Bill az �gyon fek�dt, �s zen�t hallgatott.

- Szia �des! – mosolyogtam r�, de nem viszonozta a kedvess�get, hanem egyszer�en csak r�mmordult.

- Hol volt�l?

- S�t�ltam. Rem�lem, nem baj.

- Sz�lhatt�l volna, hogy elm�sz.

- Mi a fene bajod van? Nem a vil�g v�g�n voltam, hanem csak s�t�ltam egy f�l �r�ig.

- �sszevesztem Tommal.

- Mi�rt? – �rdekl�dtem �rtatlanul.

- Elegem van bel�le! Folyton cseszeget! T�bbet nem besz�lek vele!

- De h�t a testv�red! – mondtam neki azt, amivel Tomot is pr�b�ltam meggy�zni, hogy vessen v�get a vit�knak.

- �s? Akkor mi van? Sajnos a rokonaimat nem v�logathatom meg…

- De � az ikertestv�red! � a te m�sik feled!

- Sajnos! B�rcsak ne lenne az!

- Ne mondd ezt!

- Mi k�z�d hozz�? Az�ta �llnak �gy a dolgok, mi�ta itt vagy! – mondta d�h�sen. Ezt nem kellett volna mondania. Erre � is gyorsan r�j�tt, de m�r k�s� volt. – Ne haragudj, nem �gy gondoltam…

Nem v�laszoltam semmit, csak vetettem r� egy gyilkos pillant�st, �s az ajt� fel� indultam.

- Most meg hov� m�sz?

- K�z�d? Am�gy azt hiszem, Tomn�l alszom…

- Tomn�l? De mi�rt?

- Egyr�szt az�rt, mert m�shol nincs hely, �s �n veled tuti, hogy nem alszom. M�sr�szt az�rt, mert � nem olyan bunk�, mint te.

- Ne haragudj m�r! Tudod, hogy szeretlek!

- T�nyleg? �n ha szeretek valakit, annak nem mondok ilyeneket! �gyhogy j� �jszak�t! – vetettem oda neki, �s j� hangosan bev�gtam magam m�g�tt az ajt�t. M�g hallottam, hogy Bill ezt kiab�lja a becsap�d� ajt� fel�:

- J�l van, menj csak! Nem �rdekel!

A folyos�n vettem n�h�ny nagy leveg�t, hogy megnyugodjak, azt�n bekopogtam Tomhoz.

- Bej�hetek? – nyitottam be, miut�n nem kaptam v�laszt a kopog�sra. – Tom! Hol vagy?

- Itt vagyok – sz�lt ki a f�rd�szob�b�l. – �ppen fogat mostam. Hogyhogy visszaj�tt�l? Mi van Billel?

- �sszeveszt�nk – mondtam halkan, de azt egyenl�re nem mondtam, hogy mi�rt.

- Mi t�rt�nt?

Megvontam a v�llam.

- Bunk� volt.

- Mit csin�lt?

- Azt mondta, hogy semmi k�z�m a dolgaihoz, �s hogy az�ta vannak bajok k�ztetek, mi�ta itt vagyok.

- H�t ezt nem hiszem el! Hogy lehet valaki ennyire…

- Hagyd csak, nem �rdekes!

- Megyek, �s megverem!

- Ne, Tom! Semmi �rtelme! Csak ki van borulva. Nem hiszem, hogy komolyan gondolta, amit mondott. De az�rt rosszulesett. Nem akarok ma �jjel vele lenni. Alhatok n�lad?

- H�t persze, hercegn�! – mondta, �s l�tszott rajta, hogy nagyon �r�l.

- Most meg mit�l �r ennyire f�lig a sz�d? – k�rdeztem �v�dve.

- M�g soha nem aludtunk egy�tt, j� lesz reggel melletted �bredni.

- Persze, azt�n reggel fr�szt kapsz majd att�l, hogy n�zek ki �bred�s ut�n – nevettem.

- Te mindig gy�ny�r� vagy – b�kolt, mire megint csak nevetnem kellett.

- Fejezd be, m�g a v�g�n elhiszem…

M�g mondani akart valamit, de nem hagytam, egy cs�kkal elhallgattattam. Ezut�n lassan �s gyeng�den szeretkezt�nk csaknem eg�sz �jjel. Csak hajnalt�jban aludtunk el, egym�s karj�ban. �rthet� m�don mikor azt�n mikor kilenckor cs�r�gni kezdett az �breszt��ra, nem valami gyorsan t�rt�nk magunkhoz. Els� pillanatban nagyon meglepett, amikor Tomot l�ttam magam mellett az �gyban, de azt�n eszembe jutott a veszeked�s Billel, �s a csod�latos �jszaka.

- Szerelmem! �bredj! – mondtam Tomnak, �s n�h�ny cs�kkal is megpr�b�ltam fel�breszteni.

- M�r reggel van?

- Igen, �bredj, mert mindj�rt indulunk Madridba.

- Ok�, m�r �bren vagyok – mondta egy hatalmas �s�t�s k�s�ret�ben, azt�n elmosolyodott.

- Most meg mi van?

- �r�l�k, hogy itt vagy!

Mag�hoz h�zott, �s megcs�kolt, azt�n simogatni kezdett. M�r kezdt�nk belelend�lni a dolgokba, amikor kopog�st hallottunk. Azt�n a kilincs elkezdett lefel� nyom�dni. Ijedten n�zt�nk egym�sra.

- Tom, ugye bez�rtuk az ajt�t?