A mozihoz �rve egyb�l megpillantottam Laur�t, aki idegesen toporgott. L�tszott rajta, hogy szeg�ny borzaszt�an zavarban van. Nyilv�n nem tudta, hogy mire is sz�m�tson t�lem. Lehet, hogy arra gondolt, hogy az�rt h�vtam oda, hogy megfenyegessen, t�nj�n el Bill �let�b�l. Pedig nem volt ilyen sz�nd�kom, egyszer�en csak azt akartam, hogy megtal�ljuk a legjobb megold�st mindenki sz�m�ra. Lassan odas�t�ltam hozz�, �s megsz�l�tottam:

- Szia! Te vagy Laura, ugye?

- Igen. �s te vagy Bill bar�tn�je?

- Igen, �n vagyok – mosolyogtam r�. Egy darabig mindketten zavartan hallgattunk.

- Sz�val… - mondta v�g�l Laura. – Gondolom, tudod, mi a helyzet.

- Igen, tudom. Szeretn�k neked, vagyis nektek seg�teni.

- Ez igaz�n kedves t�led – mosolyodott el v�gre � is. – De igazs�g szerint ez nem a te probl�m�d. Ne haragudj, de szerintem most Billnek kellene itt lennie.

- Igazad van. De �… nagyon megijedt – pr�b�ltam mentegetni Billt.

- H�t �n is. V�g�lis ink�bb nekem van okom f�lni. Engem fognak meg�lni a sz�leim, ha megtudj�k. M�g csak tizenhat �ves vagyok, �s nekem kell eld�ntenem, hogy mi legyen. Sz�val Billnek nem nagyon van most oka besza*rni. Gondolkodott volna el�bb… - mondta kem�nyen Laura, de l�tszott rajta, hogy a s�r�s sz�l�n �ll. Nagyon megsajn�ltam szeg�nyt, �s egyre szimpatikusabbnak tal�ltam. Nem �rtettem, hogy Bill mi�rt egy hiszt�rik�nak �rta le. Hiszen ez egy nagyon is aranyos kiscsaj.

- Igazad van, de nyugodj meg. Seg�tek neked, ha hagyod. Szeretn�m, ha megtal�ln�nk a legjobb megold�st.

- K�sz�n�m – s�rta el mag�t. – Ez olyan rendes t�led. Tudod, a bar�tn�im mind elfordultak t�lem, mikor megtudt�k, mi t�rt�nt. Most nincs senkim. A sz�leimnek m�g nem mertem elmondani. Mi a fen�t csin�ljak?

Meg�leltem, pr�b�ltam vigasztalni.

- Ne agg�dj, kital�lunk valamit. �n itt vagyok melletted.

Fura helyzet, hogy nekem kell seg�tenem ennek a l�nynak, akit Bill mag�ra hagyott, miut�n teherbe ejtette. Most megint nagyon haragudtam emiatt Billre. Hogy lehet ennyire �rz�ketlen? Most m�r nem az � kedv��rt pr�b�ltam megoldani ezt a probl�m�t, hanem csakis az�rt, mert megkedveltem Laur�t, �s nem volt sz�vem cserbenhagyni.

- Meg akarod tartani a gyereket? – k�rdeztem.

- Nem tudom. V�g�lis mit csin�ln�k egy gyerekkel? Ugyanakkor… nem akarom meg�lni. Biztos van valami oka, hogy ez t�rt�nt. De ha megtartom, akkor t�nkremegy az �letem, a sz�leim biztos kidobnak otthonr�l…

- Azt az�rt nem hiszem, m�giscsak a sz�leid. Biztos �k is seg�ten�nek – mondtam, de Laura csak a fej�t r�zta.

- Te nem ismered �ket. A sz�leim nagyon vall�sosak. �k azt hiszik, hogy sz�zen fogok f�rjhez menni. Azt sem tudt�k, hogy Billel j�rtam.

- De h�t biztos tele volt veletek a sajt�. Akkor hogyhogy nem tudt�k meg?

- Nem olvasnak �js�got, �s nem n�znek t�v�t. �rtelmetlen dolognak tartj�k. Ink�bb csak olvasnak, f�leg a Bibli�t.

Ez az�rt kicsit megd�bbentett. A mai vil�gban van m�g ilyen?

- �hhh… Akkor nem lehet k�nny� �leted!

- H�t nem az. De az�rt a bar�tn�imn�l tudok t�v�zni, netezni, meg zen�t hallgatni. Vagyis csak tudtam. Most m�r nincs egy bar�tn�m sem.

- De most m�r van – mosolyogtam r� megint, hogy lelket �ntsek bel�. – �n itt vagyok. �s Bill is seg�ti fog, azt garant�lom. K�l�nben engem nem l�t t�bbet.

- Ne, azt nem akarom, hogy miattam �sszevessz vele! – tiltakozott.

- Ne agg�dj, nem vesz�nk �ssze. Egyszer�en csak bedobom a vonzer�m… �s azt csin�lja, amit akarok – mondtam szer�nyen, mire Laura elnevette mag�t.

- Ennyire szeret t�ged? – k�rdezte halkan.

- Igen, szeret – v�laszoltam magabiztosan, azt�n f�rk�sz�n r�n�ztem. – Te szereted m�g? Vissza akarod kapni?

- Nem, ne agg�dj emiatt! Nem akarok m�r semmit t�le, azon k�v�l, hogy seg�tsen megoldani ezt a helyzetet.

- Bill nekem azt mondta, azt akarod, hogy vegyen feles�g�l.

- �n ilyet soha nem mondtam neki! – h�borodott fel Laura. – Csak annyit k�rtem, hogy seg�tsen.

- Akkor Bill hazudott nekem – nyugt�ztam szomor�an. Egy darabig megint csak hallgattunk, azt�n miel�tt b�rmelyik�nk megsz�lalhatott volna, megl�ttunk k�zeledni valakit…