Tom csak a fej�t r�zta, �s �t�lelt. Most mi lesz? Mi van, ha Bill az, �s a testv�re karjai k�zt tal�l az �gyban?

- Tom! Mi van, ha Bill az? – suttogtam.

Ek�zben a kilincs lenyom�dott, �s az ajt� lassan kiny�lt. Annyira meg voltam ijedve, hogy eszemben sem volt megmozdulni, csak m�g jobban hozz�b�jtam Tomhoz.

- J� reggelt! – hallottuk meg v�gre a „betolakod�” hangj�t, �s egyb�l megk�nnyebb�lt�nk.

- Laura! A sz�vbajt hoztad r�nk!

- Bocsi, de Bill mondta, hogy itt aludt�l, �s k�rt, hogy sz�ljak nektek, hogy nemsok�ra indulunk.

Mik�zben ezt mondta, lassan bes�t�lt a szob�ba, �s le�lt az �gy sz�l�re. �rdekl�dve n�zett minket, ahogyan �lelt�k egym�st. Gondolom, fura lehetett Tom karjaiban l�tnia engem, b�r tudta, mi a helyzet.

- Ok�, siet�nk. K�szi, hogy sz�lt�l!

- Sz�vesen. Akkor megyek is, hagyom, hogy fel�lt�zzetek.

- V�rj! Mondta Bill, hogy mi�rt aludtam itt?

- Azt mondta, hogy �sszevesztetek.

- Ez igaz. Azt is mondta, hogy min veszt�nk �ssze?

- Nem, arr�l nem volt sz�.

- �s… mit gondolsz most?

Arra voltam k�v�ncsi, hogy el�t�l-e amiatt, hogy Tommal t�lt�ttem az �jszak�t, de nem mertem ny�ltan r�k�rdezni. Szerencs�re �rtette a c�lz�st, �s elmosolyodott.

- Ne agg�dj, nem �t�llek el. Ez csakis a ti dolgotok, nekem nincs belesz�l�som – mondta, azt�n magyarra v�ltott. – Tudod, meg tudlak �rteni, mert mindketten nagyon �desek, �s l�that�lag im�dnak t�ged. Nincs ebben semmi rossz.

- K�szi – mosolyogtam r�, majd visszav�ltottam n�metre Tom kedv��rt, aki furcs�n n�zett r�nk, miut�n egy sz�t sem �rtett a besz�lget�s�nkb�l. – L�gyszi sz�lj Billnek, hogy kb. f�l �ra m�lva indulhatunk. B�r nekem m�g �ssze kell pakolnom a cuccaimat is.

- J�, megyek, megmondom neki. M�g nekem is van egy kis csomagolnival�m. Sziasztok! – k�sz�nt el, �s otthagyott minket. Egym�sra n�zt�nk Tommal.

- Szerinted Bill sejt valamit? – k�rdezte.

- H�t… Volt m�r, hogy �gy �reztem, gyanakszik. De hogy most mit gondol, arr�l fogalmam sincs.

- Az a baj, hogy nekem sincs. Mostan�ban nem nagyon m�k�dik a h�res telep�ti�nk.

- Na mindegy, �lt�zz�nk, azt�n majd megl�tjuk, mi lesz.

Gyorsan fel�lt�zt�nk, b�r k�zben az�rt n�ha v�ltottunk egy-k�t cs�kot, ami kicsit lass�totta a folyamatot, de m�g �gy is hamar elk�sz�lt�nk. �n csak az alv�scuccomat tudtam felvenni, hiszen minden ruh�m Bill szob�j�ban volt. Egy utols� cs�kkal b�cs�t vettem a hercegemt�l, �s visszamentem Billhez.

- Szia! – nyitottam be.

- Szia! J�l aludt�l? – k�rdezte l�tsz�lag k�z�ny�sen, mik�zben a b�r�ndj�be pakol�szott.

- Igen, nagyon. �s te?

- Nem aludtam egy percet sem. Hi�nyozt�l!

- Tal�n nem kellett volna olyanokat mondanod, �s akkor veled aludtam volna…

- K�rlek, bocs�ss meg! Tudom, hogy cs�nya dolgokat mondtam, �s nagyon sajn�lom. Szeretlek.

- �n is szeretlek, de nagyon rosszul esett, amit mondt�l. T�nyleg �gy gondolod, hogy az�ta vannak bajok, mi�ta itt vagyok? Mert ak�r haza is mehetek…

- Ne, azt nem akarom! J�, hogy itt vagy, nem gondoltam komolyan azt a dolgot. Sz�ks�gem van r�d!

- Nekem is r�d! – mondtam neki halkan, �s komolyan is gondoltam.

- Sz�val szeretsz m�g? – n�zett r�m az �des kiskutyaszemeivel.

- Persze, te kis buta!

- Akkor megbocs�tasz?

- H�t… Azt hiszem, igen!

- Akkor gyere ide! – k�rte, �s fel�m ny�jtotta a karj�t. Nem kellett k�tszer mondania, odaszaladtam hozz�, de olyan lend�lettel, hogy az �gyra esett, �n pedig r�. Egym�sra nevett�nk.

- Szerintem ezt a helyzetet ak�r ki is haszn�lhatn�nk, nem? – k�rdezte vigyorogva. V�lasz helyett megcs�koltam.

- De siess�nk, mert nemsok�ra menn�nk kell! – mondtam, mikor k�t cs�k k�z�tt sz�hoz jutottam.

- Ok�! – lihegte Bill, �s most � ker�lt fel�lre. Gyorsan levetk�ztetett, �s mik�zben simogatott, � is levetk�z�tt. Szenved�lyesen szeretkezt�nk, �s t�nyleg el�g gyorsan v�gezt�nk. Ut�na egy darabig m�g fek�dt�nk egym�s mellett, azt�n lassan felkelt�nk, fel�lt�z�nk, �s rohamtemp�ban pakoltunk, hogy ne nagyon v�rakoztassuk meg a t�bbieket.