- Szia Bill!

- Laura az�rt j�tt, mert… - kezdtem �vatosan, � k�zbev�gott.

- A sz�leim megtudt�k, �s kidobtak.

- Sajn�lom – mondta Bill hosszas hallgat�s ut�n. – Most mi lesz?

- Vel�nk marad – v�laszoltam.

- Mi???

- J�l hallottad. Ez az eg�sz tulajdonk�ppen a te hib�d, sz�val j� lesz, ha teszel valamit a megold�s �rdek�ben! – t�madtam le.

- Ok�, ok� – adta meg mag�t. – Teh�t akkor vel�nk maradsz. Honnan n�zitek a koncertet?

- Azt hiszem, oldalr�l lenne a legjobb.

Ebben a pillanatban Gustav kopogott be.

- Bill, gyere! Mindj�rt kezd�nk!

- Megyek – kiab�lt vissza Bill, azt�n r�nk n�zett. – Ut�na m�g megbesz�lj�k!

- �gyes legy�l – adtam neki egy puszit. Nem akartam lesm�rolni Laura el�tt. Bill otthagyott minket, �s pedig sz�ltam Laur�nak, hogy r�gt�n j�v�k. Szaladtam Tom �lt�z�j�hez.

- Tom! Itt vagy m�g?

- Igen, gyere be!

- Csak sok sikert akartam k�v�nni neked. �gyes legy�l!

Kapott egy cs�kot, de azt�n neki is mennie kellett. Visszamentem Laur��rt, �s sz�npad oldal�hoz ment�nk. Onnan n�zt�k v�gig a koncertet. Bill �s Tom id�r�l id�re kin�zett r�m, ilyenkor intettem nekik, vagy k�ldtem egy puszit. Rendben lezajlott minden, �s ut�na az �lt�z�kn�l tal�lkoztunk a sr�cokkal.

- Laura! Te hogy ker�lsz ide? – k�rdezte Gustav, mik�zben puszival �dv�z�lt�k egym�st.

- Vel�nk j�n a turn�ra – v�laszoltam Laura helyett.

- Majd elmes�lem – mondta a fi�knak halkan Bill.

Visszament�nk a hotelbe, megvacsor�ztunk, �s kivett�nk egy szob�t Laur�nak. Este, mikor m�r kettesben voltunk Billel, Laur�r�l kezdt�nk besz�lgetni.

- Az rendben van, hogy most itt van, de mi lesz, ha hazament�nk?

- Nem tudom, de majd kital�lunk valamit. Nyugi m�r! �s ha lehet, ne legy�l vele bunk�! – figyelmeztettem.

- J�l van, majd igyekszem… - morogta. – Besz�lj�nk ink�bb valami m�sr�l.

- Holnap v�rost n�z�nk?

- Igen, de d�lut�n ki kell mennem a rept�rre, mert Andreas j�n.

El�g �rtetlen fejet v�ghattam, mert megk�rdezte:

- Nem mondtam? Andreas is vel�nk j�n a turn� h�tralev� r�sz�ben.

- Ezt az apr�s�got elfelejtetted megeml�teni. Sz�val megismerhetem a h�res Andreast. T�nyleg, eddig mi�rt nem tal�lkozhattam vele?

- Mert nem volt N�metorsz�gban. A nagysz�lein�l nyaralt Ausztri�ban.

- �rtem. �s mikor �rkezik?

- A h�rom �r�s g�ppel j�n. Sz�val n�gyre kint kell lennem a rept�ren. Elk�s�rsz?

- Persze, ha akarod.

- De az�rt a nap t�bbi r�sz�ben megn�zz�k a v�rost – mondta hatalmas �s�t�s k�s�ret�ben.

- Csak nem �lmos vagy? – ugrattam.

- De igen.

- Mennyire? – k�rdeztem, mik�zben a kezemet a takar� alatt lefel� cs�sztattam.

- Annyira az�rt nem – mosolygott, �s r�mfek�dt. �rezhettem, hogy val�ban nem f�radt, mert simogatni, �s cs�kolgatni kezdett. Viszonoztam az �rint�seket, �s lassan, gyeng�den szeretkezt�nk. Ut�na egym�s karj�ban aludtunk el. M�snap reggel kor�n felkelt�nk, �s elindultunk megn�zni a v�rost. Bill �s �n f�l n�gy k�r�l elb�cs�ztunk a t�bbiekt�l, �s a rept�rre indultunk. Nem sz�ltunk senkinek, hogy hov� megy�nk, mert meg akartuk lepni �ket. Bill mondta, hogy nem tudj�k, hogy Andreas j�n, �gy t�nyleg meglepet�s lesz. N�gyre �rt�nk a rept�rre, �s f�l �tkor lesz�llt Andreas g�pe. N�zt�k a lesz�ll� utasokat, b�r �n nem tudtam, hogy kit kell keresni. De azt�n Bill �szrevette bar�tj�t, �s odaki�ltott neki.

- Andreas! Itt vagyunk!

A fi� odaverekedte mag�t hozz�nk, �s meg�lelt�k egym�st Billel.

- Andreas, hadd mutassam be a bar�tn�met, Petr�t.

- Szia! – mosolyogtam r�. Megpusziltuk egym�st.

- �r�l�k, hogy megismerhetlek – mondta Andreas.

- �n is.

- Mehet�nk? – k�rdezte Bill.

- Persze, menj�nk.

- A sr�cokkal hatkor tal�lkozunk egy �tteremben. �r�lni fognak neked. Nem mondtam, hogy j�ssz, hogy meglepjem �ket.

Az �tteremben m�r ott volt Laura, �s a fi�k. Andreas m�g�tt�nk maradt, �s elb�jt.

- Sziasztok – k�sz�nt�nk a t�bbieknek. – Meglepet�s�nk van sz�motokra.

- Csukj�tok be a szemeteket – k�rtem. Mikor megtett�k, intett�nk Andreasnak, hogy j�het.

- Kinyithatj�tok!

- Andreas! – ki�ltott fel Tom. – De j�, hogy �jra l�tlak!