Kopog�s n�lk�l mentem be Tom szob�j�ba. Egy pillanatra felmer�lt bennem a gondolat, hogy mi van, ha nem egyed�l tal�lom, de szerencs�re nem �gy t�rt�nt. Az �gyon fek�dt, h�ttal nekem, azt hittem, hogy alszik. Odal�ptem hozz�, �s le�ltem mell�. Mikor k�zelebb hajoltam hozz�, l�ttam, hogy nyitva van a szeme.

- Tom! – sz�l�tottam meg halkan.

- Mit akarsz? – k�rdezte r�m se n�zve. – J�tt�l ellen�rizni, hogy egyed�l vagyok-e? L�thatod, hogy igen. Sz�val mehetsz.

- �n csak bocs�natot akartam k�rni. Ne haragudj r�m! Nem tudom, hogy mi �t�tt bel�m az el�bb. Megzavarodtam egy pillanatra. Te volt�l k�zn�l, �gy t�ged b�ntottalak. Sajn�lom, �s szeretlek! Csak ennyit akartam mondani. J� �jszak�t! – �lltam fel, de megfogta a kezem, �s visszatartott.

- Nagyon f�jt, amit mondt�l, de megbocs�tok. Szeretlek!

- K�sz�n�m – �leltem meg. J� volt hozz�b�jni.

- Volt n�lad az orvos?

- Igen, volt – v�laszoltam. – Meg�llap�totta, hogy megmaradok…

- �s mit mondott m�g?

- Semmi m�st – nem akartam bevallani, hogy pihen�st javasolt, mert akkor tuti, hogy Tom elkezden� j�tszani az aggodalmast, m�rpedig nekem m�st terveim voltak az �jszak�ra vonatkoz�an.

- Ne hazudj! – n�zett r�m komolyan.

- J�l van, te nyert�l! Azt mondta, hogy pihennem kell. De nekem sokkal jobb �tletem van… - mondtam huncut mosollyal, �s cs�kolgatni kezdtem a nyak�t.

- Biztos, hogy ezt akarod? – k�rdezte m�g mindig agg�dva.

- Tuti – biztos�tottam mosolyogva. – Ne agg�dj m�r ennyire! Az �g szerelm�re, nem vagy az any�m!

- J�l van na, ne harapd le a fejem! Ha minden�ron ezt akarod… - kacsintott r�m.

- Igen, ezt akarom.

- Ok�.

Finoman led�nt�tt az �gyra, �s cs�kol�zni kezdt�nk. �reztette velem, hogy most � fog ir�ny�tani, �s ez ellen most nem volt kifog�som. B�rmennyire is megj�tszottam, hogy j�l vagyok, igaz�b�l m�g nem �reztem magamban t�l sok er�t, �ppen csak annyit, hogy �lvezzem a k�nyeztet�st – amib�l nem is volt hi�ny. Levetk�ztetett, �s v�gigcs�kolgatta minden porcik�mat. Azt�n � is levetk�z�tt, �s �vatosan bel�mj�tt. Most nem b�ntam a lassabb temp�t, nagyon j� volt �gy is. Ut�na csak fek�dt�nk egym�s karjaiban, �lvezt�k a pillanatot. Tudtam, mire gondol, mert nekem is ugyanaz j�rt a fejemben. Szerette volna tudni, hogy valaha elt�lthet�nk-e egy�tt egy eg�sz �jszak�t, an�lk�l, hogy vissza k�ne surrannom Bill mell�. J� lett volna mellette fel�bredni reggel, de nem alhattam el, mennem kellett. Lassan felkeltem mell�le az �gyb�l, �s �lt�zni kezdtem. Nem sz�lt semmit, csak n�zett r�m olyan tekintettel, amibe belesajdult a sz�vem.

- Ne haragudj r�m! – k�rtem �jra.

- Nem tudok r�d haragudni.  De j� lenne egyszer v�gre melletted fel�bredni.

- Elj�n az az id� is! – mosolyogtam r�. – Szeretlek!

- �n is! De most menj, mert ha a m�sik felem nem tal�l sehol, sz�vrohamot kap…

- Ok�! Reggel tal�lkozunk!

Egy utols� cs�k, �s otthagytam. Halkan visszamentem a mi szob�nkba. Bill olyan �desen aludt, mint egy kisfi�. Megint �reztem a j�l ismert b�ntudatot, de ehhez szinte m�r hozz�szoktam. Egyszer�en sz�ks�gem volt Tomra, mint a leveg�re. Nem tudtam elszakadni t�le. Egyesekben felmer�lhet a k�rd�s, hogy akkor mi�rt nem hagytam ott Billt, �s kezdtem el Tommal j�rni. Nos, a k�rd�s egy�ltal�n nem ilyen egyszer�, mert Billt ugyanannyira szerettem, �s t�le sem tudtam volna megv�lni. Egyszer�en csapd�ba estem kettej�k k�z�tt, fogva tartottak, nem tudtam elszakadni t�l�k. Bem�sztam Bill mell� az �gyba, �s megpusziltam az arc�t. �lm�ban elmosolyodott, �s �t�lelt. Bef�szkel�dtem a karjai k�z�, �s �gy aludtunk reggelig.