Jobb is, hogy akkor nem tudtam, mit csin�lnak. Isabelle m�snap mindent elmes�lt, s�r� bocs�natk�r�sek k�zepette. Nem akartam meghallgatni, de Bill hat�s�ra m�gis megtettem. Tom egyenl�re nem mert a szemem el� ker�lni, � is �rezte, hogy elvetette a sulykot. Az�rt amit �n csin�ltam, nem volt annyira s�lyos. Persze nem volt helyes, de amit � tett, az sokkal durv�bb volt.

- Figyelj m�r, tes�! – k�rlelt Isabelle, miut�n Bill beengedte.

- Nem �rdekelsz! – mondtam duzzogva, �s elford�tottam a fejem.

- Kicsim, legal�bb hallgasd meg! – gy�zk�d�tt Bill.

- Mi a fen�nek? Nem �rdekel!!! – hisztiztem, �s Billhez b�jtam. – Milyen testv�r az ilyen?

- �n meg tudtam bocs�tani Tomnak – mondta Bill csendesen. R�n�ztem, �s tudtam, hogy igaza van.

- Mondjad! – adtam meg magam Isabelle-hez fordulva. Vett egy nagy leveg�t, �s elkezdte.

- Bocs�ss meg, de nem tudtam ellen�llni neki! Tudod, hogy mennyire tetszik nekem! �s annyira szerettem volna vele lenni… - menteget�z�tt, de a szav�ba v�gtam.

- M�gis mit k�pzelt�l? Hogy majd bel�dszeret? � engem szeret, vedd tudom�sul! – v�gtam durv�n a fej�hez. Kezdtem egyre jobban belelovallni magam, de Bill nem hagyta, hogy m�g kem�nyebb legyek a h�gommal.

- Nyugi! – mondta halkan, �s megfogta a kezem.

- Ok�, folytasd! – mondtam Isabelle-re n�zve. – Mi t�rt�nt?

- Biztos, hogy akarod hallani?

- Igen, tudni akarom, hogy meddig mentetek el!

- H��t… El�sz�r nem is akartam vele menni, de � volt az er�sebb. Mag�val r�ngatott, �s a szob�j�ba ment�nk. �n mondtam neki, hogy nem k�ne, meg hogy gondoljon r�d, de nagyon d�h�s volt. �s… egyszer�en megt�rt�nt. Bocs�ss meg! De most reggel nagyon rossz volt. Tom nagyon kiakadt, mikor az esz�be jutott, hogy mi volt. Egyre csak azt hajtogatta, hogy „Mit tettem, mit tettem?”, meg hogy most ezzel biztos elvesz�tett t�ged…

- H�t az megeshet… - morogtam magam el�.

- Nem tudok m�st mondani, csak hogy ennyire sajn�lom. Nem tudtam neki ellen�llni…

- Igen, ezt ismerem. �n sem tudtam… - Billre n�ztem, �s r�mosolyogtam. – Ne haragudj, �des! Biztos rossz lehet ezt neked hallani.

- T�l�lem… - mondta Bill k�nyszeredett vigyorral. – Az a l�nyeg, hogy ezt most megbesz�lj�tek egym�ssal.

- Isabelle… Nagyon rosszulesett, amit csin�ltatok. De te a h�gom vagy, �s nagyon �r�l�k, hogy megtal�ltalak. Nem akarlak egy ilyen butas�g miatt elvesz�teni.

- Akkor megbocs�tasz? – n�zett r�m rem�nykedve.

- H�t… Igen.

- K�sz�n�m! – mondta boldogan, �s meg�lelt. L�ttam, hogy Bill mosolyogva figyel minket. Ekkor kopog�s zavarta meg a b�k�s idillt.

- Ha Tom az, nem akarok besz�lni vele – mondtam Billnek, aki elindult ajt�t nyitni.

- Biztos? – n�zett r�m k�tkedve. B�lintottam.

- Teljesen.

Ek�zben megint kopogtak.

 - Megyek m�r! – nyitotta ki Bill. – Tom! Menj el!

- Besz�lnem kell vele! Engedj!

- Nem mehetsz be! – �llt el� Bill, de Tom egyszer�en f�lrel�kte.

Odabent Isabelle �s �n m�g mindig �t�lelve tartottuk egym�st.

- Petra! Besz�ln�nk kell!

- Nem akarok besz�lni veled!

- Menj el! – sz�lt neki Isabelle is.

- Te ebbe ne sz�lj bele! – mordult r� Tom a h�gomra. – Ne haragudj, csak kicsit ideges vagyok. Majd k�s�bb szeretn�k veled is besz�lni.

- Ok�, de most t�nyleg menj! – mondta Isabelle.

- Addig innen nem megyek sehova, am�g meg nem hallgatsz! – n�zett r�m, �s tudtam, hogy komolyan gondolja.

- J�, kapsz �t percet!

- Ok�. Csak annyit akarok mondani, hogy bocs�ss meg nekem! Nagyon sajn�lom, ami t�rt�nt, de nagyon ideges �s r�szeg voltam. Haragudtam r�d, ami�rt csak gondolsz egyet, �s �tengedsz a testv�rednek. Nem vagyok a j�t�kszered, ezt jegyezd meg! Nagyon rosszul esett!

- �, igen? �s ez feljogos�tott arra, hogy lefek�dj a h�gommal?

- Persze, hogy nem! Nagyon sajn�lom, mondtam m�r! Hiba volt, de �n is csak ember vagyok…

- Na ne! A nagy Tom Kaulitz bevallja, hogy � sem t�k�letes? El sem hiszem… - mondtam g�nyosan.

- Ok�, ne ragozd t�l a dolgot! Hib�ztam, beismertem, bocs�natot k�rtem. Mit akarsz m�g?

- Mi�rt kellene hogy megbocs�ssak?

- Mert szeretlek! – v�laszolta halkan, a szemembe n�zve. M�r megint az a kiskutyatekintet! �n ennek nem tudok ellen�llni! �s ezt � is nagyon j�l tudja, ez�rt veti be minden alkalommal, ha akar valamit. Nem v�laszoltam azonnal. – Sz�val, megbocs�tasz? – n�zett r�m v�rakoz�n. K�rben�ztem a szob�ban, �s ugyanazt a v�rakoz�st l�ttam Isabelle �s Bill szem�ben is.

- H�t…