Tom szaladt ajt�t nyitni, mert �n �ppen a f�rd�ben voltam.

- Ki az, kicsim? – sz�ltam ki neki. Nem �rkezett v�lasz, csak zokog�s hallatszott. K�v�ncsian mentem ki, hogy mi t�rt�nt, �s azt l�ttam, hogy Tom egy id�sebb n�t �lel, aki meg�ll�s n�lk�l s�r. Mikor elengedt�k egym�st, �s Tom h�tral�pett, a l�tott f�nyk�pek alapj�n felismertem az ikrek anyj�t, Simone-t.

- J� napot! – mentem oda Tom mell�, mik�zben f�l�nken k�sz�ntem. Simone vetett egy k�rd� pillant�st a fi�ra, aki vette a lapot, �s bemutatott az �desanyj�nak.

- Anya, � Petra, a bar�tn�m.

- A te bar�tn�d? Nem Billnek volt Petra nev� bar�tn�je?

Hopp�! Ezt tal�n nem most kellene elmagyar�znunk! Szerencs�re Tom is �gy gondolta, mert �gy sz�lt az anyj�hoz:

- Ez egy hossz� t�rt�net, majd k�s�bb elmes�lj�k. Most indultunk Billhez.

- Rendben. Petra, �r�l�k, hogy megismertelek – mosolygott r�m Simone, �s adott k�t puszit. Megk�nnyebb�lten mosolyogtam vissza.

- �n is nagyon �r�l�k.

- K�sz vagy, hercegn�? – n�zett r�m Tom. L�ttam, hogy Simone enyh�n felh�zza a szem�ld�k�t a megsz�l�t�st hallva, �s mag�ban elmosolyodik. Val�sz�n�leg arra gondolt, hogy nem hallotta m�g a kicsi fiacsk�j�t �gy besz�lni egy l�nnyal sem. �gy bizony�ra konstat�lta mag�ban, hogy ez a dolog komolynak hangzik.

- Igen, mehet�nk.

- Anya! Hol hagytad Gordont? – n�zett �rdekl�dve anyj�ra Tom.

- Kint v�r a kocsiban. Gyertek, menj�nk!

Tom megfogta a kezem, amin Simone megint csak mosolygott egy sort, �s a kocsihoz ment�nk, ahol Tom bemutatott Gordonnak is. Miut�n a form�lis �dv�zl�seken �test�nk, elindultunk a k�rh�zba Billhez. A kocsiban nem sok sz� esett, mindenki el volt foglalva a saj�t gondolataival.

- H�, Isabelle-nek nem kellett volna sz�lnunk? – esett le Tomnak a h�gom hi�nya.

- Nem, � majd k�s�bb ut�nunk j�n. M�g aludt, nem volt sz�vem fel�breszteni. Hagytam neki egy �zenetet.

- Ki az az Isabelle? – n�zett h�tra Gordon.

- Az ikertestv�rem – v�laszoltam.

- �h, h�t neked is van? Micsoda v�letlen – nevetett fel Gordon.

Mikor be�rt�nk a k�rh�zba, egyb�l Bill orvos�t kerest�k.

- J� napot! �n�k a sz�l�k?

- Igen, mi vagyunk. Mi van Billel?

- Az �llapota stabil. De…

- Mi a baj? – v�gott k�zbe Simone.

- K�m�ban van.

- Ne! – ny�gtem fel. Mindenki r�m n�zett, �s �n elpirultam. – Bocs�nat. K�rem, folytassa!

- Igaz�b�l m�st nem tudok mondani. Meg kell v�rnunk, hogy mag�hoz t�rjen, addig nem tehet�nk semmit.

- �s mikorra v�rhat�, hogy mag�hoz t�rjen?

- Nem tudom megmondani. Lehet, hogy egy �ra m�lva, de lehet, hogy… soha. �s most bocs�ssanak meg, mennem kell! – azzal fak�pn�l hagyott minket. Hal�lra v�ltan n�zt�nk egym�sra. Mi az, hogy tal�n nem �bred fel?! Az... az nem lehet! Remegni kezdtem, �s Tom b�tor�t�n �t�lelt. Simone is falfeh�r arccal t�maszkodott Gordonra. Megr�ztam a fejem. Nem, nem �s nem! Bill er�s, fel fog �bredni! Majd �n meggy�gy�tom, adok neki er�t! Nem halhat meg!

- Menj�nk be hozz�! – javasoltam. – Tudnia kell, hogy itt vagyunk vele!

- Nem hinn�m, hogy az orvosok beengednek – vetette ellen Gordon.

- Nem �rdekelnek az orvosok! – csattantam fel. – Bemegyek hozz�, �s k�sz!

- Ok�, pr�b�ljuk meg – egyezett bele Tom. Simone-ra n�ztem.

- Menj�nk! – mondta egy igazi anya elsz�nts�g�val. El�sz�r �vatosan k�r�ln�zt�nk, hogy nincs-e orvos vagy n�v�r a k�zelben, azt�n mivel tiszta volt a leveg�, bement�k. Bill m�g mindig el�g ijeszt� l�tv�nyt ny�jtott, a sok cs�vel, meg monitorral, �s a s�padt arc�val.

- Szia �des! – k�sz�ntem halkan, ahogy az �gya mell� l�ptem. Egy puszit leheltem az arc�ra, azt�n h�tral�ptem, hogy Simone is oda tudjon menni hozz�.

- Kisfiam! – suttogta, �s l�ttam, hogy k�nnycseppek peregnek az arc�n. Tom �s Gordon az ajt�ban �llva figyeltek. V�ltottam egy pillant�st Simone-val, �s ebben a pillanatban bar�tok lett�nk. T�rsak, sz�vets�gesek a Hal�l elleni harcban. Mindketten elt�k�lt�k, hogy nem engedj�k el Billt. L�ttuk a m�sik szem�ben a hat�rtalan szeretetet az �gyon fekv� fi� ir�nt. Sz�tlan megegyez�s alapj�n �lt�nk le az �gy k�t oldal�ra, �s megfogtuk Bill k�t kez�t. Nem engedj�k el harc n�lk�l! M�g�tt�nk pedig ott �lltak, t�maszk�nt, biztons�got adva, a t�rsaink, a szerelmeink, Tom �s Gordon. Ilyen hadsereg es�llyel veheti fel a harcot b�rmilyen vesz�ly ellen. �s akkor m�g nem besz�lt�nk az ut�v�dr�l: Georg, Gustav, Laura, Isabelle, Sabrina, David, Andreas, �s azok a milli�k, akik im�dj�k Billt. M�r nyugodtak voltunk. Bill fel fog �bredni, meg fog gy�gyulni. Hogy honnan tudtuk? Egyszer�en nem lehet m�sk�pp.