Otthon azt�n felrohantunk Tom szob�j�ba, �s ledobtuk magunkat az �gyra. Most m�r lass�tottunk. Minden �rint�st ki�lvezt�nk. Most nem �llt k�z�nk a b�ntudat. Tudtam, hogy szeretem Tomot, �s vele akartam lenni. Billt is nagyon szeretem, de most Tomra volt sz�ks�gem. Am�g ez az eg�sz �r�let Chris-szel nem z�rult le, Tom mindv�gig mellettem volt. �s most �gy t�nt, v�ge a r�m�lomnak. Egyed�l csak �n tudtam, hogy ezzel m�g nincs v�ge, de ezt nem mondhattam meg Tomnak. Igyekeztem legal�bb erre a p�r �r�ra elhessegetni a balj�s gondolatokat. �tadtam magam az �r�mnek, amit az okozott, hogy Tommal lehettem. Most nagyon gyeng�d volt, kicsit olyan, mint Bill. Tal�n egy kicsit m�g mindig meg volt ijedve az �jul�som miatt, val�sz�n�leg ez�rt fogta vissza mag�t. Nem b�ntam, mert most ez esett j�l. Sok�ig csak cs�kol�ztunk, azt�n a keze lassan elkalandozott, �s simogatni kezdett. A ruh�ink szinte �szrev�tlen�l t�ntek el r�lunk. Nagyon gyeng�d volt, �s v�gig egym�s szem�be n�zt�nk. Olyan volt, mintha ez lett volna az els�. A szem�b�l szerelmet olvashattam ki. Ut�na m�g sok�ig sz�tlanul fek�dt�nk egym�st �t�lelve. Azt�n lassan felkelt�nk, �s �lt�zni kezdt�nk. Mire Bill haza�rt, a nappaliban �lt�nk, �s a t�v�t b�multuk.

- Na, hogy ment? – k�rdeztem Billt�l.

- Eg�sz j�l. Hozz� vagyok m�r szokva ezekhez a h�lyes�gekhez – vont v�llat nevetve Bill.- �s ti mit csin�ltatok?

Egym�sra n�zt�nk Tommal, �s egyszerre v�laszoltunk:

- Semmit. Csak lust�lkodtunk.

- M�zlist�k! Mennyivel k�nyelmesebb, ha valaki nem akkora szt�r mint �n…

- Na igen… - nevett�nk. – Mert te vagy a legnagyobb szt�r!

- Persze! Ez nem k�rd�s…

- Hogy el van sz�llva mag�t�l valaki…

- Nem vagyok elsz�llva!

- Dehogynem! – mondta neki Tom.

- Nem igaz! – v�gott vissza Bill, �s egym�snak is estek volna, ha nem sz�lok k�zbe.

- Fejezz�tek m�r be! Olyanok vagytok, mint k�t �vod�s!

- Nem vagyunk olyanok! – fordult fel�m mindk�t fi�. Azt�n egym�sra n�ztek, �s egyszerre ugrottak r�m. Csikizni kezdtek. Annyit nevettem, hogy belef�jdult a hasam.

- Na, hagyj�tok abba! – k�rtem �ket.

- Mi�rt, mit kapunk, ha abbahagyjuk?

- Nem verlek meg titeket – nevettem.

- Nem t�l meggy�z� aj�nlat… - mondta Bill, �s tov�bb folytatt�k.

- J�, ha abbahagyj�tok, s�t�k nektek s�tit – ny�gtem ki v�g�l. Ez hatott, mert egyb�l elengedtek. Felugrottam, �s elfutottam el�l�k. – Hazudtam, nem lesz s�ti – sz�ltam vissza nekik, �s kiny�jtottam a nyelvemet.

- Igen? – ugrottak fel, �s ut�nam futottak. Mikor m�r v�gigkergettek a h�zon, kiny�gtem:

- J�, nem b�nom, t�nyleg s�t�k s�tit, csak hagyjatok.

- Biztos?

- Biztos! – mondtam, �s kivonultam a konyh�ba.