A velem szemben �ll� l�ny a megsz�lal�sig hasonl�tott r�m. Els� r�n�z�sre pontosan olyan volt, mint �n, �s m�sodik pillant�sra is csak annyi k�l�nbs�get l�ttam, hogy a haja egy picivel r�videbb volt, mint az eny�m.

- �, te j� �g! – szaladt ki a sz�mon. Rajta is l�tszott, hogy nagyon meglep�d�tt. Egy darabig csak m�regett�k egym�st, v�g�l � volt az, aki el�sz�r megsz�lalt.

- Hello!

- Szia! – k�sz�ntem vissza neki.

- Pontosan �gy n�zel ki, mint �n – jegyezte meg, gondolom, csak hogy mondjon valamit.

- Igen, ez nekem is felt�nt – v�laszoltam k�nyszeredett mosollyal. – Ez hihetetlen!

- Nagyon furcsa – mondta.

- Hogy h�vnak? – k�rdeztem.

- Isabelle – v�laszolta. – �s t�ged?

- Petra. Hol laksz?

- Spanyolorsz�gban, Barcelona mellett.

- Akkor hogyhogy besz�lsz magyarul?

- Anyuk�m magyar. Nem sokkal a sz�let�sem ut�n k�lt�zt�nk ki. �n Magyarorsz�gon sz�lettem, Gy�rben.

- �n is! �s mikor? – tettem fel izgatottan a k�rd�st, hiszen most der�lhet ki, hogy csup�n az �let furcsa fintora-e, hogy teljesen egyform�n n�z�nk ki.

- 1985. december 15-�n.

- Ezt nem hiszem el! �n is!

- Akkor lehet, hogy mi…

- Igen, mi ikrek vagyunk! – ki�ltottam, �s meg�lelt�k egym�st. K�r�l�tt�nk az emberek furcs�n n�ztek r�nk, nem sokat �rtettek izgatott besz�lget�s�nkb�l. Nem tudtam ugyan, hogy mi t�rt�nhetett a sz�let�s�nkkor, de azt pontosan tudtam, �reztem, hogy ez a l�ny, akit f�l �r�ja m�g nem is ismertem, t�nyleg a testv�rem. Tal�n a v�r szava, vagy az �szt�n�k miatt, de �reztem a k�zt�nk lev� kapcsolatot. Ezzel �rtelmet nyertek a furcsa �lmok, a k�nz� hi�ny�rzet, amik kiskorom �ta gy�t�rtek. De most v�gre megtal�ltam a m�sik felemet! R�n�ztem, �s l�ttam, hogy hasonl� gondolatok j�rnak a fej�ben.

- Neked is voltak furcsa �lmaid �s �rz�seid?

- Igen, gyakran. De a sz�leimnek nem mertem �ket elmondani.

- H�t igen, �n sem.

- Szerinted mi t�rt�nhetett? – k�rdezte.

- Fogalmam sincs. Tal�n valamelyik�nket �r�kbe adt�k, vagy nem tudom. Itt vannak a sz�leim, meg kellene t�l�k k�rdezni.

- Ok�, menj�nk – mondta. K�zenfogva s�t�ltunk vissza a sz�leimhez. Az emberek megb�multak minket, b�r ezt nem csod�lom. K�t teljesen egyforma l�ny s�t�l a tengerparton. Nagy nehezen megtal�ltam a sz�leimet, �ppen napoztak. Az �cs�met nem l�ttam sehol, biztos elment f�rdeni. Odament�nk hozz�juk, de vettek �szre.

- Anya! – sz�l�tottam meg.

- Tess�k? – n�zett fel r�m mosolyogva, de azt�n lefagyott a mosoly az arc�r�l. Csak b�mult elkerekedett szemekkel r�nk. Azt�n mikor n�mik�pp mag�hoz t�rt, oldalba l�kte ap�t. � is r�nk n�zett, �s elakadt a l�legzete.

- Ki ez a l�ny? – k�rdezte anya, mikor v�gre meg tudott sz�lalni. A tekintete egyik�nkr�l a m�sikunkra siklott, szeml�tom�st nem volt biztos benne, hogy kihez is kell int�znie a k�rd�st.

- Anya, � Isabelle. Akkor �s ott sz�letett, ahol �n. Tudsz err�l valamit mondani?

Lehajtotta a fej�t, �s halkan besz�lni kezdett.

-         �n sem �rtem, hogy mi ez. H�sz �vvel ezel�tt ikreink sz�lettek – n�zett ap�ra, aki b�tor�t�n b�lintott. – De az egyik�k… egy napos kor�ban meghalt. Legal�bbis ezt mondt�k.

-         Nem lehet, hogy valami hiba t�rt�nt?

-         Nem tudom. Tal�n – mondta, majd Isabelle-re n�zett. – Te hol laksz?

-         Spanyolorsz�gban. Az ap�m… vagy nem is tudom… sz�val, � spanyol. Anyuk�m magyar.

Anya �s apa �sszen�ztek.

-         Mi az? – k�rdezt�k egyszerre.

-         Amikor sz�ltem, a mellettem lev� �gyon egy olyan n� volt, akinek a f�rje spanyol. Tal�n… de nem, az nem fordulhat el�…

-         Mi?

-         Ez �gy hangzik, mit egy szappanopera, de tal�n… lehet, hogy az � gyerek�k halt meg, �s �sszekevert�k a mi kisbab�nkkal.

-         H�t persze! Csak �gy t�rt�nhetett! – ki�ltottam fel. Csak most vettem �szre, hogy Isabelle szinte az eg�sz p�rbesz�d alatt n�m�n �llt mellettem. Meg tudtam �rteni. Nagyon rossz �rz�s lehet, ha kider�lt, hogy akik h�sz �vig nevelt�k, nem az igazi sz�lei.

-         J�l vagy, kisl�nyom? – k�rdezte t�le anya gyeng�den, �s fel� ny�jtotta a karj�t. A megsz�l�t�st hallva Isabelle nem b�rta tov�bb, �s eleredtek a k�nnyei, de k�zben meg�lelte any�t. Ott zokogtak egym�st �t�lelve, apa �s �n pedig csak n�zt�k �ket. Ut�na apa is meg�lelte a l�ny�t, �s engem is bevont az �lelkez�sbe. Mikor kicsit lenyugodtak a ked�lyek, anya megk�rt minket, hogy vegy�nk neki valami innival�t. Felugrottam a t�r�lk�z�r�l, de Isabelle �lve maradt.

-         Nem j�ssz, tes�? – k�rdeztem, erre felugrott, �s nevetve elszaladtunk a b�f�k ir�ny�ba.