Kelletlen�l k�vett�k a rend�r�ket az aut�hoz. Kinyitott�k az ajt�t, �s betess�keltek a h�ts� �l�sre. M�g j� hogy nem bilincseltek meg! D�h�s voltam, ideges, �s f�ltem is egy kicsit. Belekapaszkodtam Bill �s Tom kez�be. Meglep� m�don most Bill volt higgadtabb, � pr�b�lt nyugtatgatni. Tom nagyon fel volt h�borodva, folyamatosan motyogott maga el�, szidta a rend�r�ket, a h�lye szab�lyokat, �s mindenki m�st aki az esz�be jutott. M�g szerencse, hogy a zsaruk nem nagyon �rthett�k, mit mond, mert m�g a v�g�n hivatalos k�zeg s�rteget�se vagy valami ilyesmi miatt is feljelentett�k volna. A kapit�nys�gra �rve egy kis szob�ba vezettek minket, ahol egy m�sik rend�r vette �t az �gyet. Szerencs�re besz�lt n�met�l, �gy nem jelentett gondot egym�s meg�rt�se.

- J� est�t! – k�sz�nt udvariasan.

- J� est�t! – morogtuk mindh�rman.

- Teh�t: �n�ket tiltott helyen �s id�ben val� f�rd�s�rt hozt�k be. Ez szab�lys�rt�s, ami�rt val�sz�n�leg b�rs�got kell majd fizetni�k.

- De h�t nem tudtuk, hogy nem lehet ilyenkor f�rdeni! – fakadt ki Tom.

- Sajn�lom, de ezt nem vehetj�k figyelembe. K�l�nben is, ha j�l tudom, a kapu z�rva volt. Mit gondolnak, mi�rt?

- J�l van… De az�rt tal�n nem kellene �gy b�nni vel�nk, mint a b�n�z�kkel! – csattant fel most m�r Bill is. Megfogtam a karj�t, �s figyelmeztet�en n�ztem r�.

- Eln�z�st, ha a koll�g�im kicsit t�l komolyan vett�k a munk�jukat. Most fel kell vennem az adataikat, azt�n elmehetnek.

- Rendben – mondtam.

A zsaru el�sz�r Tomhoz fordult.

- Neve?

- Tom Kaulitz.

Mikor Tom kiejtette a nev�t, a zsaru szeme megvillant. A felismer�s f�nye csillant a tekintet�ben.

- Sz�let�si ideje?

- 1989.09.01.

Azt�n Billre n�zett.

- �s az �n neve?

- Bill Kaulitz.

- Sz�let�si id�?

- 1989.09.01.

- Teh�t m�g kiskor�ak – �llap�totta meg a rend�r.

- Igen. Probl�ma? – k�rdezte Bill inger�lten.

- Csak nagykor� szem�llyel engedhetj�k ki �n�ket.

Ezut�n hozz�m fordult.

- Neve?

- Petra Nagy.

- Sz�let�si id�?

- 1985.12.15. Mint l�thatja, nagykor� vagyok. Elmehet�nk?

- Eln�z�st, de am�g nem tudja bizony�tani, hogy val�ban nagykor�, nem engedhetem el.

- Mit gondol, szem�lyi igazolv�nnyal j�rok f�rdeni? – k�rdeztem kiss� szemtelen�l.

- Nyugodjon meg kisasszony! H�vja fel a sz�leit, �s vel�k kiengedem �n�ket.

- Rendben, hol tal�lok telefont?

- A folyos� v�g�n. Elk�s�rem.

- K�sz�n�m.

Ahogy kiment�nk a folyos�ra, egyb�l megpillantottam a telefont. Csakhogy p�nzt kellene beledobni, n�lam meg ugyeb�r egy fill�r sincs. Kelletlen�l fordultam k�s�r�mh�z.

- Eln�z�st, tudna adni apr�t? Ha megj�nnek a sz�leim, visszaadom.

- Hogyne, parancsoljon.

Bedobtam a p�nzt, �s t�rcs�ztam a hotel sz�m�t.

*Ek�zben a sz�llod�ban*

Isabelle idegesen rontott be any��khoz.

- Hol van Petra?

- A sr�cokkal. Mi�rt?

- Valami baj van, �rzem!

- Mi t�rt�nt? Komoly a baj?

Any��k nagyon komolyan vett�k az ikrek k�z�tti telep�ti�t, �s egyb�l hittek Isabelle-nek.

- Nem, fizikailag nincs baja, de valamibe belekeveredhetett!

Ekkor megcs�rrent a telefon.

- Anya? Figyelj, itt vagyunk a rend�rs�gen, gyertek �rt�nk!

- Hogy hol vagytok?

- Majd mindent megmagyar�zok, de most gyertek!

- Rendben, mindj�rt ott lesz�nk – hallottam, azt�n megszakadt a vonal. Ek�zben nem vettem �szre, hogy a zsaru is telefon�lt…

Any��k hamar oda�rtek, �s Isabelle-lel a sarkukban val�s�ggal berontottak a kapit�nys�gra.

- Hol van a l�nyom?

- Anya, itt vagyok – siettem oda hozz�.

Isabelle a nyakamba ugrott.

- Tudtam, hogy valami t�rt�nt veled! �reztem, itt a gyomromban!

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte apa idegesen.

- Semmi komoly, csak f�r�dt�nk amikor nem lett volna szabad, �s m�gis �gy hoztak be, mint a b�n�z�ket.

- �h, csak ennyi? – k�nnyebb�lt meg anya.

- B�rs�got kell majd fizetn�nk, �s nem engedtek ki, mert az ikrek m�g kiskor�ak, r�lam meg nem hitt�k el hogy h�sz vagyok. Sz�val l�gyszi vigyetek ki innen!

Apa hamar lerendezte a dolgot, �s k�t perc m�lva kil�phett�nk a rend�rs�g ajtaj�n. Csakhogy ami kint fogadott minket, rosszabb volt minden kihallgat�sn�l…