Bill szerencs�re nem �bredt fel. Visszafek�dtem mell�, �s nagy nehezen elaludtam. Reggel – vagyis olyan d�l k�r�l - arra �bredtem, hogy valaki csikiz. Bill m�r megtanulta, hogy n�lam nem �rdemes finomabb �breszt�ssel pr�b�lkoznia, mert olyankor csak a m�sik oldalamra fordulok, �s alszom tov�bb. De erre persze pillanatok alatt fel�bredtem, �s p�rn�kkal kezdtem dob�lni. Persze � sem maradt ad�s, �s visszadob�lt. A p�rnacsata k�zben megsz�lalt Bill telefonja.

- Igen? – vette fel.

- …

- Ne m�r! Musz�j?

- …

- De mi�rt megint csak �n?

- …

- J�. Mikorra?

- …

- Ott leszek. Szia! – k�sz�nt el, azt�n hozz�mfordult. – Sajn�lom, de d�lut�n megint el kell mennem egy h�lye interj�ra. M�r elegem van! �gy volt, hogy veled t�lt�m a d�lut�nt.

- J�l van, nyugi. Ne agg�dj miattam, majd elleszek valahogy – pr�b�ltam megnyugtatni, mik�zben magamban ujjongtam, hiszen �gy nyugodtan elmehet�nk besz�lni Chris-szel.

- �g�rem, holnap bep�toljuk!

- Ok�. Mikorra m�sz?

- Kett�re.

T�k�letes. Mi is kb. akkor  tal�lkozunk Chris-szel. Rem�lem, ma d�lut�n siker�l lez�rnunk ezt az �gyet. �s akkor m�r csak Billel kell besz�lnem. B�r m�g azt sem tudom, hogy egy�ltal�n Tom elfogadja-e az �tletemet. Mert ha nem, akkor s�rg�sen ki kell tal�lnom valami m�st. Egyre komolyabban fontolgattam azt, hogy ha nem mennek bele a dologba, akkor hazamegyek. Ebbe �gy bele�r�l�k!

- Min gondolkodsz ennyire? – mosolygott r�m Bill – Mintha valahol eg�sz m�shol j�rn�l.

- Nem, csak egy pillanatra elbambultam. Elmegy�nk kaj�lni valahova?

- Mehet�nk. Sz�lok a t�bbieknek, addig �lt�zz fel!

�lt�zni kezdtem, de most nem nagyon �rdekelt, hogy mi van rajtam. Felvettem egy farmert, meg az els� p�l�t, ami a kezembe akadt. Megf�s�lk�dtem, beleb�jtam egy tornacip�be, azt�n szaladtam le a l�pcs�n.

- Na mi lesz? J�nnek?

- Gusti nem j�n, Georggal majd ott talizunk, Tom meg m�g �lt�zik, �t megv�rjuk, azt�n mehet�nk.

- J�. Megyek �s megs�rgetem Tomot. Biztos k�sz van m�r, csak a t�k�rben n�zegeti mag�t – nevettem, �s visszaszaladtam az emeletre.

- Szia hercegem! – k�sz�ntem r� mosolyogva Tomra, aki t�nyleg a t�k�r el�tt �llt.

- Szia hercegn�! – mosolygott vissza r�m. Adtam neki egy puszit, azt�n halkan megk�rdeztem:

- David telefon�lt m�r?

- Igen, pont az el�bb h�vott. Kett�kor tal�lkozunk Chris-szel a parkban.

- J�l van. Rem�lem minden sim�n megy majd. Na gyere, mert m�r �hen halok.

- Egy perc…

- Nincs egy perced! Gyere m�r! – azzal k�zenfogtam, �s elh�ztam a t�k�r el�l. Szemreh�ny�an n�zett r�m. – Ne n�zz �gy! Nem kell annyit n�zegetned magad, te �gy is sz�p vagy!

- T�nyleg? - k�rdezte kisfi�san.

- H�t persze – nevettem. Lement�nk a nappaliba, azt�n elindultunk kaj�lni. Ut�na hazaj�tt�nk, �s Billnek m�r indulnia is kellett az interj�ra. Miut�n � elment Tommal mi is elindultunk a park fel�, ahol m�r messzir�l megl�ttuk Davidot, aki egy padon �lt.

- Sziasztok! – k�sz�nt. – Chris m�g nincs itt.

- Rem�lem nem k�sik sokat – mondtam, mert ut�lok v�rakozni. Ideges voltam, hiszen nem tudhattam, hogyan fog Chris reag�lni, ha megtudja, hogy elloptuk a napl�t. Tom �szrevette az idegess�gem, �s hogy megnyugtasson, mag�hoz �lelt. Kb. t�z perc m�lva megj�tt Chris.

- Na mi a helyzet csipet-csapat? – k�rdezte g�nyos vigyorral.

- Nem fogsz m�r sok�ig vigyorogni – jegyeztem meg f�lhangosan.

- Mi�rt h�vtatok ide ilyen s�rg�sen?