- Hell� �des! – �dv�z�ltem, �s hozz�szaladva �t�leltem. �reztem, hogy Tom ek�zben f�lt�kenyen figyel, de nem tehettem semmit. Miut�n elengedtem Billt, vetettem r� egy bocs�natk�r� pillant�st, de l�ttam, hogy mennyire f�j neki. Ett�l azt�n csak m�g rosszabbul �reztem magam, �s m�r b�ntam, hogy m�g egy cs�kot sem adtam neki. Pedig � annyira aranyos volt velem mindig, �s seg�tett mindenben. Megtehette volna, hogy mindent elmond a testv�r�nek, de � csak arra figyelt, hogy �n boldog legyek.

- J� reggelt kicsim! J�l aludt�l? – mosolygott r�m Bill.

- Nagyon. Hol volt�l?

- Volt egy kis dolgom, majd k�s�bb megtudod, hogy mi.

- J�l van. Mit csin�lunk ma?

- Arra gondoltam, hogy megmutatom neked a v�rost, v�g�lis m�g nem sokat l�tt�l bel�le.

- Az t�nyleg j� lesz. Te is vel�nk j�ssz? – fordultam Tomhoz. Nem akartam, hogy �gy �rezze, kihagyom valamib�l.

- Nem is tudom… Bill, szerinted menjek? – k�rdezte alig leplezett g�nnyal a hangj�ban. – Vagy ink�bb kettesben lenn�tek?

- Gyere, ha akarsz – mondta neki Bill sz�rakozottan.

- Petra? – n�zett r�m Tom.

- �n szeretn�m, ha j�nn�l.

- J�, akkor megyek – egyezett bele Tom.

- Akkor induljunk, mert sok mindent meg akarok mutatni – mondta Bill. Igaz�b�l most nem sok kedvem volt a v�rosn�z�shez, de tal�n eltereli a gondolataimat az est�r�l. A fi�k megv�rt�k, am�g fel�lt�z�k – nem tartott sok�ig -, azt�n elindultunk. Taxival ment�nk a v�rosk�zpontig, onnant�l kezdve pedig s�t�ltunk. Kirakatokat n�zegett�nk, a fi�k folyamatosan mes�ltek az egyes helyekr�l, azt�n bement�nk kaj�lni egy �tterembe. Ut�na fagyiztunk, v�s�rolgattunk (ami abb�l �llt, hogy minden tiltakoz�som ellen�re a fi�k elhalmoztak egy csom� apr� kis aj�nd�kkal), v�g�l olyan �t �ra k�r�l elindultunk haza. Egyb�l k�sz�l�dni kezdtem, persze Bill azt hitte, hogy a f�nyk�pez�s miatt. L�tta az idegess�gemet is, de azt is annak tulajdon�totta, hogy David fot�kat csin�l r�lam.

- Nyugi kicsim, biztos nagyon j� leszel! – pr�b�lt megnyugtatni, de persze sikertelen�l. Azt�n hat �ra k�r�l elindultam.

- Majd valamikor j�v�k, nem tudom meddig fog tartani – mondtam Billnek, miel�tt kil�ptem a h�zb�l.

- OK, �gyes legy�l! – mosolygott r�m. K�sz�ntem Tomnak is, l�ttam rajta az aggodalmat. Mikor kb. h�rom h�zzal arr�bb voltam, l�pteket hallottam magam m�g�tt. Term�szetesen Tom j�tt ut�nam. Meg�lltam, �s megv�rtam.

- Vigy�zz magadra! – mondta.

- Vigy�zok, ne agg�dj! – mosolyogtam r�.

- Ink�bb ne menj, kital�lunk valami m�st – mondta, �s l�ttam rajta, hogy t�nyleg nagyon agg�dik.

- Mennem kell! Meg tudom csin�lni! Menj nyugodtan haza!

- Nem, ink�bb elk�s�rlek.

- De Chris megl�that, hiszen itt lakik kb. �tven m�terre.

- Nem sz�m�t, akkor is elk�s�rlek. �s megv�rlak – d�nt�tte el.

- Ahogy gondolod – vontam meg a v�llam, mert l�ttam, hogy �gysem fog hazamenni. K�zben t�nyleg oda�rt�nk Chris h�z�hoz.

- Megyek – mondtam, �s el akartam indulni, de Tom megfogta a karom, �s maga fel� ford�tott.

- Szeretlek, �s itt foglak v�rni.

- �n is szeretlek – mondtam neki, �s megcs�koltam. Cs�kol�ztunk egy darabig, azt�n eltoltam magamt�l, az ajt�hoz mentem, �s becs�ngettem.