Bill kelletlen�l indult felvenni a telefont.

- Igen? – sz�lt bele.

- …

- �rtem. De felt�tlen�l musz�j mennem?

- …

- De mi�rt csak �n kellek oda? A t�bbieknek nem k�ne j�nni�k?

- …

- J�, �rtem. Mikor?

- …

- OK, indulok. Szia! – tette le v�g�l, azt�n hozz�m fordult. – El kell mennem, valami fot�z�s lesz, meg t�v�s interj�.

- J�, de mi�rt csak te m�sz?

- Mert �n vagyok a „szt�r” – mondta fanyar mosollyal Bill. – Legal�bbis a producer szerint.

- Ez �rthet� – v�laszoltam nevetve. – Csak ezt ne mondd a t�bbieknek!

- Eszemben sincs. Nem akarom, hogy irigykedjenek – nevetett Bill is. – Sietek haza!

Megcs�kolt, �s m�r el is t�nt. Szinte m�g ki sem l�pett az ajt�n, amikor Tom keres�s�re indultam. V�g�l a kertben tal�ltam meg, egy fa alatt �lt, �s behunyt szemmel �lmodozott. Le�ltem mell�.

- Hogyhogy nem Billel vagy? – k�rdezte morcosan.

- El kellett mennie valami interj�ra.

- �rtem. V�g�lis � a szt�r k�z�l�nk – mondta g�nyosan.

- Ez nem igaz! – tiltakoztam. – T�ged is legal�bb annyian szeretnek mint �t.

- Na persze!

- J�, hagyjuk ezt. Besz�lnem kell veled.

- Mir�l?

- Reggel, amikor Billel besz�lt�l…

- Hallgat�zt�l, igaz?

- Honnan tudod? – k�rdeztem meglepetten. Hiszen Bill nem vette �szre. F�lelmetes, hogy Tom mennyivel t�bbet tudott r�lam, mint a testv�re.

- L�tom rajtad.

- Igen, t�nyleg hallgat�ztam, �s azt akarom tudni…

- Hogy Bill mivel zsarolt meg, ugye? – fejezte be helyettem a mondatot.

- Ez m�r t�nyleg f�lelmetes! Honnan tudod, hogy ezt akartam k�rdezni?

- Nem kell nagy �sz, hogy kital�ljam. Nyilv�n k�v�ncsi vagy.

- H�t igen. El�rulod?

- Nem tudom, hogy elmondhatom-e. F�lek, hogy ut�na m�r nem fogsz szeretni.

- Mondd el! – k�rtem. – Semmi nem v�ltoztathat azon, hogy szeretlek.

- Na j� – adta be a derek�t. – De k�rlek, senkinek ne mondd el!

- B�zhatsz bennem – mondtam, �s k�zelebb h�z�dtam hozz�.

- Sz�val, �gy kezd�d�tt, hogy szinte egyik napr�l a m�sikra lett�nk szt�rok. Mindenki minket akart l�tni, hallani, kiscsajok sikoltoztak ut�nunk. Eleinte nagyon tetszett a helyzet, szinte minden nap m�s l�nnyal voltunk egy�tt, bulikra j�rtunk, ittunk. Azt�n egyszer egy partin droggal k�n�ltak. Nem tudtam m�r mit kezdeni magammal, ez�rt kipr�b�ltam, �s r�szoktam. Valami csoda folyt�n a sajt� nem tudta meg, de Bill egyb�l r�j�tt. � r�ngatott ki bel�le, �s �n �r�kre h�l�s leszek neki �rte. �ppen ez�rt esett most olyan rosszul, hogy most ezzel zsarolt meg. Azt mondta, hogy kit�lal a sajt�nak, ha nem sz�llok le r�lad. De �n nem tudlak egyszer�en csak elfelejteni, ann�l sokkal fontosabb vagy nekem – fejezte be. – K�pzelem, hogy ezek ut�n mit gondolsz r�lam…

- Ne agg�dj, semmi rosszat! – �leltem meg. – M�ssal is el�fordult m�r, hogy hib�t k�vetett el. De Billt igaz�n nem �rtem. Hogy tehette ezt?

- �n meg�rtem. Nagyon szeret t�ged, �s nem akar elvesz�teni. De van m�g valami, amit nem mondtam el…

- Mi az?

- Egyszer, mikor be voltam l�ve, meg�t�ttem egy l�nyt. Nem sz�llt le r�lam, de �n nem akartam t�le semmit, ez�rt pofon v�gtam. Nekiesett egy asztalnak, �s elt�rt a karja – hajtotta le a fej�t Tom. – Tess�k, most m�r mindent tudsz…

- Ett�l m�g nem vagy rossz ember. Nyilv�n nem sz�nd�kosan �t�tted meg, csak a drog hat�s�ra – vigasztaltam.

- Nem ut�lsz? – n�zett r�m rem�nykedve, azzal az �des, kisfi�s pillant�s�val.

- Dehogy ut�llak! – nyugtattam meg. – K�sz�n�m, hogy elmondtad! – mondtam, �s megcs�koltam.