- Chris! Micsoda meglepet�s! – �dv�z�ltem g�nyosan. – Szinte m�r hi�nyozt�l… De csak szinte…

- Ne legyen ilyen nagy a sz�d, mert elbesz�lgetek a kis bar�toddal, m�rmint azzal, akivel hivatalosan is j�rsz – mondta fenyeget�en.

- Ne mondd! M�g a v�g�n megijedek t�led… - tudtam, hogy nem kellene felh�znom, de nem b�rtam meg�llni, hogy ne sz�ljak be neki.

- Gondolkodt�l az aj�nlatomon? – v�ltott t�m�t Chris.

- Igen…

- �s?

- Megteszem, amit akarsz, te mocsok…

- Remek – mosolyodott el. – Akkor kezdj�k azzal, hogy adj egy cs�kot! A t�bbit majd ut�na.

- Most? Itt?

- Igen, itt �s most.

Lek�zd�ttem a r�mt�r� undort, �s hagytam, hogy megcs�koljon. J�l cs�kolt, ha nem lett volna t�le h�nyingerem, m�g �lveztem is volna, de �gy alig v�rtam, hogy abbahagyja.

- Mit akarsz m�g? – k�rdeztem v�g�l.

- Holnapra szerezz nekem k�tezer eur�t, �s hozd este a lak�somra! �s ha �tadtad a p�nzt, elj�tszadozunk egy kicsit…

- Megteszem, amit k�rsz, de tudnod kell, hogy gy�l�llek!

- Az nem sz�m�t, hercegn� – mondta g�nyosan. A sz�j�b�l undor�t�an hangzott ez a becen�v, f�leg az�rt, mert ezt Tom szokta nekem mondani. Im�dtam, ha � h�vott �gy.

- Ne nevezz �gy! – csattantam fel.

- Te engem ne utas�tgass! �gy sz�l�talak, ahogy j�lesik, te kis ribanc.

Er�s volt a k�s�rt�s, hogy felpofozzam, de tudtam, hogy nem tehetem, �gy csak magamban d�h�ngtem.

- Fejezd m�r be! Menj�nk be a t�bbiekhez!

- J�, nem b�nom. De holnap ott legy�l a p�nzzel, vagy nagyon megb�nod!

Bement�nk a nappaliba, ahol Tom kiv�tel�vel mindenki lelkesen �dv�z�lte Christ, �s h�vt�k, hogy sz�lljon be � is a t�rsasj�t�kba. Figyelmeztet�en Tomra n�ztem, aki erre nagy nehezen kipr�selt mag�b�l valami k�sz�n�sf�l�t. Chris le�lt, �s j�tszani kezdt�nk, b�r �n nem nagyon tudtam koncentr�lni. Alig v�rtam, hogy v�ge legyen ennek az est�nek. El�g hamar kiestem a j�t�kb�l, �s azzal az �r�ggyel, hogy hozok be innival�t, a konyh�ba mentem. Davidot akartam felh�vni.

- David? Petra vagyok. Chris itt van.  

- K�rte m�r a v�laszod?

- Igen, azzal kezdte.

- �s mit akar?

- Holnap est�re k�tezer eur�t kell vinnem hozz�, a lak�s�ra, ut�na meg kital�lhatod…

- �r�lj neki, legal�bb hamar lez�rhatjuk ezt a dolgot ha �gyes leszel.

- Igen, de mit mondjak Billnek, ha k�rdezi, hov� megyek?

- Mondd neki… azt, hogy k�peket csin�lok r�lad – tal�lta ki v�g�l.

- J�, de azokat meg l�tni akarja majd.

- Akkor majd valamikor t�nyleg lefot�zlak. �gy legal�bb nem mondhatsz nemet – nevetett. – �gyis szerettem volna k�peket csin�lni r�lad.

- J�, meggy�zt�l. Ha ezt t�l�lj�k, modellt �llok neked. B�r nem �rtem, hogy mi�rt pont engem akarsz f�nyk�pezni…

- Mert gy�ny�r� vagy. Ne �rtsd f�lre, tudod, hogy van bar�tn�m, akit im�dok, �s r�d csakis szakmai szemmel n�zek. Egy�bk�nt kedvellek, �s seg�teni akarok neked, de a k�peket illet�en szavadon foglak.

- K�sz�n�m, hogy ennyit seg�tesz – �rz�keny�ltem el. – Mennem kell.

- Menj, �s holnap �gyes legy�l! Ne felejtsd el, als� fi�k! – b�cs�zott el.

- Szia! – k�sz�ntem el, majd fogtam az �d�t�t, �s visszamentem a sr�cokhoz.

- Mi tartott ilyen sok�ig? – k�rdezte l�tsz�lag laz�n Chris, de �n l�ttam, hogy gyanakszik.

- Anyuk�m h�vott, vele besz�ltem – v�laszoltam kim�rtem, �s rem�ltem, hogy elhiszi.

- Akartok m�g egyet j�tszani? – k�rdezte Gustav, mert v�get �rt az el�z� j�tszma. Term�szetesen Chris nyert, �s �n felt�teleztem, hogy csalt, de most nem �rdekelt a j�t�k.

- Ne, ink�bb menj�nk aludni – �s�tott nagyot Georg, �s l�ttam, hogy a t�bbiek is �lmosak, �gyhogy aludni indultunk. Georg �s Gustav gyakorlatilag itt laktak, �k b�rmikor itt alhattak, de Chris fel�llt, �s b�cs�zkodni kezdett. Mindenkit�l elk�sz�nt, azt�n hozz�m fordult:

- Kik�s�rsz?

- Hogyne… - v�laszoltam kedvetlen�l, mert �reztem, hogy ez ink�bb parancs volt, mint k�rd�s. Az ajt�ban m�g a f�lembe s�gta:

- Akkor holnap… - �s megcs�kolt. Nehezen �lltam meg, hogy ne l�kjem el, de siker�lt. Azt�n felmentem a szob�ba, ahol Bill v�rt.