- �n t�nyleg nem tudom, mi legyen… Teljes sz�vemb�l szeretlek, de nem vagyok biztos benne, hogy ez el�g. Honnan tudhatom, hogy holnap, vagy a j�v� h�ten nem lesz eleged megint ebb�l a helyzetb�l? �n tudom, hogy ez neh�z, de el�bb-ut�bb megold�dik, hidd el!

- Vagyis ezek szerint megbocs�tasz?

- Nem tudom. Nem akarok megint ilyen helyzetbe ker�lni. Mi biztos�tja, hogy nem hagysz el megint?

- Biztos�t�kot akarsz? H�t j�. P�rizsban akartam odaadni, de azt hiszem, ez a megfelel� pillanat – mondta, �s el�vett egy kis dobozt a zseb�b�l. Let�rdelt el�m, �s fel�m ny�jtotta. Elmosolyodott, mikor l�tta a meglepet�semet. – Ne agg�dj, nem gy�r�.

Remeg� k�zzel ny�ltam a kis doboz�rt. Mikor kinyitottam, el�llt a l�legzetem. Egy gy�ny�r� feh�rarany karperec volt benne, pici gy�m�ntokkal, pont olyan st�lus�, mint a Billt�l kapott nyakl�nc.

- Ez gy�ny�r�! – mondtam meghatottan.

- Olvasd el a feliratot is!

A nev�nk volt belev�sve, Tom �s Petra, �s csak egy sz�: „�r�kk�”. Magyarul.

- Tetszik?

- Igen, nagyon. De mit mondok… - nem mertem befejezni a mondatot, mert f�ltem a reakci�j�t�l.

- Billnek? Nem kell tudnia, hogy kit�l van. Mondd, hogy m�r r�g�ta megvan.

Megfogta a kark�t�t, �s feltette a csukl�mra. Az utcai vil�g�t�s gyenge f�ny�ben, ami �ppencsak besz�r�d�tt a f�k k�z�, megcsillantak az apr� gy�m�ntok.

- Tom, ez gy�ny�r�! K�sz�n�m! Megbocs�tok, de ne hidd, hogy az �kszer miatt. Az�rt, mert szeretlek. �r�kk� szeretni foglak.

- �n is szeretlek. �s mindig is szeretni foglak – mondta, �s �t�lelt. Tal�n ez �gy le�rva ny�lasan romantikusnak t�nhet, de akkor �s ott minden sz� �s mozdulat hely�nval�, �s gy�ny�r� volt. Mintha meg�llt volna az id�, ahogy ott �ltem a padon, Tom karjaiba z�rva. �s ebben a v�gtelennek pillanatban hirtelen kit�rt bel�lem a nap minden fesz�lts�ge. S�rni kezdtem. Tom nem sz�lt semmit, csak m�g szorosabban �lelt mag�hoz. Azt�n lassan megnyugodtam, �s k�nnyt�l maszatos arccal n�ztem Tomra.

- Ne hagyj el soha! – k�rtem halkan.

- Nem hagylak el – �g�rte, �s megcs�kolt. Finom �s gyeng�d volt ez a cs�k, �rezhettem bel�le, hogy komolyan gondolta, amit mondott.

- �s most mes�lj a r�m�lmokr�l! – k�rte. Senki m�s kedv��rt nem lettem volna hajland� err�l besz�lni. M�g Billnek sem mondtam semmit, de Tom m�s volt. Tudtam, hogy neki elmondhatom, m�gis nehezen kezdtem bele.

- K�t �ve kezd�d�tt minden… Meghalt a szerelmem egy aut�balesetben. Mikor megtudtam, azt hittem �n is belehalok. �s j�ttek a r�m�lmok. Minden �jjel ugyanaz. Mintha �n is az aut�ban �ln�k, �rzem az �tk�z�st, hallom a csattan�st, azt�n a sik�t�sokat, �s ut�na k�v�lr�l l�tom az eg�szet. A v�rt, a holttesteket, a roncsokat. �s �jra�lem a f�jdalmat, amit akkor �reztem, mikor megtudtam, hogy elvesz�tettem. Egy �ven kereszt�l minden �jjel ezt �lmodtam, �s n�ha az�ta is el�j�n. M�r h�rom h�napja nem �lmodtam ezt, de ma �jjel ism�t. Akkor megfogadtam, hogy soha t�bb� nem leszek szerelmes, mert nem akarom m�g egyszer �t�lni a vesztes�g f�jdalm�t. De azt�n j�tt Bill, �s j�tt�l Te. �s most �jra szerelmes vagyok.

Tom nehezen sz�lalt meg, L�tszott rajta, hogy megrend�tette a t�rt�net.

- Sajn�lom a bar�todat – mondta v�g�l. – Ne haragudj, hogy f�jdalmat okoztam! K�sz�n�m, hogy elmondtad.

- Tudod, soha nem hittem volna, hogy k�pes leszek b�rkinek is elmondani ezt. Nem tudom, hogy jelent-e ez neked valamit, de tudnod kell, hogy Billnek nem tudtam besz�lni err�l.

- Sokat jelent, hogy velem m�gis megosztottad. K�sz�n�m!

- �s ha m�r az �lmokn�l �s �rz�sekn�l tartunk, szeretn�k elmes�lni m�g valamit. Ez csak egy apr�s�g, de nekem fontos. M�r kiskorom �ta van egy furcsa �rz�sem: olyan, mintha hi�nyozna valami. Mintha nem lenn�k teljes, mintha egy r�szem elveszett volna. Nem tudom, mit jelenhet ez, de m�g a sz�leimnek sem besz�ltem soha err�l. De amikor veled vagyok, teljesnek �rzem magam. �gy �rzem, kieg�sz�tj�k egym�st.

- Ezt �n is �gy �rzem – mosolygott r�m. – Billel mindig is �ssze voltunk n�ve, de mostan�ban kicsit elt�volodtunk egym�st�l. Vagyis m�g mindig �rezz�k a m�sik hangulatait, f�jdalmait, de ez m�r nem olyan, mint r�gebben. N�ha olyan, mintha nem Bill lenne a „m�sik felem”, hanem te.

- �r�l�k, hogy te is �gy �rzel – mosolyogtam vissza r�. – De most m�r menj�nk vissza a sz�llod�ba, mert Bill biztos agg�dik miattam.

- Ne, m�g ne menj�nk! Egy kicsit maradjunk m�g! Olyan j� itt veled.

- Nem b�nom, egy kicsit m�g maradhatunk – egyeztem bele. M�r nem besz�lgett�nk t�bbet, csak �lt�nk egym�s mellett a padon, egym�s kez�t fogva. Nem volt sz�ks�g szavakra ahhoz, hogy kifejezz�k az �rz�seinket, mert egyszer�en tudtuk, hogy a m�sik mit gondol.