Az elk�vetkez� napok alaposan pr�b�ra tett�k a hit�nket. Bill �llapota nem v�ltozott, tov�bbra is k�m�ban volt. Simone, Gordon, Tom, Isabelle �s �n szinte folyamatosan az �gya mellett �lt�nk, nem hatottak r�nk a k�rh�zi szab�lyzatok. Nem hagytuk magunkat kidobni. Mikor az orvosok hatalmi sz�val akartak fell�pni ellen�nk, kij�tszottuk a v�gs� k�rty�t: a fi�k ismerts�g�t. �s a k�rh�z vezet�s�ge megadta mag�t, att�l kezdve senki nem pr�b�lt elk�ldeni minket Bill k�zel�b�l. Id�r�l-id�re ben�ztek a t�bbiek is egy kis id�re. A rajong�k vir�gok t�megeit k�ldt�k, �s persze a j�k�v�ns�gokat. De �gy t�nt, minden hi�ba. Hi�ba besz�lt�nk Billhez folyamatosan, k�rt�k, k�ny�r�gt�nk neki, hogy j�jj�n vissza, nem t�rt�nt semmi. Voltak pillanatok, amikor legsz�vesebben s�rva elrohantam volna, annyira megviselt Bill egyre �ttetsz�bb� v�l� arc�nak l�tv�nya. N�ha m�r-m�r angyalinak l�ttam. �s ha angyali, akkor mi�rt j�nne vissza? Az elkeseredett pillanatokban Tom �s Isabelle jelentett�k a vigaszt, �s lassank�nt visszat�rt a hitem. Est�nk�nt m�gis s�rva aludtam el Tom karjaiban. �gy volt ez a fi�k sz�linapj�nak el�est�j�n is.

- Ne s�rj, kicsim! – vigasztalt Tom.

- De… holnap lesz a sz�linapotok… �s Bill… m�g mindig… mi lesz, ha… - szipogtam Tomhoz b�jva.

- Hagyd abba! – sz�lt r�m Tom szigor�an. – Nem lesz semmi baj. Fel�bred, megl�tod!

- Honnan tudod? – k�rdeztem halkan.

- �rzem.

- Biztos? – k�rdeztem a k�nnyeimet t�r�lgetve.

- Eg�sz biztos – mosolygott r�m Tom a s�t�tben, azt�n olyat tett, amit m�r egy hete nem. Megcs�kolt, szenved�lyesen, �s simogatni kezdett. J�lesett az �rint�se, �reztem, hogy fel�bred bennem a v�gy. De nem engedhettem neki.

- Ne! Hagyd abba! – pr�b�ltam eltolni magamt�l, sikertelen�l.

- Sz�ks�g�nk van erre, te is tudod!

- Ez nem helyes!  Bill…

- Ne hidd, hogy �n nem folyton r� gondolok! De sz�ks�gem van r�d, hogy er�t adj! Hi�nyzol, �rtsd meg!

- Igen, te is hi�nyzol, de…

- Nincs de! – fogta be a sz�mat egy cs�kkal. �s �n a b�ntudattal k�zdve viszonoztam ezt a cs�kot. Hagytam, hogy cs�koljon, hogy meg�rintsen, �s k�zben undorodtam magamt�l. Bill k�m�ban fekszik, �n meg itt hentergek Tommal!

- Ne gondolj r�!

- Ne olvass a gondolataimban! – csattantam fel idegesen. Tom nem v�laszolt, csak folytatta a k�nyeztet�st. Nem akartam �lvezni amit csin�l, de amikor a legintimebb helyeken �rintett meg el�sz�r a kez�vel, azt�n a nyelv�vel, �nk�ntelen�l felny�gtem. Azt�n mikor v�gre bel�mhatolt, m�r nem gondoltam Billre, csak Tomra koncentr�ltam. Lassan mozgott, igazi szerelmesked�s volt ez, amelyb�l mindketten er�t mer�thett�nk az elk�vetkez� napokra. Majdnem egyszerre �rt�nk a cs�csra, azt�n m�g sok�ig fek�dt�nk �sszeb�jva. Miel�tt elaludtam volna, az �r�mra sand�tottam.

- Boldog sz�linapot, hercegem! – suttogtam f�l�lomban. Tom elmosolyodott, �s megpuszilt. Kis id�re nem gondoltunk Billre, �s boldogok voltunk. Reggel persze m�r m�s volt a helyzet. D�h�s voltam Tomra, mert elcs�b�tott az �jjel, �s el�rasztott a b�ntudat. Reggeli ut�n rohantam be a k�rh�zba Billhez. �n voltam ma n�la az els�, a t�bbiek nem tudom merre j�rtak.

- Szia szerelmem! – k�sz�ntem Billnek, �s az �gy�hoz l�ptem a szok�sos puszi miatt, mikor halkan felny�g�tt. Egy pillanatra megk�v�lten �lltam, �s csak b�multam Billt. Nem ism�tl�d�tt meg az el�bbi, �s �n �gy gondoltam, hogy ez biztos valami reflex volt. Besz�lni kezdtem hozz�, mik�zben az �gya mellett �lve a kez�t fogtam.

- �bredj fel, kicsim! Bill! Ma van a sz�linapod! Hogy rendezz�nk �gy bulit nektek? T�rj magadhoz, hogy megkaphasd az aj�nd�kaidat! Bill, sz�ks�gem van r�d, k�rlek, �bredj fel, gyere vissza! Ak�rhol is vagy most, gyere vissza! Hallasz egy�ltal�n? Ha hallod, amit mondok, k�rlek, �bredj fel! – k�ny�r�gtem neki. M�r legal�bb egy �r�ja �ltem az �gya mellett, �s fel akartam �llni, hogy a mosd�ba menjek, amikor gyenge szor�t�s �reztem a kezemen. Azt hiszem, a sz�vem kihagyott egy �temet. – Bill! Ha hallasz, szor�tsd meg �jra a kezem! – m�r �ppen feladtam volna, amikor ism�t �reztem, hogy megmozdulnak az ujjai. – Bill! Nyisd ki a szemed, k�rlek!

Az arc�t f�rk�sztem, �s l�ttam, hogy megrebbennek a szempill�i.

- Ez az, kicsim! Menni fog! Gyer�nk! Pr�b�ld �jra! – k�ny�r�gtem szinte s�rva, de most az �r�mt�l �ltek ki a k�nnyek a szemembe. �s ekkor, egy pillanatra, kinyitotta a szem�t, �s r�mn�zett! A gy�ny�r�, barna szemp�r r�mvillant egy m�sodpercre, de azt�n �jra becsuk�dott. Ekkor m�r sz�gyenkez�s n�lk�l s�rtam, patakzottak a k�nnyeim. Cs�kokkal bor�tottam az arc�t, �s k�zben j�l �sszemaszatoltam a k�nnyeimmel. De mindez m�r nem sz�m�tott, hiszen Bill fel�bredt! Mag�hoz t�rt! Elrohantam sz�lni az orvosnak, aki futva j�tt vissza velem. Megvizsg�lta Billt, azt�n mosolyogva n�zett r�m.

- Val�ban visszat�rt, most m�r biztos, hogy fel fog �p�lni!

- De akkor most…?

- Ne agg�djon, most m�r csak alszik!

Mikor az orvos elment, szinte �nk�v�letben t�rcs�ztam a Kaulitz-h�z telefonsz�m�t.

- Tom, te vagy az? Bill fel�bredt, mag�hoz t�rt! – kiab�ltam bele s�rva-nevetve a telefonba.

- Megyek! – csak ennyi volt a v�lasz, de nem sz�m�tott. Csak az a f�ld�nt�li �r�m l�tezett, amit Bill pillant�sa okozott. H�t nem volt hi�baval� az a sok k�ny�rg�s, im�ink meghallgat�sra tal�ltak!