Sz�ltam Georgnak �s Gustavnak, hogy f�l �ra m�lva indulunk. Bekopogtam Tom szob�j�ba is, de nem �rkezett v�lasz. �vatosan benyitottam, �s azt l�ttam, hogy az �n kis raszt�s hercegem m�g b�k�sen szuszog a takar� alatt. Le�ltem mell� az �gy sz�l�re, �s halkan sz�l�tgatni kezdtem.

- Tom! �bredj Szerelmem!

- Petra? – n�zett r�m k�m�san. – Mennyi az id�?

- F�l t�z van, kelj fel, mert t�zkor indulunk v�rost n�zni.

- Ok�, de az�rt egy puszit kaphatn�k?

- H�t persze! – odahajoltam, �s adtam az arc�ra egy puszit.

- Az�rt nem sz� szerint puszira gondoltam… - mondta, mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt.

- Tom, hagyd abba! – mondtam nevetve.

- Ugyan mi�rt, hercegn�? Tudom, hogy �lvezed.

- Az igaz, de ink�bb most �lt�zz fel, j�? Mindj�rt indulunk.

- Biztos vagy benne, hogy nem akarsz ink�bb itt maradni?

- Biztos, sz�val �lt�zz sz�pen fel, �s menj�nk!

- Na j� – egyezett bele lemond� s�hajjal. – De �g�rd meg, hogy este �tj�ssz!

- Ok�, megpr�b�lom. Most megyek, a hallban tal�lkozunk, t�zkor. Ne k�ss, mert itthagyunk!

K�ldtem neki m�g egy puszit, �s otthagytam. Visszamentem Billhez, a szob�nkba. Rem�ltem, hogy m�r elk�sz�lt, de csal�dnom kellett. A t�k�r el�tt �llva sminkelte mag�t.

- Bill, esk�sz�m, te rosszabb vagy, mint egy csaj! – �llap�tottam meg.

- Bocsi – menteget�z�tt mosolyogva. – De szeretem mindig a legjobb form�mat hozni.

- H�nyszor mondjam m�g, hogy te mindenhogy j�l n�zel ki?!

Odamentem hozz�, �s meg�leltem.

- K�szi, kicsim! Szeretlek, ugye tudod?

- �n is szeretlek! De van es�ly r�, hogy m�g ma elk�sz�lsz?

- H�t… Ok�, k�sz vagyok. Mehet�nk.

- Na v�gre – s�hajtottam. Lement�nk a lifttel, de a t�bbiek persze m�g sehol nem voltak.

- Ez�rt kellett annyira sietnem? – k�rdezte Bill.

- J�l van, nem tudhattam, hogy nem ismerik az �r�t! Tomon nem csod�lkozom, de Georg�k legal�bb itt lehetn�nek m�r!

- N�zd, m�r j�nnek – mutatott Bill a lift fel�. �s val�ban: Gustav �s Georg sz�lltak ki bel�le.

- Sziasztok fi�k! Nem tudj�tok, hogy Tom merre van? – k�rdeztem t�l�k.

- M�g nem tal�lkoztunk vele, de biztos mindj�rt itt lesz.

- M�r j�n is – mondta Gustav.

- Tom! Na v�gre! Indulhatunk?

- Persze, menj�nk!

Besz�lltunk a buszba, �s elindultunk. Megn�zt�nk minden l�tnival�t, �s d�lut�n f�l �t k�r�l �rt�nk vissza a sz�llod�ba. Este megint volt egy interj�, amire szok�s szerint csak Billt h�vt�k meg. A t�bbieket szemmel l�that�an nem zavarta, hogy minden ilyen ir�ny� k�telezetts�g Billre h�rul, �gy nem tett�k sz�v�, hogy mi�rt csak � megy. Este Gustav minden�ron bikaviadalra akart menni, Georg lelkesen t�mogatta a javaslatot, de nekem nem tetszett az �tlet. �llatv�d� vagyok, ez�rt alapb�l ut�lom az eff�le sz�rakoz�st. Teh�t akkor Bill interj�n lesz, Gustav�k sem lesznek otthon, �s mi ezek szerint kettesben lesz�nk Tommal. Szuper! Megs�gtam Tomnak, hogy este szabad a p�lya, �s ennek �rthet� m�don nagyon �r�lt. Alig v�rtam m�r, hogy mindenki elmenjen a dolg�ra, �s egyed�l maradjak az �n kis rasztahercegemmel. Nyolckor azt�n Georg �s Gustav elmentek a bikaviadalra, Bill pedig az interj�ra, �n meg szaladtam Tom szob�j�ba. Kopog�s n�lk�l rontottam be, Tom az �gyon �lve �ppen valami git�rdallamot pr�b�lgatott. Fel sem n�zett, annyira elmer�lt a zen�ben. Megb�v�lten figyeltem a hangokat, nem h�vtam fel magamra a figyelmet, nem volt sz�vem kiz�kkenteni ebb�l az elm�ly�lts�gb�l. Azt�n egy id� m�lva meg�rezte, hogy a jelenl�temet, �s r�mmosolygott.

- Ez gy�ny�r� volt – mosolyogtam vissza r�.

- R�d gondoltam k�zben.

- Tal�n Bill �rhatna hozz� sz�veget – cs�szott ki a sz�mon. – Nem �gy �rtettem… Ne haragudj!

- Semmi baj – mondta, de a tekintete els�t�t�lt egy pillanatra. De azt�n megint r�mmosolygott, �s az �gyra d�nt�tt. Most gyeng�d volt, sok�ig tartott az el�j�t�k, kihaszn�ltunk minden pillanatot. Ut�na m�r csak halv�nyan �reztem a b�ntudatot, de ehhez m�r igaz�n hozz�szokhattam, �s nem b�ntott k�l�n�sebben. Egyszer�en elfogadtam a helyzetet, �s az�rt im�dkoztam, hogy siker�lj�n kital�lnom valami megold�st. Tudtam, hogy a mellettem fekv� Tom is ugyanerre gondol, de most az egyszer nem tudtam megosztani vele a gondolataimat.