K�zenfogva s�t�ltunk David-�k h�za fel�, ami k�t utc�val arr�bb volt. �tk�zben nem besz�lt�nk, most el�g volt csak annyi, hogy egym�s mellett lehett�nk. Mikor oda�rt�nk, Tom becs�ngetett. David hamar beengedett minket.

- Na, siker�lt? – ezzel fogadott.

- Igen, megvan! – b�lintottam mosolyogva.

- Hadd n�zzem! – kapta ki a kezemb�l a napl�t David. – Gyertek, menj�nk be a konyh�ba, ott nyugodtan elolvashatjuk.

Le�lt�nk az asztalhoz, �s David kinyitotta a napl�t. Sz� n�lk�l hagytuk, hogy � vegye �t az ir�ny�t�st, hiszen neki �rtott a legt�bbet Chris. Egy darabig n�m�n lapozgatta, azt�n egyszercsak elkezdett r�szleteket felolvasni bel�le. Nagyon cs�nya dolgokra der�lt f�ny. Chris nem csak Davidot �s engem zsarolt meg, hanem egy eg�sz sor nevet olvashattunk. Cselsz�v�sek eg�sz sorozata bontakozott ki a szem�nk el�tt. Mikor v�gezt�nk, n�m�n meredt�nk egym�sra. Tudtuk, hogy Chris aljas, de hogy ennyire, azt egyik�nk sem gondolta volna. �gy m�r b�ven volt mit felhaszn�lnunk ellene. Nem csak zsarol�sok szerepeltek a le�rtak k�z�tt, hanem drog�gyletek is. A legf�j�bb az volt, hogy kider�lt, Chris embere volt az is, aki Tomnak el�sz�r k�b�t�szert adott. Az � k�zvetlen utas�t�s�ra siker�lt Tomot f�gg�v� tenni�k. Mikor ezt a r�szt David felolvasta, Tomra n�ztem. Kifejez�stelen arccal meredt maga el�, de l�ttam rajta, hogy mennyire f�j neki ez a dolog. Azt�n megsz�lalt:

- Ezt m�g nagyon megb�nja! – halkan besz�lt, de �gy is volt benne valami v�szj�sl�. F�ltem, hogy esetleg valami olyat tesz, amit k�s�bb megb�nna, ez�rt fel�lltam, �s meg�leltem.

- Ne agg�dj, elint�zz�k! M�r nem fog �rtani senkinek – pr�b�ltam megnyugtatni, kev�s sikerrel. Tov�bb besz�lt.

- Bele is halhattam volna! – mondta f�jdalmas arccal. – �s �n m�g a bar�tomnak hittem… Ha nincs Bill… ki tudja hol lenn�k most…

�sszeszorult a sz�vem a szenved�s�t l�tva. Annyira f�jt, hogy nem tudtam megnyugtatni! Persze tudtam, hogy ha majd lehiggad egy kicsit, akkor m�r seg�thetek rajta, de most m�g nem tehettem semmit. A legt�bb, amivel megpr�b�lhattam seg�teni neki, az az volt, hogy szorosan �t�lelve tartottam, �s a f�l�be suttogtam, hogy mennyire szeretem. Egy id� ut�n azt�n t�nyleg megnyugodott, �s az �l�be �ltetett.

- Most m�r minden rendben lesz, ugye? – k�rdezte, mint egy kisgyerek.

- Persze �des!– mosolyogtam r�. – A l�nyeg az, hogy itt vagyunk egym�snak.

Ezut�n a kis k�zj�t�k ut�n visszat�rt�nk az eredeti probl�m�hoz: milyen form�ban haszn�ljuk fel a napl�t Chris ellen? Megtehett�k volna azt, hogy feljelentj�k a rend�rs�gen, vagy ha kev�sb� drasztikus m�dszert akarunk alkalmazni, akkor egyszer�en megmondjuk neki, hogy sz�lljon le r�lunk, vagy kit�lalunk a mocskos dolgair�l. �n ink�bb a rend�rs�gre szavaztam volna, Tom is, de � el�tte m�g sz�vesen megverte volna Christ. V�rakoz�an Davidra n�zt�nk, hogy � mit akar. Legnagyobb meglepet�s�nkre � nem akarta feljelenteni.

- De mi�rt ne? – k�rdeztem t�le �rtetlen�l. – Hiszen neked �rtott a legt�bbet!

- Igen, de nem biztos, hogy ez el�g bizony�t�k lenne a rend�rs�gnek. �s akkor csak bukn�nk a feljelent�sen. Szerintem el�sz�r is besz�lj�nk vele.

Egym�sra n�zt�nk Tommal.

- H�t...ahogy gondolod. Akkor el�sz�r besz�lj�nk vele – mondtam.

- Holnap felh�vom, �s megmondom neki, hogy besz�ln�nk kell vele – mondta David. – Nektek j� holnap a d�lut�n?

- Azt hiszem, igen – v�laszolt r�vid gondolkoz�s ut�n Tom.

- J�, akkor felh�vlak benneteket, ha siker�lt egyeztetnem vele. A k�peket pedig m�g a h�ten megcsin�ljuk – n�zett r�m.

- J�, nem b�nom – mondtam mosolyogva. – Gyere Tom, menj�nk haza!

- Ne h�vd t�l kor�n Christ! Nem tudom meddig hat az altat� – figyelmeztettem nevetve Davidot m�g miel�tt kil�pt�nk volna az ajt�n.

- Ok�! – nevetett � is.

- J� �jt! – k�sz�nt�nk el t�le, azt�n elindultunk haza.