A háztetőkön olyan sötét és hideg van

Hallgatok a nevedről, mert te most nem akarod hallani

A város szakadéka elnyeli a hulló könnyeket

Ott lent nincs semmi, ami itt fent tart

Érted kiáltok az éjszakába, ne hagyj cserben, ne ugorj!

A fények nem tartanak meg, megcsalnak téged

Emlékezz rád és rám

A világ ott lent nem számít

Kérlek, ne ugorj!

A szemedben minden értelmetlennek és üresnek tűnik

A hó magányosan hull, már régen nem érzed

Valahol ott kint elveszetten mész

A végről álmodsz, még egyszer előről kezdeni…

Refr.

Nem tudom, meddig tudlak tartani, nem tudom meddig…

Fogd a kezem, még egyszer elkezdjük

Ne ugorj!

És ha ez se tart vissza, ugrom érted…