- Ugyan mit tudsz te nekem mutatni? – nevetett Chris. David k�zelebb tartotta hozz� a napl�t. Mikor Chris felismerte, hogy mi az, a vigyor lassan t�nt el a k�p�r�l.

- Na, ehhez mit sz�lsz? - k�rdezte t�le David.

- De h�t ez…ez… - dadogott megzavarodva Chris.

- Igen, ez pont az – seg�tette ki David. – A napl�d. �s benne az �sszes diszn�s�god.

- De hogyan…? – kezdte el Chris, de f�lbehagyta a mondatot, �s r�mn�zett. – Te volt�l, te kis r*banc!

- T�nyleg �n voltam – mondtam mosolyogva. – Csak nem k�pzelted, hogy hagyom magam zsarolni!?

- Ez�rt meg�llek! – mondta, �s a napl� ut�n kapott. David nevetve h�zta el el�le.

- Vigy�zz a sz�dra! – mondta neki Tom, �s el�m l�pett. – Ha egy ujjal is hozz��rsz, kicsin�llak!

- Jaj, de nagyfi� valaki! – g�nyol�dott Chris. – F�l k�zzel elint�zlek!

- Ki akarod pr�b�lni? – k�rdezte Tom fenyeget�en. �szint�n sz�lva nem nagyon hittem, hogy lenne es�lye Chris-szel szemben, ez�rt nem akartam, hogy vereked�sre ker�lj�n sor. Val�sz�n�leg David is erre gondolhatott, mert k�z�j�k �llt.

- Fejezz�tek ezt be! Itt most nem lesz vereked�s!

- De elj�n m�g az az id�… - morogta Tom alig hallhat�an.

- Teh�t Chris! Azt akarjuk, hogy t�nj el az �let�nkb�l, �s ne pr�b�lkozz semmivel, mert b�rt�nben v�gzed! – mondta David.

- Azt hiszitek, megijedtem t�letek? Ezt m�g megb�nj�tok!

- Megmondtam: ne pr�b�lkozz semmivel! – mondta kem�nyen David.

- J�, most elmegyek, de ne higgy�tek, hogy ilyen k�nnyen meg�ssz�tok! Hallotok m�g r�lam! �s az lesz �letetek legrosszabb napja! Engem nem lehet csak �gy f�lre�ll�tani! – fenyeget�z�tt, �s elindult. M�g sok�ig hallottuk, hogyan �tkoz�dik mag�ban. Mikor v�gleg elt�nt, egym�sra n�zt�nk mi h�rman.

- H�t v�ge! – mondta nagyot s�hajtva David.

- Igen, szerencs�re – nevetett Tom. R�juk n�ztem, de nem l�ttam �ket. Hirtelen nagyon rossz el��rzetem t�madt, tudtam, hogy Chris igazat mondott. Hallunk m�g r�la. �s az a nap t�nyleg sz�rny� lesz. Sz�d�lni kezdtem, azt�n minden els�t�t�lt. Arra eszm�ltem, hogy a padon fekszem, �s Tom agg�dva hajol f�l�m.

- Hercegn�, �bredj fel! – k�rlelt, �s k�zben az arcomat simogatta.

- Semmi bajom – �ltem fel. – Biztos csak az izgalom miatt. Nagyon ideges voltam.

Nem akartam elmondani nekik, hogy mit �reztem, hogy mit l�ttam. Tal�n el sem hitt�k volna. Nem akartam �ket megijeszteni, hiszen olyan boldogok voltak, hogy elm�lt a vesz�ly.

- Gyere, menj�nk haza! – seg�tett fel Tom a padr�l. – David, vel�nk j�ssz?

- Nem, a bar�tn�mmel tal�lkozom. De ti csak menjetek – mondta, azt�n hozz�m fordult. – Holnap v�rlak, �s megcsin�ljuk a k�peket.

- Ott leszek – mosolyogtam r�. – K�szi a seg�ts�get!

- Sz�vesen. �r�l�k, hogy megszabadultunk t�le.

- �n is. Akkor szia! Puszilom a bar�tn�det!

- Sziasztok!

Tommal elindultunk haza. M�g mindig aggodalmasan n�zett r�m. R�nevettem, �s pr�b�ltam megnyugtatni.

- T�nyleg j�l vagyok! Ne agg�dj m�r annyit!

- Ok�, de biztos nem k�rsz valamit. Nem akarsz gy�gyszert, vagy valami m�st?

- Most, hogy �gy mondod: tudom m�r, mire van sz�ks�gem…

- Na mire?

- R�d! Szerinted Bill haza�rt m�r?

- Mindj�rt megtudjuk! – mondta, �s el�vette a mobilj�t. Billt h�vta.

- Szia tes�!

- …

- Na mi a helyzet?

- …

- �s mikor v�gzel?

- …

- OK, v�runk. Szia! – letette, �s hozz�mfordult f�lig �r� vigyorral. – Csak este �r haza!

- Szuper! Akkor siess�nk!

Azzal k�zenfogva, nevetve, mint k�t boldog kisgyerek, szaladtunk haz�ig.