Mikor v�geztem az �lt�z�ssel, f�s�lk�d�ssel, sminkkel, m�r f�l kilenc is elm�lt. A lenti hangokb�l �t�lve m�r legal�bb h�szan, ha nem t�bben �rkeztek. Vetettem m�g egy utols� pillant�st a t�k�rk�pemre, azt�n – az eredm�nnyel el�gedetten – elindultam le a l�pcs�n. Mikor a nappaliba �rtem, minden szem r�mszegez�d�tt. Odas�t�ltam Billhez, �s halkan megk�rdeztem:

- Ez neked p�r ember? Hiszen legal�bb negyvenen vannak…

- Nyugi, mind nagyon kedves. Mindj�rt bemutatlak nekik.

- Azt hiszem, nem fogok tudni ennyi nevet megjegyezni – s�gtam oda f�l�nken, mert igazs�g szerint az a sok k�v�ncsi tekintet kicsit megijesztett. Bill csak nevetett.

- Na gyere, te kis nyuszi! – k�zenfogott, �s a szoba k�zep�re vezetett. – Emberek! Figyeljetek ide egy kicsit! � itt Petra, az �j bar�tn�m! – mondta hangosan. K�rben�ztem, �s kiny�gtem egy „Hello-t”. sorban odaj�ttek az emberek, �s megmondt�k a nev�ket, �n pedig igyekeztem min�l t�bbet megjegyezni. N�h�nyukkal besz�lgettem is p�r mondatot, �s t�nyleg mind kedvesek voltak. Ut�lag m�r nem is �rtettem, hogy mi�rt j�ttem annyira zavarba az elej�n. J� zene sz�lt, az emberek kis csoportokban besz�lgettek, n�h�nyan t�ncoltak is, sz�val olyan volt mint egy szokv�nyos h�zibuli. M�g t�z k�r�l is j�ttek n�h�nyan. F�l tizenegy k�r�l azt�n be�ll�tott h�rom l�ny, olyan tipikus kis r.ibancok. Az egyik r�gt�n Bill nyak�ba vetette mag�t.

- Szia �des! – �dv�z�lte ny�lt�l cs�p�gve. Nem vagyok agressz�v t�pus, de kedvem lett volna lekeverni neki egy hatalmas pofont.

- Szia cicus! – �lltam oda el�. – A kedvem�rt megtenn�d, hogy lesz�llsz a bar�tom nyak�b�l? M�g a v�g�n megfojtod… – k�rdeztem nyugodtan.

- A TE bar�tod? Bill, mir�l besz�l ez a csaj? – majd hozz�m fordult. – Te nem olvasol �js�got? Mindenki tudja, hogy Bill velem j�r.

- Ki az a mindenki, cicus? �n p�ld�ul tudom, hogy Bill velem j�r, �s � is tudja. Azt hiszem, hogy ez sz�m�t. Nem igaz, cicus?

- Ne h�vj t�bbet cicusnak! – vis�totta a csaj mag�b�l kikelve. – Bill, mondd meg neki…!

- Igen, Bill, mondd csak, mi a helyzet? – k�rdeztem Billt�l, aki eddig csak kapkodta a fej�t kett�nk k�z�tt. Val�sz�n�leg nem gondolta, hogy ilyen is tudok lenni, de az a csaj t�nyleg nagyon felbosszantott.

- H�t, az az igazs�g, hogy t�nyleg � a bar�tn�m – fordult a csajhoz Bill.

- Mi�ta? – k�rdezte � kih�v�an.

- M�sf�l hete.

- �s akkor mi�rt tal�lkozt�l velem szerd�n?

- Na, ez engem is �rdekelne… - csatlakoztam �n is.

- Mir�l besz�lsz? – t�madta le a csajt Bill, �s l�tszott rajta, hogy zavarban van. – Az nem most szerd�n volt, hanem k�t hete. Akkor t�ged m�g nem is ismertelek – n�zett r�m v�dekez�en.

- Ne hazudj! – kiab�lt r� a csaj. – M�lt szerd�n tal�lkoztunk!

- �s mit csin�ltatok? – fordultam most a csajhoz.

- Kett�t tal�lhatsz… - mondta pimaszul, �s hirtelen m�g nagyobb kedvem lett volna megt�pni. Nem akartam hinni neki, de nem ker�lt�k el a figyelmemet a hazugs�gr�l �rulkod� jelek Bill r�sz�r�l. Nem n�zett a szemembe, elv�r�s�d�tt, �s zsebre tette a kez�t. Am�gy is van bennem egy j� nagy adag bizalmatlans�g �gy �ltal�ban a pasikkal szemben, mert m�r sokszor becsaptak. Teh�t mindent �sszevetve, hajlottam arra, hogy higgyek a csajnak, b�r nem sz�vesen fogadtam el a dolgot.

- Sz�val…? – n�ztem k�rd�n Billre.

- Figyelj, ezt besz�lj�k meg n�gyszemk�zt, j�? – k�rte, majd a csajhoz fordult: - Cyntia, veled v�geztem, m�r megmondtam. Sz�val, szia!

- �r�l�k, hogy megismertelek – mondtam g�nyosan Cynti�nak. Bill k�zenfogott, �s a bulit otthagyva a szob�nkba vezetett.

- Mi az igazs�g? T�nyleg lefek�dt�l ezzel a csajjal k�t nappal azut�n, hogy elv�ltunk?

Sok�ig nem sz�lt, nem is n�zett r�m, azt�n mikor v�gre megsz�lalt, azt k�v�ntam, b�r maradt volna cs�ndben.

- Igen – mondta halkan, m�g mindig nem n�zve r�m. – Ne haragudj, �szint�n sajn�lom. Nem akartalak megb�ntani.

- Pedig siker�lt – v�laszoltam, �s h�tat ford�tottam neki, mert nem tudtam, hogy meddig b�rom m�g visszatartani a s�r�st.

- Nem tudom, hogy mi�rt csin�ltam. Felh�vott, hogy besz�lni akar velem, tal�lkoztunk, �s a t�bbi csak �gy j�tt. Nem jelent semmit. Csak te vagy fontos nekem.

- H�t ezt �rdekesen mutatod ki – mondtam szipogva.

- Meg tudsz nekem bocs�tani? – k�rdezte.

- M�g nem tudom, �t kell gondolnom – v�laszoltam, mik�zben levettem a med�lt a nyakamb�l, �s a kez�be nyomtam. – Ezt visszaadom. Most nem akarom, hogy rajtam legyen. Kimegyek leveg�zni, �s gondolkodni – jelentettem be, �s kis�t�ltam az ajt�n. A vend�gek k�z�l szerencs�re senki nem l�tott meg, mikor kimentem a h�zb�l a k�nnyeimet t�r�lgetve. Arra gondoltam, hogy mi �rtelme van egy kapcsolatnak, ha m�r az elej�n sem lehet megb�zni a m�sikban. �gy elt�prengtem, hogy eleinte �szre sem vettem, hogy valaki k�vet. Azt�n mikor m�r kezdtem volna megijedni, felt�nt, hogy nagyon is ismer�s az az alak, aki k�vet.