Kora reggel Bill cs�kjaira �bredtem. Most nem tartott �r�kig, hogy magamhoz t�rjek, hiszen tudtam, hogy a fi�knak indulniuk kell. �t�leltem Billt.

- Hi�nyozni fogsz!

- Te is nekem, kicsim, de csak p�r nap az eg�sz.

- Tudom, de akkor is… - nyafogtam.

- Te akart�l maradni – eml�keztetett Bill.

- Na igen, de csak az�rt, mert… - f�lbehagytam a mondatot, mert nem akartam szemreh�ny�st tenni neki, az�rt hogy nekem kell helyrehoznom azt, amit � elcseszett. – Na mindegy, ez m�r �gy alakult. Mikor indultok?

- Egy �ra m�lva.

- �s k�szen vagytok m�r?

- Igen, befejezt�k a csomagol�st. Gyere, menj�nk le reggelizni!

- Mehet�nk, csak felveszek valamit. De te addig nyugodtan menj le!

- Ok�, akkor lent v�rlak, de siess!

Vill�mgyorsan magamra kaptam egy p�l�t meg egy r�vidnadr�got, �s bekopogtam Tom szob�j�ba.

- Gyere! – hallottam Tom hangj�t.

- J� reggelt! – k�sz�ntem neki mosolyogva. Odamentem hozz�, �s megcs�koltam.

- Hogy aludt�l? – �rdekl�d�tt. – Vagyis ink�bb �gy k�rdezem, hogy aludt�l-e egy�ltal�n?

- Tom! Ne kezdd ezt megint! Egy�bk�nt igen, aludtam.

- De biztos nem t�l sokat… - morogta halkan Tom, �s az ablakhoz s�t�lt.

- Fejezd be! Igen, az �jjel Billel szeretkeztem, de ha j�l eml�kszem d�lut�n meg veled csin�ltam ugyanazt!

- H�t �ppen ez az…

- Megmondtam, hogy nem akarok most err�l vitatkozni veled! Musz�j most �sszeveszn�nk?

- �n nem akarok veszekedni, csak att�l f�lek, hogy �n sokkal jobban szeretlek t�ged, mint te engem…

- Ne gondolt ezt k�rlek! Nagyon-nagyon szeretlek! Te vagy az �n sz�ke hercegem. Nem �ln�m t�l ha elvesz�ten�lek! – mondtam szinte s�rva.

- Ne haragudj, hercegn�! – j�tt oda hozz�m most Tom. – Nem akarlak megb�ntani, csak �ppen nagyon f�j, hogy nem csak az eny�m vagy. De nem akarlak elvesz�teni, mert mindenn�l jobban szeretlek!

- �h, Tom! – borultam a nyak�ba. – Mi�rt olyan bonyolult minden?

- Ne agg�dj, megoldjuk valahogy!

- K�sz�n�m!

- Mit k�sz�nsz?

- Hogy vagy nekem. �s hogy mellettem �llsz, �s elviseled ezt a helyzetet. �s hogy szeretsz.

Megcs�koltuk egym�st, �s megint minden rendben volt k�z�tt�nk.

- Menj�nk le, mert Bill v�r a reggelivel!

- Ok�, menj�nk.

Reggeliz�s k�zben nem sok sz� esett k�z�tt�nk, mindh�rman el voltunk foglalva a saj�t gondolatainkkal.

- Lassan menn�nk kell! – �llt fel Bill az asztalt�l.

- Menjetek! – mondtam nekik. – Nehogy lek�ss�tek a g�pet! �s vigy�zzatok magatokra, vas�rnap tal�lkozunk Sevill�ban.

- Vigy�zz Laur�ra, �s persze magadra is! Mondd meg neki, hogy puszilom, �s bocs�sson meg, hogy nem vagyok itt.

- J�, megmondom, de most m�r menjetek, mert elk�stek!

- Igenis, anyu! – vigyorgott r�m Tom.

Felmentek a b�r�ndjeik�rt, azt�n az el�szob�ban elb�cs�ztunk egym�st�l. El�sz�r Tomot �leltem meg.

- Szia �des! Vigy�zz magadra, nemsok�ra tal�lkozunk!

- Szeretlek hercegn� – s�gta a f�lembe, azt�n elengedett, �s hangosan csak ennyit mondott: - Szia! Hi�nyozni fogsz!

Most Billhez fordultam.

- Szia! – csak annyit tudtam mondani, mert �t�lelt, �s megcs�kolt. Tom miatt nem akartam hosszas cs�kol�z�sba bonyol�dni, ez�rt eltoltam magamt�l.

- Na menjetek m�r! – mondtam nevetve. – Nem a vil�g v�g�re mentek, �s p�r nap m�lva �gyis tal�lkozunk.

- J�l van, megy�nk m�r! – nevetett Bill is. – Szia, kicsim!

- Sziasztok! Szeretlek benneteket!

- Mi is szeret�nk! – mondt�k k�rusban, �s besz�lltak a taxiba, �n pedig bementem a h�zba. Nagyon egyed�l �reztem magam, �s s�rhatn�kom t�madt. Nem akartam b�gni, ez�rt ink�bb felh�vtam Laur�t.

- Szia! A sr�cok most mentek el, nincs kedved �tj�nni?

- De m�g csak kilenc �ra van. Nincs ehhez t�l kor�n?

- Tal�n igen, de olyan egyed�l �rzem magam!

- Ok�, indulok! – egyezett bele, �s kb. f�l �ra m�lva meg is �rkezett.