Mikor fel�bredtem, Bill hajolt f�l�m.

- J� reggelt, kicsim! Hogy �rzed magad?

- Azt hiszem, m�r sokkal jobban. Megn�zz�k a v�rost?

- Persze, de el�bb besz�ln�nk kellene, nem gondolod?

Hogyan is mehetett ki a fejemb�l?! H�t persze, Laura!

- De igen – mondtam bizonytalanul. Hogyan mondjam el neki? V�g�l �gy d�nt�ttem, nem kertelek, egyszer�en megmondom, �s k�sz.

- Sz�val? – n�zett r�m v�rakoz�n.

- Megtartja a gyereket – mondtam ki olyan gyorsan, ahogy csak t�lem telt.

- Hogyhogy? De nem arr�l volt sz�, hogy…

- De igen, arr�l volt sz� – v�gtam a szav�ba. – De nem tudta megtenni. Nem akarta meg�lni a bab�t, ink�bb megsz�li, �s �r�kbeadja.

 - De mi�rt?

- Mert �gy gondolja, hogy b�n lenne meg�lni. Tudod, a vall�sos nevel�s…

- �s akkor mi lesz most?

- Nyugi, nem akar t�led semmit. Illetve �r�lne neki, ha t�mogatn�d, de ha nem teszed, akkor sem d�nt m�sk�pp.

- Sz�val p�nzt akar?

- Nem kimondottan. Sokkal ink�bb lelki t�maszra van sz�ks�ge. De �n �r�ln�k neki, ha adn�l neki p�nzt is. Ha nem akarsz mellette lenni, majd �n seg�tek neki.

- Ok�, ok�. �rtem. Seg�tek neki, �s mellette lesz�nk.

- K�sz�n�m! – mondtam neki. – Tudtam, hogy k�pes leszel feln�ni…

- J�l van, vedd �gy, hogy ez a te hat�sodra van.

- Lenne m�g valami… - kezdtem �vatosan.

- � te j� �g! Mi az?

- Szeretn�m, ha Laura elj�hetne vel�nk Franciaorsz�gba. K�lden�k neki rep�l�jegyet.

- A sz�lei �gysem engedn�k el…

- De igen, mi m�r kital�ltuk a megold�st. Sz�val, j�het?

- J�, nem b�nom… - mondta lemond� s�hajjal Bill.

- K�szi, k�szi, k�szi! – ugrottam a nyak�ba. – Olyan �des vagy!

- Ok�, de most akkor �lt�zz, ha l�tni akarod a v�rost. �n addig hozatok fel reggelit.

�lt�zni kezdtem, j� sok�ig v�logattam a ruh�kat. V�g�l egy farmerszoknya, egy fekete fels�, �s egy fekete papucs mellett d�nt�ttem. Gyors f�s�lk�d�s, smink, �s k�sz voltam. Pont mikor befejeztem a k�sz�l�d�st, hozt�k a kaj�t. Megreggelizt�nk, azt�n m�g Bill k�sz�l�d�tt, �tszaladtam sz�lni a t�bbieknek, hogy hamarosan indulunk. Gustav m�g aludt, �t gyorsan fel�bresztettem, b�r nem volt egy k�nny� feladat. Georg m�r k�sz volt, �ppen a t�v�t b�multa. Tom nem v�laszolt a kopog�somra, ez�rt benyitottam.

- Hah�, itt vagy? – kiab�ltam be.

- Itt vagyok a f�rd�ben, gyere csak! – kiab�lt vissza. Bementem a f�rd�szob�ba, ahol Tom �ppen zuhanyozott. Elvigyorodott, mikor megl�tott. – Nem csatlakozol?

- K�szi, most ink�bb nem – fintorogtam. – Igyekezz, mert mindj�rt indulunk.

- Ok�, sietek. J�l vagy?

- Igen, m�r sokkal jobban. Haszn�lt az �jszakai kezel�s…

- Akkor j�. Nagyon csinos vagy!

- K�szi! Most megyek, te meg siess, mert itthagyunk.

K�ldtem neki egy puszit, �s otthagytam. Visszamentem a szob�nkba, ahol Bill m�g mindig k�sz�l�d�tt.

- Te rosszabb vagy, mint egy l�ny! – nevettem. – Igyekezz m�r!

- J�l van, de musz�j kin�znem valahogy…

- Te mindenhogyan j�l n�zel ki! – h�zelegtem neki.

- K�szi, ez kedves – nevette el mag�t � is. – Ok�, k�sz vagyok, mehet�nk.

- V�rj, m�g a t�bbiek nincsenek k�szen.

- Akkor meg mi a fen�nek s�rgett�l annyira?

- Mert lenne �tletem, hogy mivel t�lts�k el az id�t… - n�ztem az �gy fel�.

- Most? Annyi id�nk az�rt nincs…

- Ok�, de egy cs�kot az�rt kaphatok?

- Esetleg…

Cs�kol�zni kezdt�nk, �s egyre jobban belemer�lt�nk, mikor azt�n m�r a t�bbiek kopogni kezdtek az ajt�n, hogy mehetn�nk v�gre.

Barcelona gy�ny�r� volt. Megn�zt�nk minden fontosabb l�tnival�t, ami csak belef�rt a napba, �s nagy k�ny�rg�s �r�n m�g azt is siker�lt el�rnem, hogy a Nou Camp-ot, a Barcelona stadionj�t is megn�zz�k. Im�dom a focit, �s a Barca az egyik kedvenc csapatom, de sajna a sr�cokat nem nagyon �rdekelte a dolog. Egy kis spanyol vend�gl�ben eb�delt�nk, �s szerencs�re eg�sz nap nyugtunk volt a rajong�kt�l. Este azt�n f�radtan, �s el�gedetten ment�nk vissza a hotelbe, �s m�g egy csom� ideig fennvoltunk, b�r kora reggel indultunk a turn�busszal Sevill�ba.