- Fejezz�tek be! – folytattam m�g mindig kiab�lva. – Nem sz�m�t, hogy kinek a hib�ja volt, megt�rt�nt �s k�sz! Kock�ztattunk �s vesztett�nk. Ennyi. Akkor is megt�rt�nhetett volna, ha az utc�n s�t�lunk, �s ott l�tnak meg. Tom! Nem Bill hib�ja volt. �s Bill! Tom egyszer�en csak megijedt a t�rt�ntekt�l. Hagyj�tok abba a veszeked�st!

- Igazad van – mondta lehajtott fejjel Tom. – Ne haragudj, Bill! Tudom, hogy nem miattad t�rt�nt.

- Semmi baj. Igazad volt abban, hogy nem kellett volna a sz�npadra h�vnom. Ne haragudj, kicsim! – fordult most hozz�m.

- A l�nyeg az, hogy j�l vagyok. Tudom, hogy ezt a kock�zatot mindig v�llalnom kell. De semmi baj. Meg�ri.

- Biztos, hogy j�l vagy? – k�rdezte Tom aggodalmasan.

- Bizt… - akartam v�laszolni, de csak eddig jutottam, mert hirtelen minden els�t�t�lt. Arra eszm�ltem, hogy az �gyon fekszem, �s Tom hajol f�l�m.

- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem.

- El�jult�l. Bill elment orvos�rt.

- Nem kell orvos! – tiltakoztam egyb�l. Fel akartam �lni, de Tom nem engedte.

- Nyugodj meg! Pihenned kell.

- Nincs semmi bajom! – nyafogtam, mint egy hisztis kisl�ny.

- Persze, hogy nincs – hagyta r�m Tom, de l�ttam, hogy mag�ban - az ijedts�g ellen�re is - j�l sz�rakozik a hisztimen.

- Nem kell orvos! – ism�teltem meg. – Egy valamire van csak sz�ks�gem… - mondtam halkan, �s Tom fel� hajoltam. Vette az ad�st, �s gyeng�den megcs�kolt.

- Erre van sz�ks�ged? – k�rdezte mosolyogva.

- Igen! – d�ltem h�tra el�gedetten. – Ez a legjobb gy�gyszer. �s van m�g �tletem, hogy mi seg�tene rajtam…

- Azt most nem lehet! Pihenned kell!

- Ne m�r! �gy volt, hogy veled leszek az �jjel!

- Tudom, de most nem tenne j�t neked.

- Ezt nem hiszem el! Tom Kaulitz visszautas�tja a szexet! Ilyen se volt m�g!

- H�, az�rt ne pr�b�ld �gy be�ll�tani a dolgot, mintha �n egy szexm�ni�s lenn�k!

- Mi�rt, tal�n nem vagy az? – k�rdeztem g�nyosan. Nem tudom, hogy mi bajom volt, de sz�nd�kosan meg akartam b�ntani Tomot, pedig im�dom. Val�sz�n�leg a sok fejbev�g�s hat�s�ra h�ly�ltem meg ennyire. Mindenesetre a c�lomat siker�lt is el�rnem, l�ttam Tom szem�ben a megb�ntotts�got. �s tudtam azt is, hogy tudja, hogy direkt csin�lom.

- Nem, nem vagyok az – v�laszolta m�g mindig t�relmesen. – Neked �gy t�nik? Ha az lenn�k, akkor mindig m�sik csajt fektetn�k le, nem pedig arra v�rn�k folyton, hogy vajon mikor szak�tasz r�m egy kis id�t Bill mellett!

- Na persze, �s �n azt honnan tudjam, hogy am�g r�m v�rsz, h�ny csajjal vagy egy�tt?! – Ezt nem kellett volna mondanom. Tom egy sz� n�lk�l �llt fel az �gy mell�l, �s ment ki a szob�b�l. Nem mulasztotta el j� hangosan becsapni maga m�g�tt az ajt�t. Mikor egyed�l maradtam, s�rni kezdtem. Mi �t�tt bel�m? Mi�rt b�ntottam meg sz�nd�kosan azt, akit a legjobban szeretek? Azt�n r�j�ttem: amikor az els� pofont kaptam att�l a csajt�l, valahol m�lyen bennem megv�ltozott valami. Tudatosult bennem a vesz�ly, amit az jelent, hogy Billel j�rok. Min�l t�bb �r�lt rajong� tudja meg, ann�l nagyobb vesz�lyben leszek. Nem vagyok ijed�s, s�t el�g b�tornak tartom magam. Most sem mer�lt fel bennem a megfutamod�s gondolata, csak egy pillanatra megzavarodtam. Emiatt vagdalkoztam �sz n�lk�l, ez�rt b�ntottam meg Tomot, hiszen �ppen � volt a k�zelben. K�ts�g sem f�r hozz�, hogy ez nem neki sz�lt, ha Bill lett volna ott, vele veszek �ssze. Mikor �gy �sszeszedtem a gondolataimat, egyb�l r�mt�rt a k�nyszer, hogy bocs�natot k�rjek Tomt�l. Nagy nehezen fel is keltem az �gyb�l, b�r a fejem iszony�an f�jt, �s nagyon sz�d�ltem. Ekkor l�pett be az ajt�n Bill egy id�sebb f�rfi k�s�ret�ben, akir�l felt�teleztem, hogy az orvos.

- H�t te meg hova indult�l? �s hol van Tom? – k�rdezte Bill.

- Tomnak el kellett mennie, �n meg a wc-re indultam – hazudtam.

- � itt Dr. Ramos – mutatott az orvosra Bill. – Megn�zi, hogy nem t�rt�nt-e komolyabb bajod.

- Ugyan m�r! Az agyl�gyul�son k�v�l nincs m�s bajom, de az nem hiszem, hogy most kaptam… - legyintettem nevetve.

- Ez nem j�t�k, kisasszony! – sz�lt komolyan a doki. – Ak�r maradand� k�rosod�st is szenvedhetett. K�rem, fek�dj�n az �gyra, hogy megvizsg�lhassam!

- Musz�j? – n�ztem szenvedve Billre.

- Igen, musz�j! Ne gyerekeskedj m�r!

- J�, nem b�nom – adtam meg magam a t�ler�nek. A doki megvizsg�lt, azt hiszem, nem maradt porcik�m, amit ne n�zett volna meg.

- Minden rendben van – jelentette ki v�gre. – A kisasszonynak pihennie kell, �s akkor p�r nap alatt rendbej�n. De semmi meger�ltet�s! – figyelmeztetett komolyan, azt�n elk�sz�nt, �s elment.

- Hallottad az orvost! – mondta Bill. – Gyer�nk, fek�dj le, hozok neked valami kaj�t.

- Nem vagyok �hes – nyafogtam. – Nincs semmi bajom!

- Tudom, de lehetett volna. �gyhogy csin�ld sz�pen, amit az orvos mondott. Ne l�gy ilyen makacs!

- J�l van, de akkor ink�bb aludjunk! – mondtam.

- Ok� – egyezett bele Bill, �s lefek�dt mell�m. – �gyis f�radt vagyok. J� �jt, kicsim! Eszemben sem volt aludni, de meg kellett v�rnom, am�g �t elnyomja az �lom. Szerencs�re a koncert t�nyleg lef�rasztotta, �gy hamarosan azt vettem �szre, hogy egyenletesen szuszog mellettem. Csak erre v�rtam. �vatosan felkeltem – a fejem m�g mindig iszony�an f�jt -, �s l�bujjhegyen kiosontam a szob�b�l.