Mindh�rman egyszerre ugrottunk fel a hely�nkr�l. Az orvos k�zben oda�rt, �s v�gign�zett rajtunk.

- �n�k Bill Kaulitz hozz�tartoz�i?

- Igen, mi vagyunk – v�laszolta mindh�rmunk nev�ben Isabelle.

- Hogy van? – k�rdezte moh�n Tom.

- A m�t�t sikeres volt, a goly�t elt�vol�tottuk. Most felviszik az intenz�v oszt�lyra. M�g nem t�rt mag�hoz.

- Fel fog �p�lni? – k�rdeztem szorongva.

- �gy n�z ki, igen. Persze m�g fell�phetnek komplik�ci�k.

- Bemehet�nk hozz�?

- Sajn�lom, de egyenl�re m�g nem.

- K�rem, csak egy percre! – k�ny�rg�tt Tom.

- Rendben, kapnak egy percet. De egyszerre csak egy valaki mehet be.

- K�sz�nj�k!

- Nincs mit. Ha v�ltoz�s �ll be, term�szetesen �rtes�tem �n�ket – mondta az orvos, �s otthagyott minket. Egyenl�re m�g nem mert�nk �r�lni. Nem mert�k elhinni, hogy Bill fel�p�l. El�bb l�tnunk kellett. El�sz�r Tom ment be hozz�. Nem tudom, mi t�rt�nt am�g bent volt n�la, nem mondott semmit. De amikor kij�tt, a szeme k�nnyes volt. �n k�vetkeztem, �s f�lve l�ptem be. F�ltem a l�tv�nyt�l, ami fogadhat, �s nem is alaptalanul. Bill falfeh�r arccal fek�dt az �gyon, �s mindenhol cs�vek �lltak ki bel�le. Odal�ptem az �gy mell�, �s megfogtam a kez�t. Halkan besz�lni kezdtem hozz�, b�r nem tudhattam, hogy hallhatja-e.

- Szia Szerelmem! Annyira sajn�lom, ami t�rt�nt! Az �n hib�m volt. Az�rt t�rt�nt, mert nem szerettelek el�gg�, mert megcsaltalak! Soha nem fogom magamnak megbocs�tani, de k�rlek, gy�gyulj meg, hogy legal�bb te megbocs�thass nekem! Nagyon-nagyon szeretlek! Meg kell gy�gyulnod, mert sz�ks�gem van r�d! – nem b�rtam tov�bb besz�lni, mert a s�r�s fojtogatta a torkomat. Azt�n bej�tt a n�v�r, �s sz�lt, hogy elj�rt az egy perc. �vatosan adtam egy puszit Bill arc�ra, �s a k�nnyeimet t�r�lgetve kimentem.

- Te j�ssz!  - sz�ltam Isabelle-nek.

- Menj be helyettem nyugodtan.

- De �n m�r voltam bent.

- �s? Ha m�r egyszer ugyan�gy n�z�nk ki, haszn�ljuk is ki! Rajta, menj be helyettem!

- K�sz�n�m – csak ennyit tudtam mondani, �s mentem vissza Billhez. M�r nem besz�ltem hozz�, csak megfogtam a kez�t, �s pr�b�ltam er�t adni neki. Mikor a n�v�r m�sodszorra is kik�ld�tt, neh�z sz�vvel hagytam ott.

- Gyertek, menj�nk haza! – javasolta Isabelle.

- Nem megyek sehova! – csattant fel Tom.

- �n sem – csatlakoztam.

- Semmi �rtelme itt maradnotok! Azzal nem seg�tetek Billnek, ha itt �cs�r�gt�k. Reggel majd visszaj�v�nk, addig legal�bb esztek valamit, �s pihentek egy kicsit! – gy�zk�d�tt minket Isabelle.

- Itt akarok maradni, nem vagyok f�radt! – tiltakoztam, de m�g be sem fejeztem a mondatot, amikor megint megsz�d�ltem, �s egy pillanatra els�t�t�lt minden. Most Tom is �szrevette, hogy baj van, �s egyb�l odaugrott hozz�m, hogy seg�tsen. A v�ll�ra hajtottam a fejem, �s hozz�b�jtam.

- Isabelle-nek igaza van, hercegn�! Jobb lesz, ha hazam�sz vele, �s pihensz. �n maradok.

- Nem megyek n�lk�led sehova! – hisztiztem. – Ha nekem pihen�s kell, akkor neked is! Vagy mindketten megy�nk, vagy egyik�nk se.

- De nekem itt kell maradnom. �rtsd meg!

- Nem, akkor �n is maradok.

- Nem marad egyik�t�k se! – z�rta le a vit�t Isabelle. – Gyertek, hazamegy�nk! Reggel majd visszaj�v�nk.

Egym�sra n�zt�nk Tommal, �s � beleegyez�en b�lintott. �gy h�t fogtuk magunkat, �s taxival hazament�nk. Isabelle bel�nk er�ltetett n�mi vacsoraf�l�t, azt�n lezuhanyoztunk, �s lefek�dt�nk aludni. A telefont kih�ztuk, mert folyamatosan csengett. Persze el�bb besz�lt�nk Georggal �s Gustavval, akik szint�n nagyon agg�dtak a t�rt�ntek miatt. �sszeb�jva aludtunk Tommal, �s kora reggel egyszerre �bredt�nk fel. Az els� gondolatunk persze Bill volt. Gyorsan fel�lt�zt�nk, �s lement�nk a konyh�ba. Ett�nk egy falatot, �s indulni akartunk a k�rh�zba, amikor csengettek.