Befek�dtem mell� az �gyba, de az j�rt a fejemben, hogy besz�lnem kell Tommal. V�g�l azt mondtam Billnek, hogy lemegyek a konyh�ba inni valamit. Bekopogtam Tom szob�j�ba.  Nem �rkezett v�lasz, de az�rt benyitottam. Tom az �gyban fek�dt, �s aludt, olyan �desen, mint egy kisgyerek. Le�ltem mell�, �s egy puszival fel�bresztettem.

- Mi az? – n�zett r�m �lmosan.

- Besz�lnem kell veled.

- Most? Nem �r r� holnap?

- Nem. Chrisr�l van sz� – mondtam. Erre egyb�l fel�l�nk�lt.

- Mi t�rt�nt? Megmondta, hogy mit akar?

- Igen. Holnapra k�tezer eur�t kell vinnem neki.

- A lak�s�ra? M�st nem akart?

- De igen…

- Biztos vagy benne, hogy meg tudod csin�lni?

- Musz�j. Ha nem siker�l, v�g�nk.

- J�l van, akkor holnap odaadom a p�nzt.

- J�. Ne haragudj, hogy fel�bresztettelek. Aludj csak tov�bb!

- �s j��jt-puszit nem kapok?

- Dehogynem – nevettem. – De csak egy puszit…

T�nyleg csak puszit akartam neki adni, de mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt. Nem mondom, hogy nem esett j�l…

- Most m�r t�nyleg megyek. J��jt!

- J� �jszak�t, hercegn�! �lmodj r�lam!

Visszamentem Billhez, �s visszafek�dtem mell�. �t�lelt, egy darabig csak fek�dt�nk �gy. Azt�n mintegy mell�kesen, megjegyeztem:

- Holnap este David csin�l r�lam n�h�ny k�pet.

- M�gis beleegyezt�l? Ez t�k j�! Veled menjek?

- Ne! – mondtam tal�n t�ls�gosan is gyorsan.

- Mi�rt ne?

- Mert… ideges lenn�k, ha ott lenn�l. Jobb lesz, ha csak a v�geredm�nyt l�tod.

- Ahogy gondolod – egyezett bele Bill. Azt�n m�r nem besz�lgett�nk. Simogatni kezdett, �s cs�kolgatott. Gyeng�den szeretkezt�nk, �s ez most nagyon j�l esett. Volt, amikor arra v�gytam, b�r lenne kicsit olyan vele is, mint Tommal, de most pont erre volt sz�ks�gem. Er�sen kapaszkodtam bel�, mert rettegtem att�l, hogy esetleg elvesz�thetem. �szrevehette a remeg�semet, de nem sz�lt r� semmit, hanem csak m�g szorosabban �lelt �t, �s ez�rt nagyon h�l�s voltam neki. Ebben a pillanatban annyira szerettem, mint m�g soha. �s mikor eljutottunk a cs�csra, a f�l�be s�gtam:

- Annyira szeretlek!

Nem v�laszolt, de tudtam, hogy � is ezt �rzi. Ut�na elaludtunk, de alv�s k�zben is szorosan �t�lelve tartottuk egym�st. Reggel arra �bredtem, hogy megint nincs mellettem. Csak egy cetlit tal�ltam a p�rn�j�n, amin ennyi �llt: „Sietek haza! Szeretlek!” – ebb�l ugyan nem tudtam meg, hogy hov� ment, de az�rt aranyos volt t�le. Keresni kezdtem a t�bbieket, de �res volt a h�z. Csin�ltam magamnak reggelit, �s ev�s k�zben elolvastam az �js�got. Nem �rtak semmit a sr�cokr�l, �s ez megnyugtatott. Igazs�g szerint minden reggel f�lve nyitottam ki az �js�got, mert nem tudhattam, hogy �ppen milyen h�lyes�geket tal�ltak ki megint az egy�ttesr�l. Ev�s ut�n azt�n, mivel jobb dolgom nem volt, telefon�lgatni kezdtem. Felh�vtam any�t, ap�t, meg a bar�tn�met, �git is. K�v�ncsi voltam, hogy mi �js�g otthon. A sz�leimt�l nem tudtam meg k�l�n�sebben �rdekes h�reket, de az �gi �rdekes pletyk�kkal tudott szolg�lni az ismer�seinkr�l. M�g akkor is vele besz�ltem, ny�lt az ajt�, �s bel�pett Tom. Gyorsan elk�sz�ntem a bar�tn�mt�l, �s rohantam hozz�.

- Szia! Merre volt�l?

- A bankban. Itt a p�nz – mondta, �s a kezembe adott egy bor�t�kot, �s valami m�st is.

- Ez meg mi? – n�ztem �rdekl�dve a kis csomagra.

- Altat�. �ll�t�lag �t perc alatt hat, legal�bbis a gy�gyszert�ros szerint. Tedd az ital�ba, �s akkor biztons�gban leszel.

- K�sz�n�m. Rem�lem, t�nyleg hat�sos.

Ideges voltam, ez�rt nem is engedtem k�zel magamhoz. A tov�bbiakban technikai jelleg� dolgokr�l besz�lt�nk, eg�szen addig, m�g Bill haza nem �rt.