy�lt �ssze k�r�l�tt�nk.

- Azt hiszem, holnap lesz mir�l �rniuk a lapoknak – mondtam nevetve.

- �n is att�l tartok – v�laszolt Gustav, akin nem l�tszott, hogy felt�tlen�l �r�lne ennek a kil�t�snak. – Gyertek, menj�nk!

�sszeszedt�k a csomagjaimat, azt�n elindultunk. El�l Bill �s �n k�zenfogva, m�g�tt�nk - aff�le ut�v�dk�nt – a b�r�ndjeimmel birk�z� t�bbiek.