Tudtam, hogy nem hagyhatom mag�ra Laur�t. Megbesz�lt�k, hogy a k�vetkez� napokat egy�tt t�ltj�k, �s v�gig mellette leszek. Mikor hazamentem, beh�vtam a konyh�ba az ikreket, �s k�z�ltem vel�k, hogy nem utazhatok vel�k m�snap. Mindketten led�bbentek a h�rt�l.

- De mi�rt? – k�rdezte Tom nyafogva.

- Mert dolgom van. Majd szombaton vagy vas�rnap ut�natok megyek.

- De addigra m�r Sevill�ban lesz�nk!

- Tudom.

- De annyira szeretted volna l�tni Barcelon�t! – mondta Tom.

- Igen, de azt m�skor is l�thatom. De most maradnom kell. Tom, megtenn�d, hogy �tteteted a repjegyem vas�rnapra?

- Persze, megyek �s telefon�lok – v�laszolta.

Kettesben maradtunk Billel. Szomor�an n�zett r�m.

- Ne haragudj, ez miattam van, hogy nem j�hetsz.

- Semmi baj. Majd m�skor elviszel Barcelon�ba, ugye? – mosolyogtam r�.

- Persze. Igazs�g szerint nekem is maradnom kellene…

- Nem, neked musz�j menned. Majd �n Laura mellett maradok.

- K�sz�n�m, te olyan rendes vagy. Meg sem �rdemellek – mondta Bill lehajtott fejjel.

- Ne mondd ezt! Mindenki k�vethet el hib�kat. Att�l m�g ugyan�gy szeretlek.

Megcs�koltuk egym�st, azt�n sok�ig csak �lltunk egym�st �t�lelve. K�zben Tom is visszaj�tt a telefon�l�sb�l, �s megk�sz�r�lte a tork�t.

- Bill, azt hiszem menned k�ne. M�r �t �ra.

- Hova m�sz? – kaptam fel a fejem.

- Lesz egy t�v�s interj�, a turn�r�l fogok besz�lni.

- Egyed�l m�sz?

- Nem, Gustavval.

- �s mikor j�ssz haza?

- Szerintem olyan nyolc k�r�l haza�rek.

- Ok�, akkor menj, el ne k�ss!

M�g egy cs�k, azt�n m�r ott sem volt. Kettesben maradtunk Tommal.

- Na, hogy ment? – n�zett r�m Tom k�rd�n.

- H�t… most erre mit mondjak? J�l. Vagy rosszul. Nem is tudom. K�pzeld, egyszercsak Bill is megjelent.

- Tudom. �n mondtam neki, hogy mennie k�ne.

- T�nyleg? J�, hogy legal�bb r�d hallgat. �n hi�ba k�rtem, hogy j�jj�n.

- �s jutottatok valamire?

- Igen. Nem tarthatja meg a gyereket. P�nteken megy abortuszra, �s �n elk�s�rem. Ez�rt nem mehetek veletek.

- De mi�rt te m�sz vele? Mi�rt nem k�s�rik el a sz�lei vagy a bar�tn�i?

- A sz�leinek nem mondhatja el. A bar�tn�i pedig elfordultak t�le, mikor megtudt�k. Nem hagyhatom egyed�l.

- �rtem. Akkor te j�tszod el Ter�zanyut.

- Ez nem szimpl�n j�t�konykod�s. Nem csak sajn�lom szeg�nyt, hanem t�nyleg megkedveltem.

- Fantasztikus vagy! – n�zett r�m csod�lattal Tom. –De mi a fen�t fogok csin�lni vas�rnapig n�lk�led?

- Majdcsak kib�rod valahogy…

- H�t nem biztos… Gyere, menj�nk fel a szob�mba!

- Minek, mit akarsz? – k�rdeztem huncut mosollyal.

- H�t… Kett�t tal�lhatsz!

- V�rj, kital�lom! K�rty�zni akarsz, ugye?

- Eltal�ltad! De siess�nk, mert csak h�rom �r�nk van.

- �s az nem el�g?

- Tal�n el�g lesz, de ekkor menj�nk m�r! – mondta t�relmetlen�l, �s a kezemn�l fogva felr�ngatott a l�pcs�n. Fent azt�n kulcsraz�rta magunk m�g�tt az ajt�t, �s az �gyra l�k�tt.

- Hova sietsz ennyire? – k�rdeztem nevetve.

- Ki akarom haszn�lni az id�t, mert nem tudom, hogy b�rom majd n�lk�led!

- Ki fogod b�rni, nyugi! �szre sem veszed majd, hogy nem vagyok ott.

- Csak r�d fogok gondolni!

- Az�rt nem �rtana, ha a koncertre is oda tudn�l figyelni…

- J�, nem b�nom, arra is figyelek. De most… ink�bb r�d koncentr�ln�k.

Nem is besz�lt�nk t�bbet, csak egym�sra figyelt�nk. Az elej�n gyeng�d volt, l�gyan simogatott, cs�kolgatott. Nagyon sok�ig tartott az el�j�t�k, sok�ig k�nzott, miel�tt v�gre beteljes�tette volna a legnagyobb v�gyamat. Eleinte azt�n lassan csin�lta, de m�r � sem b�rta sok�ig visszafogni mag�t, �s egyre vadabb lett. Egyszerre �lvezt�nk el, ut�na pedig kimer�lten fek�dt�nk egym�s mellett. Azt�n egym�s fel� fordulva besz�lgett�nk, sz�zszor ism�telt�k el, hogy mennyire szeretj�k egym�st. Most nem ker�lt sz�ba az �r�k�s k�rd�s, hogy mit csin�ljunk, csak �lvezt�k, hogy egy�tt lehet�nk. F�l nyolc k�r�l tudtunk csak elszakadni az �gyt�l, �s a nappaliban v�rtuk Billt.