A koncert este kilenckor kezd�d�tt, �gyhogy f�l nyolckor bev�g�dtunk a kocsiba, �s elindultunk a sportcsarnokhoz. Bill m�r nem j�tt vissza el�tte a sz�llod�ba, egyenesen az interj�r�l �rkezett. Ez az ar�na nem volt olyan hatalmas, mint a barcelonai, de m�g �gy is el�g nagy volt. �s persze a t�meg sem volt kisebb, mint Barcelon�ban. Az el�z� esetb�l okulva Bill nem engedte, hogy bemenjek a t�megbe, megk�rt, hogy ink�bb a sz�npad oldal�n�l n�zzem v�gig a koncertet. Engedtem a k�r�s�nek, f�leg mivel m�g mindig megvoltak a sz�p kis k�k-z�ld foltjaim, �s nem volt kedvem �jakat szerezni mell�j�k. A buli persze megint fantasztikus volt. Hihetetlen az a t�meghiszt�ria, amit a sr�cok ki tudnak v�ltani. Eln�zetem a csajokat, akik magukon k�v�l sikoltoznak, �s a bugyijukat dob�lj�k fel a sz�npadra, �s magamban mosolyogtam rajtuk, tudva, hogy ebb�l a n�gy sr�cb�l kett� az eny�m. Az utols� sz�mn�l Tom kisz�lt nekem, hogy menjek a kocsihoz, mert mindj�rt befejezik. A kocsiban �lve v�rtam meg �ket, azt�n visszament�nk a hotelbe. Eml�t�sre m�lt� esem�ny n�lk�l meg�sztuk ezt a bulit, minden rendben lezajlott. Georg �s Gustav el akartak menni valahov� sz�rakozni, de �n f�radt voltam, �s megk�rtem Billt, hogy ink�bb ne menj�nk. L�ttam Tomon, hogy � is sz�vesen menne, �s �n nem akartam visszatartani. �tmentem a szob�j�ba, hogy besz�ljek vele.

- Mi�rt nem m�sz el a sr�cokkal? – k�rdeztem t�le.

- Nem akarok n�lk�led bulizni!

- �des vagy, de menj csak nyugodtan! �n azt hiszem lefekszem aludni.

- Ja, gondolom. Lefekszel Billel – jegyezte meg.

- Tom! – mondtam figyelmeztet�en. – H�nyszor akarod m�g ezt elj�tszani? Tudod, hogy nekem sem k�nny�.

- Nem? Pedig nekem �gy t�nik. Egyszer�en csak �lvezed, hogy mindketten odavagyunk �rted. S�t, szerintem kihaszn�lsz minket.

- Te t�nyleg �gy gondolod? – k�rdeztem szomor�an. – Mi�rt nem hiszed el, hogy szeretlek?

- Ha szeretn�l, akkor nem az �cs�m mellett �bredn�l fel reggelente. Ha szeretn�l, akkor elmondan�d Billnek, hogy mi van k�zt�nk. De nem, neked ez eszedbe sem jut!

- Tom, fejezd be, k�rlek! – k�ny�r�gtem m�r majdnem s�rva.

- Igazad van, befejezem. Ezt az eg�sz kapcsolatot. M�r amennyiben ezt annak lehet nevezni. Befejeztem! Nekem nem kell egy kis r*banc, aki velem is, meg a testv�remmel is lefekszik!

- Tom, ne! Ne csin�ld ezt! – mondtam s�rva. Nem �rtem, hogy hirtelen mi �t�tt bel�, hiszen d�lut�n m�g minden j� volt.

- Megmondtam: elegem van. �s most megyek bulizni– jelentette ki, �s kiment a szob�b�l. Leroskadtam az �gyra.

- Szeretlek… - suttogtam halkan magam el�. A k�nnyeim szabadon folytak v�gig az arcomon, semmit nem tettem, hogy let�r�ljem �ket. Azt�n nagysok�ra �sszeszedtem magam, �s f�rd�szob�ban megmostam az arcom, igyekeztem elt�ntetni a k�nnyek nyom�t. Nem akartam, hogy Bill �szrevegye a b�natom. Az arcomr�l elt�ntethettem a s�r�s nyomait, de a szemembe nem tudtam �letet var�zsolni, �s az arcomra sem tudtam mosolyt csalni. �gy �reztem, hogy abban a pillanatban mikor Tom kimondta a v�gsz�t, �n meghaltam bel�lr�l. Mintha a lelkem egy r�sz�t vesztettem volna el. R�ad�sul azt sem tudom, hogy mi�rt vetett v�get ilyen hirtelen a szerelm�nknek. Tudtam �n, hogy f�j neki, hogy Billel is j�rok, de azt hittem, meg tudjuk oldani. Mikor m�r el�g er�t �reztem magamban, visszamentem Billhez. Val�sz�n�leg �szrevette, hogy nincs minden rendben, mert vetett r�m egy nyugtalan pillant�st, �s megk�rdezte:

- Mi a baj, kicsim?

- Semmi – v�laszoltam, �s igyekeztem is gondtalannak l�tszani. Nem hitte el, de nem faggatott tov�bb. Tudta, hogy ha akarom, �gyis elmondom.

- Aludjunk, j�? – k�rtem. – F�radt vagyok.

- Ok� – egyezett bele, b�r val�sz�n�leg m�s tervei voltak. �gy csak lefek�dt mell�m, �s am�g el nem aludtam, a hajamat simogatta. Azt�n �jjel megint j�ttek a r�m�lmok. K�t h�nap ut�n el�sz�r. M�r azt hittem, hogy t�bb� nem k�s�rtenek, de megint itt voltak. A saj�t sik�t�somra �bredtem. Bill felkapcsolta a villanyt, �s ijedten n�zett r�m. Nem adtam magyar�zatot, csak hozz�b�jtam. Egy id� ut�n megnyugodtam a karjai k�z�tt. Mikor �rezte, hogy m�r nem remegek, maga fel� ford�totta az arcomat, �s a szemembe n�zett.

- Mi volt ez? – k�rdezte halkan.

- Megint a r�m�lmok – suttogtam megt�rt hangon.

- R�m�lmok? Megint? Mir�l?

- Nem akarok most besz�lni err�l. Majd egyszer elmondom, de nem most. Sajn�lom, hogy fel�bresztettelek. Lemegyek, s�t�lok egyet – mondtam, kisz�lltam az �gyb�l, �s �lt�zni kezdtem.

- Veled menjek?

- Nem kell. Most ink�bb egyed�l lenn�k, ha nem baj.

- Ok�, de vigy�zz magadra! �s ne menj messzire!

- J�l van, majd j�v�k. Szia!

A szob�b�l kil�pve a liftet h�vtam. Mikor az emeletre �rt, kiny�lt az ajtaja, �s �n megl�ttam Tomot. De nem volt egyed�l…