S�rg�sen ki kellett tal�lnom valamit. Mi legyen azzal a l�nnyal? Nem akartam, hogy Bill mag�ra hagyja, mert el tudtam k�pzelni, hogy mit �rezhet szeg�ny. Szerintem Bill r�sz�r�l egyszer�en gy�vas�g, hogy nem v�llalja a felel�ss�get. Az jutott az eszembe, hogy vajon Bill akkor is ilyen lenne-e, ha v�letlen�l �n ker�ln�k ilyen helyzetbe. B�r mi mindig nagyon �vatosak voltunk, de az�rt baleset b�rmikor t�rt�nhet. Az volt a gyan�m, hogy akkor sem viselkedne m�sk�pp, ha �n lenn�k terhes. Akaratlanul is megint �sszehasonl�tottam magamban Tommal, aki biztos m�sk�ppen viselkedne ilyen helyzetben. Nem volt szerencs�s a r�szemr�l ez az �lland� �sszehasonl�tgat�s, de nem direkt csin�ltam. Valahogy mindig Bill ker�lt ki vesztesen ezekb�l a helyzetekb�l. Nyilv�nval� volt, hogy ha a j�zan eszemre hallgatn�k, akkor Tomot kellene v�lasztanom. Mindezek ellen�re nem szerettem kev�sb� Billt, csak Tomot szerettem egyre jobban. Ugyanakkor Billre m�gis hatalmas sz�ks�gem volt. Nem tudtam volna elengedni. Mik�zben ezek a zavaros gondolatok v�gigfutottak az agyamon, Bill �gy kapaszkodott bel�m, mint egy kisgyerek. Pr�b�ltam megnyugtatni.

- Ne agg�dj, kital�lok valamit! – mondtam neki, de k�zben arra gondoltam, hogy tulajdonk�ppen mi�rt nekem kell megoldanom ezt a probl�m�t? – Add meg a csaj telefonsz�m�t, �s besz�lek vele.

- K�szi! De ha lehet, m�g miel�tt elutazunk, j�?

- Persze, �n is �gy gondoltam. Egy�bk�nt mi a neve?

- Laura.

- Ok�, m�g ma felh�vom, hogy holnap tal�lkozzunk. De m�gis mit akarsz, mi legyen?

- Nem tudom… Legjobb az lenne, ha elvetetn�…

Na persze. M�g j�, hogy ezt tal�lja a legjobb megold�snak! Min�l el�bb szabadulni a gyerekt�l, �s ezzel egy�tt a felel�ss�gt�l! Mintha nem is az � hib�ja lenne a dolog, mintha semmi k�ze nem lenne hozz�! Egyre ink�bb kibor�tott ez a fajta hozz��ll�s, de igyekeztem nyugodt maradni. V�g�lis ha �gy vessz�k, Bill m�g csak egy nagy gyerek. Nem csoda, hogy �gy megijedt.

- Ezt �gy nem mondhatom meg a Laur�nak, de igyekszem, hogy tal�ljunk valami megold�st – mondtam Billnek. – Most menj�nk le, �s csin�ljunk valamit, j�?

- Amit �n szeretn�k csin�lni, ahhoz ink�bb itt kellene maradnunk… - mondta huncut mosollyal. Na azt az�rt nem! M�gis minek n�z engem? Most tudtam meg, hogy teherbe ejtett egy m�sik csajt, �s m�g elv�rja, hogy lefek�djek vele? Nem is v�laszoltam, csak vetettem r� egy les�jt� pillant�st, amit�l egyb�l �szhez t�rt.

- Szerintem menj�nk le! – ism�teltem meg nyomat�kosan.

- Ok�, meg�rtelek! – mondta lemond� s�hajjal. – De az�rt rem�lem, hogy ez nem fog sok�ig tartani n�lad…

Erre most mit mondjak? Nem tudhatom, hogy mennyi id� kell hozz�, hogy t�ltegyem magam ezen. Nem mintha nem k�v�nn�m Billt, de valahogy most m�gsincs hozz� kedvem.

- �n is rem�lem – mosolyogtam r�, hogy oldjam a fesz�lts�get. – Most mindenekel�tt besz�lnem kell Laur�val. Mondd a sz�m�t!

- Itt a telefonom, h�vd err�l! – adta oda Bill a mobilj�t.

- Igen? – sz�lt bele egy kedves hang a telefonba.

- Szia! Laura vagy, ugye?

- �n vagyok. Kivel besz�lek?

- Engem Petr�nak h�vnak, �s Bill bar�tn�je vagyok.

Egy ideig csend volt a vonal m�sik v�g�n. Azt�n, hossz� sz�net ut�n:

- �rtem. Miben seg�thetek?

- Azt hiszem, besz�ln�nk kellene.

- Igen, �n is azt hiszem.

- Tal�lkozhatn�nk holnap d�lut�n valahol?

- Persze. Tudod, hol van a mozi?

- Igen.

- Akkor ott v�rlak kett�kor.

- Ok�, ott leszek. K�szi! Szia!

- Szia! - tette le a telefont.

Billhez fordultam.

- Holnap tal�lkozom vele.

- Ok� – csak ennyit mondott.

- Gyere, most m�r menj�nk le!

- Ok� – mondta ism�t, �s �gy k�vetett lefel� a l�pcs�n, mint aki valahol eg�sz m�shol j�r.