M�g sok�ig �lt�nk ott a fa alatt Tommal, egym�st �t�lelve, an�lk�l, hogy csak egyszer is megsz�laltunk volna. V�g�l Tom t�rte meg a csendet.

- Annyira j�, hogy v�gre elmondhattam ezt valakinek. Nagyon rossz volt magamban tartani.

- Tudom, j� ha van olyan valaki, akivel meg lehet besz�lni ezeket a dolgokat. Ha b�rmi b�nt, nekem elmondhatod, �n meghallgatlak – mosolyogtam r�.

- Tudod, r�gebben Billel mindent meg tudtunk besz�lni, n�ha szinte szavak n�lk�l is. De megv�ltozott, m�r nem ismerem olyan j�l, nem tudom, hogy ki � igaz�b�l – mondta szomor�an. Ez meglepett. Azt hittem, hogy nincsenek k�zt�k gondok, hiszen �k maguk mondt�k, hogy �rzik a m�sik hangulatait, �rz�seit. Vagy tal�n ez az �n hib�m lenne? Miattam romlott meg a kapcsolatuk? Nagyon rem�ltem, hogy nem, mert ha m�gis, akkor tal�n jobb lenne, ha hazamenn�k, �s �k elfelejten�nek.

- De ugye ez nem miattam van? – k�rdeztem szorongva.

- Nem, ne agg�dj! – nyugtatott meg. – M�r egy ideje gondok vannak k�zt�nk. Igaz�b�l az�ta, hogy drogoztam – vallotta be cs�ggedten. – Bill haragszik r�m, �s ezt meg tudom �rteni.

- Nyugi, el�bb-ut�bb megbocs�t – vigasztaltam. Egy darabig megint cs�nd volt, azt�n Tom egyszercsak elvigyorodott.

- M�g nem is mes�ltem, hogy ez az �n var�zsf�m – mondta. – Kiskoromban mindig ide m�sztam fel, ha valami bajom volt. Ide b�jtam, ha valami rosszat csin�ltam…m�rpedig az el�g gyakran el�fordult – vigyorgott. – Egyszer leestem r�la, �s elt�rt a karom. Ki kellett hagynom az �sz�versenyeket emiatt vagy f�l �vig…

- Mi lenne, ha felm�szn�nk? – javasoltam. Gondolkozott egy pillanatig, azt�n b�lintott.

- J�, m�sszunk. Gyere, seg�tek! – aj�nlotta fel lovagiasan, �s bakot tartott, de �n csak nevetve megr�ztam a fejem, megkapaszkodtam egy �gban, �s m�r fenn is voltam.

- Ez sz�p volt! – mondta elismer�en.

- K�szi – mosolyogtam le r�. – R�gen rengetegszer m�sztam f�ra. Mindig fi�kkal j�tszottam. M�g m�s l�nyok bab�ztak, �n a fi�kkal horg�sztam vagy fociztam.

- Akkor m�r �rtem, hogy honnan ez a majom�gyess�g – mondta nevetve, azt�n egy pillanat alatt fenn volt � is mellettem.

- H�t igen! Az is biztos, hogy �n gyorsabban felm�sztam mint te! – ny�jtottam ki a nyelvem.

- Te csak ne ny�jtogasd a nyelved, mert leharapom – fenyegetett meg.

- Na persze! Lehet pr�b�lkozni! – �s nem �lltam meg, hogy ne ism�teljem meg az el�bbit.

- Igen? �gy �llunk? – mosolygott. – Most m�r t�nyleg leharapom! – mondta, �s k�zelebb cs�szott hozz�m az �gon. Hamar kialakult egy vad cs�kcsata, amit�l �gy beindultunk, hogy kis h�j�n leest�nk a f�r�l.

- Nem folytatjuk ezt a h�zban? – k�rdezte, miut�n m�r tizedszerre vesztett�k el az egyens�lyunkat, �s kapaszkodtunk meg az utols� pillanatban.

- Nem k�ne, Bill b�rmikor megj�het! – r�ztam meg a fejem.

- Ugyan m�r, lehet, hogy csak �r�k m�lva j�n… �s akkor kihagytunk egy lehet�s�get.

- Figyelj Tom, �s is szeretn�m, de az nagyon rossz lenne, ha Bill rajtakapna veled!

- V�rj egy kicsit! – mondta, �s el�hal�szta a zseb�b�l a mobilj�t. – Bill? Mikor j�ssz haza?

- …

- Nem, Petr�nak hi�nyzol.

- …

- J�, megmondom neki. Szia! – tette le, azt�n hozz�m fordult. – Cs�szik a t�v�s interj�, m�g legal�bb k�t �r�t t�vol lesz – jelentette be diadalmasan. – Akkor megy�nk?

- J�, nem b�nom – adtam be a derekam. Lek�sz�l�dtunk a f�r�l, �s k�zen fogva bement�nk a h�zba. Vagyis helyesebb lenne azt mondani, hogy berohantunk, mert Tom egyszer�en megfogott, �s maga ut�n h�zott. Mire fel�rt�nk a szob�j�ba, m�r nem a fut�st�l lihegt�nk, hanem a v�gyt�l nem kaptunk leveg�t. Most is vad volt, szenved�lyes, �s tal�n m�g jobb, mint az els�. Ut�na pedig, mikor kimer�lten fek�dt�nk egym�s karj�ban, m�r r�gi ismer�sk�nt �dv�z�ltem a r�mt�r� b�ntudatot.