A h�z teljesen �res volt. V�gigj�rtam az �sszes szob�t a fi�kat keresve, de nem tal�ltam �ket. Ez az�rt el�gg� meglepett, hiszen mikor elindultam v�s�rolni m�g a „hal�lukon” voltak, azt hittem ki sem mozdulnak az �gyb�l. Ahhoz k�pest eg�sz j�l �sszeszedhett�k magukat, ha �gy el tudtak t�nni. De v�g�lis mindegy – gondoltam. - Legal�bb kicsit tudok pihenni, mert ha itt vannak, el�gg� lef�rasztanak. Elhat�roztam, hogy megf�rd�k, �s relax�lok egy kicsit. Kiengedtem a f�rd�vizet, gy�jtottam n�h�ny aromagyerty�t, �s elmer�ltem a habokban. Kikapcsoltam az agyam, igyekeztem nem gondolni a fenn�ll� helyzetre. Majdnem el is aludtam, de azt�n arra eszm�ltem, hogy valaki felkapcsolja a villanyt. Feln�ztem, �s egy ismeretlen sr�c �llt az ajt�ban.

- Bocsi, nem tudtam, hogy van itt valaki – menteget�z�tt zavartan. – Csak kezet akartam mosni.

- Semmi baj – nyugtattam meg, miut�n megbizonyosodtam r�la, hogy mindenem takarja a hab. – Egy�bk�nt ki vagy?

- Chris vagyok, az ikrek egyik bar�tja.

- �rtem. �s hogy ker�lsz ide?

- Itt lakom az utc�ban, �s az el�bb tal�lkoztam a sr�cokkal, �s megh�vtak dvd-zni.

- Nem tudod merre voltak? Nemr�g j�ttem haza, �s nem tal�ltam �ket itt. Ja, egy�bk�nt Petra vagyok, Bill bar�tn�je – jutott eszembe, hogy bemutatkozzak.

- �r�l�k, hogy megismerhetlek. M�g ha ilyen �rdekes k�r�lm�nyek k�z�tt is – vigyorgott. – Bill szerencs�s.

- K�szi – pirultam el. Kicsit furcsa volt, hogy �gy diskur�lunk, mik�zben �n a f�rd�k�dban �l�k, � meg egyre leplezetlenebb�l b�mul, mintha arra v�rna, hogy t�nj�n el a hab.

- Ja, azt nem tudom, hogy merre voltak, k�rdezd meg t�l�k.

- Ok�. K�ldd be l�gyszi Billt!

- J�, mindj�rt k�ld�m. Szia! B�r ha kij�ssz, gondolom m�g tal�lkozunk…

- Szerintem is – mosolyogtam r�. Azzal kiment, �s �n arra gondoltam, hogy tulajdonk�ppen eg�szen helyes sr�c, de van benne valami, ami valahogy m�gsem tetszik. Olyan sunyinak t�nt, mint aki nem teljesen �szinte. Mindenesetre volt benne valami, ami tasz�tott. T�preng�semb�l egy kopog�s r�zott fel.

- Bej�hetek? Tom vagyok.

- Gyere! – kiab�ltam ki neki, b�r tulajdonk�ppen Billre sz�m�tottam.

- Szia hercegn�! – vigyorgott r�m egyb�l, ahogyan bel�pett. Odaj�tt, �s adott egy puszit. Cs�kot akart, de elford�tottam a fejem. Nem akartam, hogy Bill, vagy valaki m�s megl�sson minket – m�r megtanultam, hogy nagy a forgalom a f�rd�szob�ban.

- Szia �des! Merre j�rtatok? �s mi van a m�snaposs�ggal?

- M�r j�l vagyunk. A menedzser h�vott, hogy megbesz�l�st kell tartani.

- Mi�rt, mi t�rt�nt?

- H�t… semmi k�l�n�s.

- Tom! Ne hazudj! Tudom, hogy valami fontos dologr�l van sz�.

- Honnan veszed? – adta az �rtatlant.

- Ismerlek. Tudom, hogy mikor mondasz igazat �s mikor nem. Sz�val?

- El kell utaznunk – ny�gte ki v�g�l.

- Hova? Mikor? Mi�rt? Mennyi id�re? – t�bb k�rd�s hirtelen nem jutott eszembe.

- Franciaorsz�gba �s Spanyolorsz�gba, j�v� h�tf�n, egy h�napra, koncertezni, meg k�z�ns�gtal�lkoz�kra, fot�z�sokra, interj�kra j�rni.

- De h�t arr�l volt sz�, hogy szabad lesz a nyaratok, nem? – k�rdeztem elkeseredetten.

- Igen, de ez egy nagy lehet�s�g. Musz�j menn�nk.

- Tudom, hogy musz�j. Csak nagyon fogtok hi�nyozni.

- M�r mi�rt hi�nyozn�nk? Hiszen te is vel�nk j�ssz!

- Mir�l besz�lsz? �n azt hittem…

- Jaj, elfelejtettem volna mondani? – k�rdezte gonosz vigyorral.

- Tom Kaulitz, meg�llek! Mi�rt k�nzol? �lvezed, hogy szenvedek?

- T�nyleg azt hitted, hogy itt hagyn�nk?

- Igen, azt hittem…

- Szeretlek, �s nem megyek n�lk�led sehova, �gyhogy nyugi!

- �n is szeretlek!!! – azzal kiugrottam a k�db�l, �s �gy vizesen a nyak�ba ugrottam. Ott �lelgett�k egym�st, mikor meghallottam Bill hangj�t.

- Petra! M�g a f�rd�ben vagy? – kiab�lt lentr�l.

- Igen, mindj�rt megyek! – kiab�ltam vissza neki, azt�n ell�ktem magamt�l Tomot.

- Menj ki, meg akarok t�r�lk�zni!

- Megyek, de el�bb cs�kolj meg!

- J�, de azt�n menj! – mondtam, �s megcs�koltam.