Az �t Madridba el�g sok�ig tartott, de nem b�ntuk, j�l elsz�rakoztunk a buszban. Eleinte m�g a szok�sos kis p�rokra oszlottunk, vagyis Andreas Laur�val, Georg Gustival, �n pedig Billel besz�lgettem. Egy id� ut�n azt�n megpr�b�ltam Tomot is bevonni a t�rsalg�sba, mert l�ttam, hogy mag�nyos. a v�g�n azt�n m�r mindenki egyszerre besz�lt, nevetett, h�ly�skedett. J� kis csapatot alkottunk �gy egy�tt. Heten, mint a gonoszok. Mikor meg�rkezt�nk Madridba, ir�ny a sz�lloda, azt�n megkezd�d�tt a szok�sos rohan�s. Legal�bbis Bill sz�m�ra, mert szok�s szerint a legt�bb helyre egyed�l �t h�vt�k. N�gy napot k�sz�lt�nk itt t�lteni, �s rendesen be voltak t�bl�zva. El�sz�r Bill egy tinimagazinnak ad interj�t, este t�v�interj� – ide az eg�sz band�t h�vt�k -, m�snap d�lel�tt fot�z�s, azt�n sajt�t�j�koztat�, este pedig koncert. A harmadik napon szint�n lesznek fot�z�sok �s interj�k, �s egy �jabb koncert – a hatalmas �rdekl�d�sre val� tekintettel. Azt�n a negyedik napon szabadok lesznek a sr�cok, �s ha m�g lesz erej�k, megn�zhetj�k a v�rost. Hamar elrep�lt a n�gy nap, de semmi �rdemleges nem t�rt�nt. A koncertek hatalmas sikert arattak, az interj�k rendben lementek, �s m�g a v�rost is siker�lt megn�zn�nk. A negyedik nap v�g�n el�gedetten aludtunk el Billel, egym�st �t�lelve, �s kiss� megk�nnyebb�lten is, hiszen a sr�cok elk�nyvelhett�k, hogy a spanyol rajong�k ig�nyeit majdnem maxim�lisan siker�lt kiel�g�teni�k. A turn� els� r�sz�t teh�t sikerrel lez�rtuk, k�vetkezhetett Franciaorsz�g. Az els� �llom�s Nizza volt, a francia Rivi�r�n. Itt egy cseppet sem zavart, hogy a sr�cok nagyon elfoglaltak voltak. Andreas mindenhov� elk�s�rte �ket, de Laura �s �n az eg�sz napunkat a tengerparton s�tk�rezve t�lt�tt�k. Csak azt sajn�ltuk, hogy mind�ssze k�t napig voltunk itt. Az egy�ttes koncertj�re persze elment�nk, azt az egyik �llom�son sem hagytuk volna ki. Ezekben a napokban nem voltak vit�k k�zt�nk. Az �jszak�kat Bill karjai k�z�tt t�lt�ttem, de nappal, ha � nem volt a k�zelben, rohantam Tomhoz. J�form�n m�r nem is �reztem b�ntudatot. Vagyis ink�bb m�r hozz�szoktam az �rz�shez. Boldog, hihetetlen�l boldog voltam Tom karjai k�z�tt, de ha nem voltam vele, mardosott a b�ntudat. Ez ellen pedig az egyetlen gy�gy�rt ism�t csak Tom jelentette. �rd�gi k�r volt ez, �s �n nem tudtam szabadulni. �s mindek�zben Billel is nagyon boldog voltam. M�r csak az a szil�rd elhat�roz�s v�gasztalt �s nyugtalan�tott is egyben, hogy P�rizsban besz�lek Billel, �s mindent bevallok neki. Hogy ut�na mi lesz, arr�l fogalmam sem volt. Azt tudtam, b�rmi t�rt�nik, Tom megmarad nekem, de �gy m�r nem tudtam volna Bill szem�be n�zni. Csak abban rem�nykedhettem, hogy Bill hajland� lesz belemenni a kett�s kapcsolatba. Viszont ha ez nem �gy lesz, akkor nem j�hetek vissza, nem tal�lkozhatok vele t�bb�. �s akkor mindh�rmunk sz�ve darabokra fog t�rni. �s ahogyan k�zeledett a nagy vallom�s pillanata, egyre jobban rettegtem. Az id�, mintha csak ellenem dolgozna, val�s�ggal rep�lt. Egy pillanatnak t�nt a Nizz�ban t�lt�tt k�t nap, az ut�na k�vetkez� Marseille-i �llom�s, ahol n�gy napig voltunk, �s a P�rizs el�tti utols� meg�ll�: Lyon. Mire P�rizsba �rt�nk, m�r szinte csak erre tudtam gondolni. Akkorra m�r mindegy volt nekem, hogy ez a vil�g legszebb v�rosa, �s az �n kedvenc helyem. Itt azt�n csak m�g jobban felgyorsult az id�. Mire �szbe kaptam, m�r el is telt az els� h�rom nap, �s m�r a negyedik est�n tartott megabulira k�sz�lt�nk. Ism�t telth�zas koncert lesz – term�szetesen -, de most nem ak�rmekkora stadionban: tizenk�tezer jegy kelt el szinte egyetlen �ra leforg�sa alatt a turn�z�r� bulira! A koncert el�tti utols� �r�kat Bill egy interj�n t�lt�tte, �n pedig Tom mellett a hotelszob�ja hatalmas francia�gy�ban.

- Tom, �n f�lek.

- Mit�l, kicsim? – k�rdezte, �s �t�lelt.

- Megfogadtam, hogy az utols� nap besz�lek Billel. Holnap lesz az a nap. Mi lesz, ha…? - nem tudtam befejezni a mondatot, mert a s�r�s fojtogatta a torkomat.

- Ne agg�dj, majd csak lesz valahogy. Ak�rmi t�rt�nj�k, �n szeretlek, ugye tudod?

Szipogva b�logattam, �s m�g k�zelebb b�jtam hozz�.

- De… Tudnod kell valamit.

K�rd�n n�zett r�m.

- Ha Bill nem egyezik bele, nem j�v�k vissza.

- Ezt nem teheted! – mondta k�ts�gbeesetten. F�rk�sz�n n�zett r�m, hogy komolyan gondoltam-e, de azt kellett l�tnia, hogy igen.

- Tom… Nem lehet m�sk�ppen. Nem tudn�k a szem�be n�zni.

- �s velem mi lesz? – k�rdezte, mint egy elhagyott kisgyerek. Olyan szomor�an n�zett r�m, hogy nem b�rtam visszatartani a k�nnyeimet: hagytam, hogy szabadon v�gigfolyjanak az arcomon.

- Tom… - kezdtem volna, de nem tudtam semmit mondani. El akartam mondani neki, amit m�r �gyis tudott, hogy mennyire szeretem, de nem tudtam. Let�r�lte a k�nnyeimet, �s n�m�n, egym�st �t�lelve fek�dt�nk eg�szen addig, m�g indulni nem kellett a koncertre.