Nem kellett sokat v�rnom, hogy Chris ajt�t nyisson. M�g az is felmer�lt bennem, hogy tal�n az ablakb�l leste, hogy mikor j�v�k. Ez esetben l�tnia kellett azt is, hogy Tom elk�s�rt, de szerencs�re ennek semmi jel�t nem adta. Szemtelen vigyor �lt az arc�n, mikor beengedett.

- Szia hercegn�! – �dv�z�lt, direkt kihangs�lyozva a sz�momra olyan kedves becenevet.

- Szia! – k�sz�ntem nem t�l nagy lelkesed�ssel. Felt�nhetett neki az undorom, mert megjegyezte:

- Kicsit kedvesebben is �dv�z�lhetn�l!

Nem �lltam meg, hogy be ne sz�ljak neki:

- Ugyan mi�rt kellene, hogy kedves legyek hozz�d? T�l sokat k�rsz. El�gedj meg azzal, hogy itt vagyok, �s megteszem, amit akarsz. Ne v�rd, hogy lelkesedjek is!

- De igenis elv�rom, hogy kedves legy�l, vagy nagyon megb�nod! Sz�val er�ltesd meg magad egy kicsit!

- Igenis, uram! – mondtam g�nyosan.

- Elhoztad a p�nzt? – k�rdezte Chris, mert jobbnak l�tta t�m�t v�ltani.

- Igen, itt van – adtam oda neki a bor�t�kot.

- Csod�s! �gyes kisl�ny vagy… - dics�rt meg.

K�nyszeredetten mosolyogtam.

- K�sz az elismer�st.

- Akkor a feladatod egyik r�sz�t m�r teljes�tetted. Most j�n a m�sik r�sze. Menj�nk fel a szob�mba! – azzal k�zenfogott, �s h�zni kezdett felfel� a l�pcs�n. A szob�j�ba �rve egyb�l az �gy�ra l�k�tt, �s cs�kolgatni kezdett. Ism�t r�mt�rt a m�r ismer�s undor �s h�nyinger, de igyekeztem nyugodt maradni. Azon t�rtem a fejem, hogy hogyan tudn�m beadni neki az altat�t, mikor megsz�lalt:

- Nem akarsz valamit inni, hogy ellazulj egy kicsit?

- De, az nagyon j� lenne! – kaptam a lehet�s�gen. A szoba sark�ban �ll� b�rszekr�nyhez ment, �s t�lt�tt k�t poh�r whisky-t. Az egyik poharat fel�m ny�jtotta. �rezte, hogy most j�tt el a megfelel� pillanat.

- Nem kaphatn�k bele jeget? – k�rdeztem kedves mosollyal. - �gy jobban szeretem.

- R�gt�n hozom, lent van a konyh�ban – mondta, �s kil�pett az ajt�n. �n csak erre v�rtam. El�vettem a zsebemb�l a Tomt�l kapott kis csomagot, �s az eg�sz tartalm�t az ital�ba �nt�ttem. Kicsit megr�ztam a poharat, hogy elkeveredjen, �s visszatettem a hely�re. Chris hamarosan vissza�rt az italommal. Odaadta, �s a saj�t pohar�t koccint�sra emelte.

- Eg�szs�gedre hercegn�! – mondta. Ism�t kedvem lett volna felpofozni, de nem lett volna �rtelme. Ha hat�sos a por, akkor hamarosan �gyis megkapja a m�lt� b�ntet�s�t. Egy h�z�sra megitta az italt, de �n �ppen csak belekortyoltam a saj�tomba. Ut�na ism�t hozz�ml�pett, �s megint elkezdett cs�kolgatni. Ek�zben folyamatosan a fali�r�t figyeltem. Tom azt mondta, hogy az altat� kb. �t perc alatt hat. De m�r eltelt az �t perc, �s Chris m�g mindig �bren van. �ppen kezdtem volna k�ts�gbeesni, mert Chris m�r ott tartott, hogy levegye a fels�met, mikor elkezdett �s�tozni, �s f�l perc m�lva m�r nekem d�lve aludt. Nem t�l finoman az �gyra l�ktem, �gy arr�l is meggy�z�dhettem, hogy val�ban m�lyen alszik, mert meg se moccant. Megigaz�tottam a ruh�mat, �s az �r�asztalhoz l�ptem. Kih�ztam a legals� fi�kot, �s val�ban: Davidnak igaza volt, a napl�t egyb�l megtal�ltam. Belelapoztam, �s el sem akartam hinni, hogy igaz, amit l�tok. Chris val�ban pontr�l pontra le�rta az �sszes diszn�s�got, amit elk�vetett. Arra gondoltam, hogy lehet valaki ennyire h�lye, hogy bizony�t�kokat gy�rt saj�t maga ellen, de azt�n megvontam a v�llam. V�g�lis ez a mi nagy-nagy szerencs�nk. Val�sz�n�leg soha az �letben nem gondolta volna, hogy a napl�ja m�s kez�be ker�lhet. Kerestem az asztalon tollat �s pap�rt, �s �rtam egy �zenetet Chrisnek: „Nagyon j� volt veled az �jszaka, alig v�rom a folytat�st!”. Nem tudtam, hogy mire fog eml�kezni a t�rt�ntekb�l, �s hogy mikorra fogja �szrevenni a napl� elt�n�s�t, de fenn akartam tartani a l�tszatot, m�g ki nem tal�ljuk, hogyan haszn�ljuk fel ellene a bizony�t�kot. Ezut�n rohantam ki a h�zb�l. Tom �g�ret�hez h�ven a h�z el�tt v�rt. Hozz�szaladtam, �s szorosan �t�leltem.

- Megvan, megszereztem! – mondtam neki nevetve. A karj�ba kapott, �s megp�rgetett a leveg�ben.

- Annyira agg�dtam �rted! Szeretlek hercegn�! – mondta � is nevetve. Annyira boldog voltam, hogy ezt a nevet most az � sz�j�b�l hallhattam!

- M�g nincs v�ge – mondtam, mikor kicsit lenyugodtunk. – Ki kell tal�lni a tov�bbi taktik�t!

- Tudom – komolyodott el � is. – Gyere, menj�nk Davidhoz!