Lassan mindketten fel�m fordultak, �s egym�ssal t�k�letesen szinkronban l�v� mozdulattal mindketten �tkaroltak. Azt�n mikor �szrevett�k a m�sikat, d�h�sen m�regetni kezdt�k egym�st. Annyira aranyosak voltak �gy, hogy elnevettem magam, mindkett�j�k arc�ra cuppantottam egy-egy puszit, �s f�rg�n kiugrottam az �gyb�l. Lementem a konyh�ba, hogy reggelit – vagyis ink�bb eb�det -  csin�ljak nekik. �ppen k�v�t f�ztem, mikor megsz�lalt a telefonom.

- Igen? – sz�ltam bele.

- Szia! �gi vagyok! Miz�js?

- Semmi k�l�n�s, tegnap buliztunk, �s �ppen azt pr�b�ljuk kipihenni.

- J� volt a buli? – k�rdezte kicsit s�v�ran. Tudtam, hogy � otthon nem nagyon tud most sz�rakozni menni, mert a bar�tja nagyon f�lt�keny, �s csak akkor engedi el, ha �n vigy�zok r�.

- Ja, j� volt. Kicsit sokat ittunk, �gyhogy a sr�cok most szenvednek, de �n szok�s szerint j�l vagyok – nevettem.

- �s mi a helyzet Billel? J�l megvagytok?

- H�t… tulajdonk�ppen igen. Csak…

- Na mi t�rt�nt? Mes�lj!

- Kider�lt, hogy Bill megcsalt, �s �n bossz�b�l lefek�dtem Tommal.

- Tom az ikertes�ja, ugye?

Ami azt illeti, nincs nagyon k�pben az egy�ttest illet�en, de ezt most j�l tudta…

- Igen. Csak az a baj, hogy bossz�nak indult, de r�j�ttem, hogy t�bb is volt benne.

- T�nyleg?

- Szeretem.

- Kit? Billt? Vagy Tomot? – zavarodott �ssze.

- Az a helyzet, hogy mindkett�j�ket – v�laszoltam, kicsit lehalk�tva a hangom. Nem akartam, hogy a sr�cok id� el�tt megtudj�k, hogy mit tervezek.

- Ajaj… akkor most mi lesz?

- Azt tal�ltam ki, hogy legjobb lenne mindkett�j�kkel j�rni.

- Egyszerre?

- Aham.

- �s �k mit sz�lnak ehhez?

- Semmit.

- Hogyhogy?

- M�g nem tudj�k.

- �s hogy sz�nd�kozod ezt beadni nekik?

- Azt m�g nem tom. Nincs tipped?

- H�t… nem tudom. Mindenesetre l�gy nagyon kedves �s elb�v�l� vel�k!

- �n mindig az vagyok.

- Na persze… Mindenesetre most nincs m�s �tletem. De �g�rem, majd gondolkozok rajta.

- Az j� lenne. Am�gy mi �js�g otthon?

- Semmi k�l�n�s. Egyp�r �js�g �rt r�latok – jegyezte meg csak �gy mell�kesen.

- T�nyleg? Mit?

- Csak annyit, hogy egy�tt j�rtok. A szok�sos.

- H�t ha csak ennyi, az nem v�szes. Na mennem kell, mert kaj�t csin�lok a sr�coknak.

- H�zit�nd�r lett�l? – nevetett.

- H�t igen, ez is a strat�gia r�sze – mosolyogtam.

- Na j�, akkor hagylak h�ziasszonykodni. Az�rt megn�zn�lek f�z�s k�zben – cs�fol�dott.

- Nagyon vicces! Nem vagyok annyira b�na! Na majd h�vlak hogy mire jutottam a fi�kkal.

- J�, sok sikert! Szia! – azzal letette a telefont. �n magamban mosolyogva fejeztem be a kaj�t, �s felkiab�ltam a sr�coknak.

- Fi�k! Kaja!