D�lut�n n�gykor indult a g�p�nk N�metorsz�gba, any��k� pedig h�romkor Magyarorsz�gra. Isabelle sz�lei m�g maradtak egy hetet. �sszecsomagoltunk, �s m�r indultunk volna a rept�rre, mikor Isabelle probl�m�zni kezdett.

- Tulajdonk�ppen �n mi a fen�nek menjek veletek?

- Mert nem akarok �jra elszakadni t�led – v�laszoltam.

- De mit fogok ott csin�lni?

- Amit mindenki m�s! – sz�lt k�zbe Tom.

- Ja, bulizunk, sz�rakozunk, �lvezz�k a nyarat – tette hozz� Bill.

- Ne csin�ld m�r ezt! A sz�leid is elengedtek, nem?

- Igen, de… m�gis mi keresnival�m lenne ott?

- Ne m�r! Sabrina is j�n!

- Igen, de � Gusti bar�tn�je. El sem tudn�nak szakadni egym�st�l – mutatott Isabelle az eml�tett p�rocska fel�, akik a vit�b�l mit sem �rz�kelve tapadtak egym�s sz�j�ra.

- Te meg az �n testv�rem vagy. �s �gyis egy csom� ember lakik most a sr�cokn�l. Eggyel t�bb vagy kevesebb m�r olyan mindegy.

- Ja, ott van Laura, Petra, �s gyakorlatilag Andreas, Georg, Gusti, �s most m�r Sabrina is ott laknak – sorolta nevetve Tom.

- Neked is jut hely – tette hozz� Bill.

- Ok� – adta meg mag�t Isabelle.

Any��kkal egy�tt ment�nk ki a rept�rre, ott elb�cs�ztunk t�l�k, �s feltett�k �ket a g�pre. Nek�nk m�g maradt egy �r�nk, �s Bill s�t�lni h�vott. Otthagytuk a t�bbieket, �s felment�nk a teraszra, n�zt�k a felsz�ll� g�peket.

- Mi�rt akart�l s�t�lni? – k�rdeztem kis id� eltelt�vel.

- Mert veled akartam lenni! Nem el�g ok ez?

- Bill! Nem tudsz nekem hazudni! – mondtam figyelmeztet�en. – Sz�val, mi van?

- J�, igazad van, nem csak az�rt h�vtalak. Tom k�rt meg r�, mert besz�lni akart Isabelle-lel.

Ek�zben Tom �s Isabelle is s�t�lni indultak. Tom t�rte meg a csendet.

- Sz�val…

- Mit akarsz?

- Bocs�natot akarok t�led k�rni.

- Mi�rt?

- Mert durv�n besz�ltem veled, �s mert… kihaszn�ltalak.

- Tom, �n ezt nem �gy fogom fel. Csod�latos �jszak�t t�lt�tt�nk egy�tt, �s ez nekem �r�k eml�k marad. Tudom, hogy a testv�rembe vagy szerelmes, �s el is fogadom. De… nem b�nom ami t�rt�nt. J�, persze, egyr�szt igen, mert megb�ntottam vele a n�v�remet, de m�sr�szt… �r�l�k, hogy ennyit kaphattam bel�led.

- Akkor nincs harag? Lehet�nk bar�tok?

- Persze, musz�j is lesz. K�l�nben mit sz�lna Petra? – nevetett fel Isabelle. Tom megk�nnyebb�lten mosolygott r�, pedig nem tudhatta, hogy a l�ny a nevet�ssel a s�r�st pr�b�lta t�vol tartani mag�t�l.

- Gyere, menj�nk vissza a t�bbiekhez!

Addigra Bill �s �n is vissza�rt�nk, �s felsz�lltunk a g�pre. Persze els� oszt�lyon utaztunk, �s ki is haszn�ltuk annak minden el�ny�t. Ittunk egy csom� pezsg�t, �gy mire Magdeburg repter�n lesz�lltunk, a j� hangulat m�r garant�lt volt. Limuzin v�rt minket, �s mi nagy nevet�sek k�zepette besz�lltunk, �s persze az eg�sz �t ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt telt el. Azt�n haza�rve olyasmi fogadott benn�nket, ami az eg�sz t�rsas�gra kij�zan�t�an hatott. A limuzinb�l kisz�llva az �res h�z fogadott minket.

- Hol lehet Andreas �s Laura? – t�n�d�tt Bill.

- Nem tom, de biztos nemsok�ra hazaj�nnek – vonta meg a v�ll�t Georg. �s val�ban: m�g szinte be sem fejezte a mondatot, amikor az utca t�ls� v�g�n felt�nt Andreas. Mikor oda�rt hozz�nk, se sz�, se besz�d, beh�zott egyet Billnek. Mindenki t�tott sz�jjal b�mult.

- H�, �llj le! – ment oda hozz� Georg �s Gustav. �n meg a f�ld�n fekv� Billhez rohantam.

- J�l vagy?

- Persze, semmi bajom – �llt fel Bill v�rz� sz�j�t t�r�lgetve. – Mi a bajod? – t�madta le Andreast.

- Az, hogy felcsin�ltad Laur�t, azt�n cserbenhagytad! – ord�tott Andreas, mint akinek elment az esze.

- Nem hagytam cserben! Vel�nk lakik, �s minden t�mogat�st megkapott t�l�nk!

- T�letek? Tal�n ink�bb a bar�tn�dt�l, mert te magasr�l lesz*rtad!

- Te nem vagy norm�lis! – kiab�lt vele Bill. – Honnan veszed ezeket a h�lyes�geket? �s k�l�nben is, hol van Laura?

- Most m�r �rdekel? Nem hagyom, hogy a k�zeledben legyen, n�lam lakik!

- J�l van, �gyis egy�tt j�rtok, nem?

- Igen, de amikor j�rni kezdtem vele, esetleg beavathatt�l volna, hogy mi van, nem gondolod? Mit gondolsz, hogy �reztem magam, amikor kider�lt, hogy olyan l�nnyal j�rok, akit felcsin�lt a legjobb bar�tom? Vagyis csak a volt legjobb bar�tom! – fejezte be, azt�n elrohant. Billen l�tszott, hogy kibor�totta Andreas kit�r�se, �s hogy nem a pofon f�j neki igaz�n. Mi, t�bbiek, akik szemtan�i voltunk az esetnek, nem tudtunk mit mondani. Bill m�g napokig levert volt, de azt�n �gy t�nt, kezdi kiheverni az esetet. Nem kereste Andreast, de az�rt rem�nykedt�nk benne, hogy el�bb-ut�bb rendez�dik a bar�ts�guk. Ezt lesz�m�tva a napok vid�man teltek, szinte t�k�letes volt a boldogs�g. �r�lt�nk a ny�rnak, egym�s t�rsas�g�nak, a nyugalomnak, a buliknak, �s egyszer�en csak az �letnek.