A turn�t lez�r� �ri�si koncert fantasztikusra siker�lt. A t�meg tombolt, �rj�ng�tt, Bill hihetetlen hangulatot csin�lt. Laura �s �n szok�s szerint a sz�npad oldal�r�l �lvezt�k v�gig a bulit. K�zben azt�n Andreas is megjelent, �s onnant�l kezdve Laur�t m�r nem a koncert k�t�tte le, hanem Andreas-szal volt elfoglalva. M�g nem mondtak semmit nek�nk a kapcsolatuk jelleg�r�l, de a vak is l�thatta, hogy egy�tt vannak. Nagyon �r�ltem ennek, b�r azt nem tudtam, hogy Andreas tud-e m�r a bab�r�l. A koncert ut�n m�g el akartunk menni valahova bulizni, hiszen ez lesz az utols� el�tti k�z�s est�nk a turn�n. �n m�r tudtam, hogy m�snap este minden bizonnyal sem Bill, sem �n nem lesz�nk �nnepl�s hangulatban. Teh�t bev�g�dtunk a lim�ba, �s ir�ny P�rizs legfelkapottabb sz�rakoz�helye, ahol szt�rokhoz ill� felhajt�ssal fogadt�k kis csapatunkat. A fi�k most �lvezt�k a kit�ntetett figyelmet, b�r a csajok lekoptat�sa ism�t gondokat okozott. Szerencs�re Laura �s �n seg�tett�nk Billnek �s Tomnak levakarni a rajong�kat, Georgnak �s Gustinak viszont nem volt sz�ks�ge ilyen jelleg� seg�ts�gre. �k j�l boldogultak a csajokkal – ami azt jelentette, hogy kiv�lasztott�k a nekik legjobban tetsz� k�t-h�rom l�nyt, �s j�l elvoltak eg�sz este. T�ncoltunk, ittunk is – b�r nem sokat -, azt�n hajnali kett� k�r�l visszament�nk a sz�llod�ba. Mindenki szerencs�sen visszatal�lt a saj�t szob�j�ba, �s lefek�dt�nk aludni. Mindketten f�radtak voltunk a szexhez, �gy csak �sszeb�jva aludtunk reggelig. Bill cs�kj�ra �bredtem.

- J� reggelt, kicsim!

- Szia – mosolyogtam r� �lmosan.

- Hogy aludt�l?

- K�szi, eg�sz j�l. �s te?

- �n is j�l. Egy �ra m�lva indulunk, sz�val j� lenne, ha addigra elk�sz�ln�l.

- Hozass fel reggelit, l�gyszi! – k�rtem. – �hen halok.

- Ok�, telefon�lok.

Mik�zben a szobaszervizt h�vta, kimentem a f�rd�szob�ba, �s megmosakodtam.

- Mindj�rt hozz�k a reggelit – mondta Bill.

- Addig nem lenne kedved valami izgalmasat csin�lni? – n�ztem r� huncut mosollyal. Nem kellett k�tszer mondanom, odaj�tt, �s megcs�kolt. Cs�kol�zva d�lt�nk le az �gyra, �s �ppen a l�nyegre t�rt�nk volna, mikor kopogtak.

- Ki az? – sz�lt ki Bill.

- Meghoztam a reggelit, uram!

- K�rem, hagyja csak az ajt� el�tt! K�sz�n�m!

Folytattuk, amit elkezdt�nk, �s csak j� f�l�ra m�lva ment�nk ki a reggeli�rt. Miut�n megreggelizt�nk, fel�lt�zt�nk, �s elindultunk a t�bbiekkel egy�tt v�rost n�zni. Megn�zt�k a Diadal�vet, az Eiffel-tornyot, �s a Louvre-ba is bement�nk. Az eg�sz napos v�rosn�z�st�l f�radtan a t�bbiek visszamentek a sz�llod�ba pihenni, de �n megk�rtem Billt, hogy menj�nk vissza az Eiffel-toronyhoz. Nem k�rdezte, hogy mi�rt akarok visszamenni, de beleegyez�en b�lintott. Elk�sz�nt�nk a t�bbiekt�l, Tomt�l b�cs�z�ul kaptam egy b�tor�t� pillant�st, �s k�zenfogva s�t�ltunk vissza a h�res toronyhoz. M�r nem tudtam csod�lni a v�ros sz�ps�g�t, a gyomrom g�rcsbe r�ndult. M�r nem voltak t�l sokan a toronyn�l, �s mi felment�nk a harmadik emeletre.

- H�t nem gy�ny�r�? – n�zett k�r�l Bill, a csod�latos panor�m�t n�zve. B�lintottam.

- T�nyleg gy�ny�r�. Bill… besz�lnem kell veled.

- Mi a baj, kicsim? – n�zett r�m v�rakoz�n.

- El kell mondanom valamit. De f�lek…

- Mit�l?

- Meg fogsz gy�l�lni, ha elmondom.

- Hogyan tudn�lak gy�l�lni? Hiszen teljes sz�vemb�l szeretlek!

- �n is szeretlek, ugye tudod? – Ezt igyekeztem min�l jobban tudatos�tani benne, miel�tt belekezden�k a l�nyegbe.

- Tudom. De mondd m�r, mert kezdesz megijeszteni!

- Eml�kszel arra, amikor megj�ttem? – kezdtem bele �vatosan. – Megtudtam, hogy azzal a l�nnyal…

- Igen, hogy megcsaltalak – fejezte be helyettem a mondatot.

- Igen. �s eml�kszel, hogy akkor �n… lefek�dtem Tommal?

- Hogyan is tudn�m elfelejteni? De most ez mi�rt fontos?

- Mert akkor �n r�j�ttem…

- Mire j�tt�l r�? – k�rdezte t�relmetlen�l.