Reggel olyan �lmos voltam, hogy mikor Bill �bresztgetni kezdett, csak laz�n a m�sik oldalamra fordultam, �s aludtam tov�bb.

- �bredj, kicsim!

Erre csak morogtam valami olyasmit, hogy „ Hagyj�l-m�r-b�k�n!”, �s m�g v�letlen�l sem nyitottam volna ki a szemem.

- Indulnunk kell, kelj fel, vagy itthagyunk! – mondta most m�r t�relmetlenebb�l Bill.

- Ok�, majd ut�natok megyek… - ny�gtem ki.

- Majd alszol a buszban, gyere m�r! M�g �ssze sem pakolt�l!

- Nem baj…

Bill nem sz�lt semmit, csak kiment a f�rd�szob�ba. �n meg csak aludtam tov�bb. Azaz hogy csak aludtam volna, mert Bill egy poh�r v�z�rt ment ki, de �n ezt akkor m�g nem tudhattam. Mikor visszaj�tt, leh�zta r�lam a takar�t, �s a poh�r j�ghideg vizet laza mozdulattal r�mbor�totta. Na, erre azt�n egyb�l felkeltem!

- Ezt meg mi a fen�nek csin�ltad? – t�madtam le Billt nem kis hanger�vel.

- M�sk�pp nem kelt�l volna fel – vont v�llat vigyorogva. L�tszott, hogy remek�l sz�rakozik.

- K�sz – mondtam mogorv�n. – Igaz�n kellemes �gy �bredni.

T�bbet nem is sz�ltam hozz�, csak gyorsan fel�lt�ztem, a cuccaimat �sszevissza belebasztam a b�r�nd�mbe, �s egy hangos ajt�csap�d�s k�s�ret�ben otthagytam Billt. Tom �s Gustav m�r a hallban v�rtak r�nk. Lev�g�dtam mell�j�k a kanap�ra, de nem sz�ltam hozz�juk, �ppen hogy egy k�sz�n�st odal�ktem nekik. Egym�sra n�ztek, azt�n Tom megk�rdezte:

- Mi a baj? Bal l�bbal kelt�l fel?

- Hogy mi a baj? K�rdezd az idi�ta �cs�det!

Bill �s Georg �ppen akkor sz�lltak ki a liftb�l.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte meg t�le is Tom.

- Semmi k�l�n�s. �nagys�ga nem akart felkelni, ez�rt k�nytelen voltam bevetni egy kis hidegvizet…

- Csak ennyi? – nevette el mag�t Tom, amivel azt siker�lt el�rnie, hogy r� is vetettem egy gyilkos pillant�st, �s a d�lel�tt h�tralev� r�sz�ben hozz� sem sz�ltam. Ezek ut�n Gustav �s Georg nem mert b�rmit is mondani, �gy az �t nagy r�sze n�mas�gban telt. Nem is b�ntam, ink�bb bevackol�dtam egy sarokba, �s elaludtam. Mikor azt�n d�l k�r�l fel�bredtem, m�r eg�sz j�l voltam, �gyhogy odamentem a fi�khoz, akik szint�n aludtak. El�bb Tomhoz b�jtam oda egy kicsit, majd fel�bresztettem Billt. Nem k�rtem t�le bocs�natot a reggeli hisztim miatt, mert ut�lom elismerni, hogy hib�ztam, csak odab�jtam hozz�, �s adtam neki egy nagy puszit. Meg�rtette, hogy megb�ntam a viselked�sem, �s megbocs�t�n �t�lelt. Az �t h�tralev� r�sze sokkal vid�mabban telt.  Bill nagy k�ny�rg�s �r�n v�g�l hajland� volt �nekelni, de nem TH sz�mokat, hanem mindenf�le m�st, ami �ppen az esz�be jutott. Persze id�r�l id�re mi is besz�lltunk az �nekl�sbe, b�r a mi hangunk finoman sz�lva is pocs�k, f�leg Billhez k�pest. De most nem a zenei tehets�g sz�m�tott, hanem az, hogy j�l �rezz�k magunkat, ami siker�lt is. D�l k�r�l �rkezt�nk meg Sevill�ba. El�sz�r a sz�llod�ba ment�nk, hogy lepakoljunk, �s pihenj�nk egy kicsit, hiszen aznap este volt a koncert. Billt megh�vt�k egy t�v�m�sorba, Georg �s Gustav elmentek valamerre, �gy kettesben maradtam Tommal.

- Nincs kedved s�t�lni egyet? – k�rdezte.

- De, mi�rt ne? Csak nehogy felismerjenek, azt�n megint balh� legyen.

- Nyugi, majd �lc�zzuk magunkat – mondta vigyorogva, �s el�szedett valahonnan egy hatalmas napszem�veget. Egyb�l fel is pr�b�lta, de olyan r�hejesen n�zett ki benne, hogy d�ltem a nevet�st�l.

- Ez meg mi a fene? – k�rdeztem meg t�le, mikor sz�hoz jutottam.

- Nem tetszik? Billt�l vettem k�lcs�n – mosolygott.

- Jaj, Tom, ink�bb vedd le, mert borzalmasan �ll! Ha ebben kim�sz az utc�ra, garant�ltan mindenki t�ged fog b�mulni.

- J�l van na! – mondta egy kicsit s�rt�d�tten. – Gondolom, Billen tetszene neked.,

- Lehet – vontam meg a v�llam. – De Bill teljesen m�s szem�lyis�g, mint te. Neked nem ugyanaz �ll j�l, mint neki.

- Nekem mi �ll j�l szerinted? – k�rdezte kisfi�san. Annyira �des ez a pasi!!!

- H�t… senkit nem ismerek, akin ezek a b� gaty�k, meg ezek a p�l�k ennyire j�l �lln�nak! Meg persze ezek a sapik… Meg a piercing az ajkadban… Im�dom! – h�zelegtem neki.

- Mondtam m�r, hogy szeretlek? – k�rdezte nevetve.

- M�g nem – �ll�tottam szemrebben�s n�lk�l.

- Nem??? Akkor most mondom: SZERETLEK! S�t: im�dlak!

- Biztos, hogy s�t�lni akarsz? – k�rdeztem az �gy fel� n�zve. K�vette a tekintet�vel a pillant�somat, azt�n megr�zta a fej�t.

- Azt hiszem, ak�r maradhatn�nk is… - mondta, k�zenfogott, �s az �gyhoz vezetett.