Lassan �lomba szender�ltem, a fejemet Tom mellkas�n nyugtatva. �reztem, ahogy lust�n a hajamat birizg�lja, �s ez valami�rt nagyon boldogg� tett. Tal�n csak az�rt, mert ebb�l az egyszer� gesztusb�l kiolvashattam a t�r�d�st, �s a szerelmet, amit ir�ntam �rez. Azt�n kis id�vel k�s�bb arra �bredtem, hogy kopognak az ajt�n.

- Ki vagy? – sz�lt ki Tom.

- Bill vagyok! M�r jobban vagyok, mehetn�nk vacsizni, azt�n f�rdeni. Petra is itt van?

- Itt vagyok! – v�laszoltam �lmos hangon.

- Ok�, akkor tal�lkozzunk az �tteremben negyed �ra m�lva! Siessetek, mert �hen halok!

- J�l van - v�laszolt neki Tom.

Hallottuk Bill l�pteit, amint lassan elslattyog a folyos�n. Tomra n�ztem.

- Gyere, menj�nk!

- Csak el�bb fel k�ne �lt�zni, nem gondolod? – vigyorgott r�m.

Keresni kezdtem a ruh�imat.

- Nem l�ttad a bugyimat? – k�rdeztem.

- V�rj, asszem valahol az �gy alatt lehet – v�laszolta Tom, �s keresni kezdte a sz�kev�ny als�nem�t. Mikor megtal�lta, odadobta nekem. – M�skor jobban vigy�zz r�! – figyelmeztetett huncut mosollyal.

- H�, �gy csin�lsz, mintha �n dobtam volna oda – ny�jtottam ki r� a nyelvem. – Mellesleg nem hi�nyzik az als�gaty�d?

- De, megtal�ltad?

- Itt van, de m�skor jobban vigy�zz r�! – adtam vissza a k�lcs�nt, �s mellesleg az eml�tett ruhadarabot. Erre � is kiny�jtotta a nyelv�t.

- Vigy�zz, leharapom! – nevettem.

- Sz�vesen behajtan�m az ilyen ir�ny� �g�reteidet, de sajna menn�nk kell, mert az �csik�m v�r. �gyhogy gyere m�r!

- J�l van m�r, mindj�rt k�szen vagyok! Am�gy Bill az el�bb m�g szinte �sszeh�nyt mindent, most meg m�r �hen akar halni? Ez nem semmi…

- J�l van h�t, nem norm�lis szeg�ny… – vigyorgott Tom.

- Ja, ez igaz. Nem a rokonod v�letlen�l?

- Nagyon vicces… K�sz vagy m�r?

- Igen, mehet�nk.

Lement�nk a hotel �tterm�ben, ahol Bill szemreh�ny� pillant�ssal v�rt minket.

- Mi tartott ennyi ideig?

- Nyugi, m�r itt vagyunk. Rendelt�l m�r?

- Nem, meg akartalak v�rni titeket.

- Ok�, akkor rendelj�nk – javasolta Tom.

J�tt a pinc�rt, kik�rt�k a kaj�t, amit szerencs�re el�g gyorsan kihoztak. Bill egy l� �tv�gy�val evett, Tom �s meg vigyorogva figyelt�k.

- Mi olyan vicces?

- Semmi! – mondtuk egyszerre, �s elfordultunk, mert kit�rt bel�l�nk a nevet�s. A vacsora h�tralev� r�sz viszonylagos nyugalomban telt, mert igyekezt�nk visszafogni magunkat, �s nem nagyon r�h�gni Billen. Ev�s ut�n a szob�nkba ment�nk, hogy pihenj�nk m�g egy kicsit, mert csak akkor akartunk f�rdeni, amikor m�r senki m�s nincs a parton. �s ahhoz m�g v�rnunk kellett legal�bb t�zig. A szob�mb�l felh�vtam Isabelle-t, meggy�z�dtem r�la, hogy nem haragszik r�m, vagy nem esett rosszul neki, hogy Tom �s �n… Ut�na sz�ltam any��knak is, hogy majd holnap reggel tal�lkozunk, azt�n t�v�ztem. F�l t�z k�r�l felvettem a f�rd�rucimat, fogtam a t�r�lk�z�met, �s bekopogtam a fi�khoz. Egyb�l kij�ttek, �s elindultunk a strand fel�. M�r alig volt ember arrafel�, hiszen a strand m�r kilenckor bez�rt. A kapun persze nem tudtunk bemenni, ez�rt �tm�sztunk a ker�t�sen, �s v�z fel� rohanva belevetett�k magunkat a hull�mok k�z�. �nfeledten lubickoltunk, fr�cs�lt�k egym�st, azt�n Tomnak – ki m�snak? – t�madt egy mer�sz �tlete.

- Mi lenne, ha meztelen�l �szn�nk? – vetette fel. Tetszett az �tlet, gyorsan levettem a f�rd�ruh�m, �s kidobtam a partra. El�g s�t�t volt, nem sokat l�ttunk, de azt �szrevettem, hogy Tom �s Bill is levett�k a f�rd�gaty�jukat. Tov�bb folytattuk a pancsol�st, semmit�l nem zavartatva, mikor egyszerre zsebl�mp�k er�s f�nye v�gott az arcunkba. Kint a parton k�t rend�rf�le �llt.

- Mi a baj? – ki�ltott ki nekik Bill.

A rend�r�k nem �rthettek sokat bel�le, ez�rt megpr�b�lkoztam az angollal. Ezt szerencs�re meg�rtett�k, �s a hull�mok robaj�t t�lkiab�lva v�laszoltak.

- Azonnal j�jjenek ki a v�zb�l! Ilyenkor nem szabad itt f�rdeni!

Egym�sra n�zt�nk a fi�kkal, azt�n a parton hever� f�rd�ruh�ink fel� sand�tottunk. Hogy a fen�be menj�nk �gy ki? Ha ezt valaki megtudja, abb�l botr�ny lesz!

- Na, j�jjenek m�r! – s�rgetett az egyik rend�r.

- J�l van, megy�nk m�r! – kiab�ltam ki. – Megtenn�k, hogy nem vil�g�tanak erre?

- H�t…

- K�rem!

- Na j� – mondta, �s kelletlen�l kikapcsolta a zsebl�mp�t. A fi�k kimentek, gyorsan felvett�k a gaty�jukat, �s behozt�k a v�zbe a f�rd�ruh�mat. Kint azt�n beburkol�ztunk a t�r�lk�z�inkbe, �s odament�nk a rend�r�kh�z.

- Most elmehet�nk, ugye? – k�rdeztem rem�nykedve.

- Sz� sem lehet r�la, kisasszony! Szab�lys�rt�st k�vettek el, be kell vinn�nk �n�ket a kapit�nys�gra!

Mindh�rman egyszerre ny�gt�nk fel ezeket a szavakat hallva.