Egym�sra n�zt�nk Tommal. � a szem�vel �zent, szinte k�ny�rg�tt az�rt, hogy ne kelljen err�l besz�lnie. H�t vettem egy nagy leveg�t, �s belekezdtem.

- Chris… - de m�ris megakadtam. Nem tudtam Chris vezet�knev�t. Seg�lyk�r�n n�ztem Tomra. � �rtette, hogy mit akarok, �s egyb�l kiseg�tett.

- Martins – morogta.

- Teh�t Chris Martins az ikrek bar�tja volt, vagyis annak tettette mag�t. Azt�n megzsarolt engem valamivel, de �n nem hagytam magam. Sz�ltam Tomnak, �s visszav�gtunk neki. Akkor megfogadta, hogy bossz�t �ll, akkor, amikor a legkev�sb� sz�m�tunk r�. Tudta, hogy Bill a legsebezhet�bb pontunk, mert mindketten nagyon szeretj�k. Chris egy�bk�nt is vesz�lyes. Drogd�ler. Biztos, hogy � tette.

- �rtem. Ut�nan�z�nk ennek a Chris Martinsnak. Meg tudn�k esetleg mondani, hogy hol lakik?

- Sajnos csak a r�gi c�m�t tudom, de onnan m�r elk�lt�z�tt – mondta Tom.

- Akkor megkeress�k a nyilv�ntart�sban. K�sz�n�m a seg�ts�get, �s amint megtudunk valamit, term�szetesen �rtes�tj�k �n�ket.

- K�sz�nj�k.

- Viszontl�t�sra! – k�sz�nt a rend�r, �s otthagyott minket. Tom nem sz�lt semmit, csak vissza�lt a hely�re. M�g mindig a sokk hat�sa alatt �llt. Elgondolkodtam azon, hogy mi�rt kell nek�nk ezt elviseln�nk. Mi�rt nem lehet�nk boldogok? A f�lemben csengett Chris hangja, amint azt kiab�lja, hogy megb�njuk, amit vele tett�nk, hogy mindketten szenvedni fogunk. H�t most itt van. Szenved�nk. De nem csak Tom �s �n, hanem mindenki m�s is. Mindenki, aki szereti Billt. Chris t�l messzire ment. Mindenki meg fogja szenvedni ezt az id�szakot. A banda, a rajong�k, Bill �sszes bar�tja, a sz�lei, mindenki! �h, te j� �g, Simone �s Gordon! �rtes�teni kell �ket, hogy mi t�rt�nt! Min�l el�bb, mert afel�l nem volt k�ts�gem, hogy a sajt� nem fog hallgatni. Tal�n m�r ezzel vannak tele a h�rek. De h�t azt sem tudom, hogy hol is vannak pontosan az ikrek sz�lei!

- Tom, kicsim, figyelj r�m! – �ltem oda mell�, �s megfogtam a kez�t. Lassan felemelte a fej�t, �s r�mn�zett. – Sz�lnunk kell a sz�leidnek. Nem szabad, hogy a h�rekb�l tudj�k meg, hogy mi t�rt�nt Billel. Meg tudod mondani a telefonsz�mukat?

- Azt hiszem… - mondta Tom lassan �s k�b�n.

- Ok�, mondjad!

Tom �ppen elkezdte volna mondani a telefonsz�mot, amikor megcs�rrent a mobilom.

- Igen?

- Mi t�rt�nt? – hadarta Isabelle a vonal t�ls� v�g�n.

- Bill… - csak ennyit tudtam mondani.

- Hol vagytok?

- A k�rh�zban… a balesetin…

- Megyek! – azzal letette. Az �n okos kish�gom! Nem faggat�zott feleslegesen, egyszer�en csak tudta hogy baj van, �s m�r �ton is volt ide, hogy seg�tsen. Most pont az � higgadts�g�ra van sz�ks�gem, mert az eddigi er�fesz�t�seim, hogy t�maszt ny�jtsak Tomnak, holott magamnak is t�maszra volna sz�ks�gem, teljesen kimer�tettek. Szinte elemi er�vel t�rt r�m a f�radts�g, olyannyira, hogy amikor fel�lltam, hogy a mosd� fel� induljak, megsz�d�ltem, �s egy pillanatra minden els�t�t�lt el�ttem. A falnak kellett t�maszkodnom, nehogy �sszeessek. Tom, a mindig figyelmes Tom ezt most �szre sem vette, fel sem n�zett. Nem hib�ztathattam �rte. Szerencs�re ekkor felt�nt a folyos� v�g�n Isabelle, �s egyb�l felm�rte a helyzetet. A mag�ba roskadt Tomot, �s engem, aki a falnak t�maszkodva �lltam, �s az arcom sz�ne val�sz�n�leg a fal feh�rs�g�vel vetekszik. Odasietett hozz�m, �s a karomn�l fogva gyeng�den a mosd�ba vezetett. Nem sz�lt semmit. Megv�rta, am�g elv�gzem a dolgomat, �s megmosakszom egy kicsit, csak azut�n k�rdezett.

- Mi van Billel?

- Chris r�l�tt.

- Chris?

- Tudod, mes�ltem m�r r�la. � volt az, aki megzsarolt.

- Biztos, hogy � tette?

- Tudom, hogy � volt. Megfogadta, hogy bossz�t �ll.

- �rtem. Hogy van Bill?

- Nem tudunk semmit, csak annyit, hogy most m�tik. A goly� �ppen csak elker�lte a sz�v�t. Am�gy honnan tudtad, hogy baj van? – v�ltottam semlegesebb t�m�ra, mert egyszer�en nem tudtam Billr�l besz�lni.

- �reztem.

- Tom is meg�rezte, hogy baj van Billel – mondtam lassan. – �, Isa! Annyira sz�rny� volt! – fakadtam ki, �s v�gre �gy igaz�n eleredtek a k�nnyeim. Zokogva borultam a testv�rem v�ll�ra, �s � megnyugtat�n �t�lelt. – Mi lesz, ha nem �li t�l? Abba �n is belehalok!

- T�l fogja �lni. Ne agg�dj, � nagyon er�s.

Lassan, nagyon lassan megnyugodtam, �s ism�t megmostam az arcom.

- Menj�nk vissza Tomhoz! Nagyon rosszul van.

- Ok�, gyere!

Tom m�g mindig ugyan�gy �lt a sz�ken, ahogy otthagytuk. Leguggoltam el�, �s felemeltem a fej�t. Most m�r tudtam, hogy el�g er�m lesz ahhoz, hogy neki is adjak bel�le.

- Tom, kicsim, n�zz r�m! Figyelj! Nem lesz semmi baj, Bill fel fog �p�lni!

- Honnan tudod? – k�rdezte, mik�zben nagyra ny�lt szemekkel n�zett r�m.

- Egyszer�en csak tudom. �rzem. �s most mondd a sz�leid sz�m�t! Sz�lnunk kell nekik!

- Ok� – b�lintott. Dikt�lni kezdte a sz�mot, amit Isabelle egyb�l be is �rt a telefonj�ba. Mikor megvolt, k�rd�n n�zett r�m.

- Akarod, hogy �n h�vjam �ket?

- Igen, k�rlek!

- J�l van.

Isabelle f�lrevonult, �gy nem sokat hallottam a besz�lget�sb�l. El�g hamar befejezte, �s visszaj�tt hozz�nk.

- Elk�st�nk. A h�rekben hallott�k, �s m�r �tban vannak a rept�r fel�. A k�vetkez� g�ppel j�nnek haza. Holnap reggelre itt lesznek.

- Nagyon kiborultak? – sz�lalt meg halkan Tom.

- Gordonnal besz�ltem, � el�g higgadt volt. Viszont a h�tt�rben hallottam Simone s�r�s�t.

Ekkor kiny�lt a m�t� ajtaja, kil�pett rajta egy orvos, �s elindult fel�nk.