Tom rohanv�st �rkezett a k�rh�zba, nyom�ban Isabelle-lel.

- Bill fel�bredt? – rontott be a szob�ba.

- Ne kiab�lj! – sz�ltam r� mosolyogva. – Most alszik. De igen, mag�hoz t�rt. �s az orvos szerint most m�r biztos, hogy fel�p�l.

Tom mondani akart valamit, de nem tudott megsz�lalni. Az �r�m elvette a szav�t. Isabelle-lel egym�sra mosolyogtunk, �s �rtett�k egym�s gondolat�t: Tom Kaulitz, amint nem jut sz�hoz! H�t igen, ez val�ban az �js�gokba k�v�nkoz� szenz�ci�!

- Nyugi, l�legezz m�lyeket! – ugratta Isabelle. Tom vetett r� egy cs�nya pillant�st, �s hozz�m fordult.

- Mes�ld el, mi t�rt�nt! – k�rte.

- Fogtam a kez�t, �s �reztem, hogy megmozdulnak az ujjai. K�rtem, hogy csin�lja megint, �s megint megtette! Azt�n arra k�rtem, hogy pr�b�lja kinyitni a szem�t, �s siker�lt neki! Egy pillanatra r�mn�zett! Jaj Tom, �n annyira boldog vagyok!

- �n is, hidd el! – nevetett r�m.

- �s �n is – f�zte hozz� Isabelle.

- Anyuk�dnak sz�lt�l m�r?

- Igen, m�g otthonr�l felh�vtam. �ton van ide. �s Gordon is.

- Rem�lem, Bill hamarosan fel�bred! – mondtam.

- H�, tes�, �breszt�! – ment oda az �gyhoz Tom.

- Meg�r�lt�l? Hagyd aludni! – sz�lt r� Isabelle.

- Figyelj, m�r �ppen eleget pihent. Egy h�tig m�st se csin�lt, �gyhogy most m�r igaz�n felpisloghatna! – mondta csak f�lig viccb�l Tom.

- K�rtek valamit inni? Elmegyek az automat�hoz – mondta kicsivel k�s�bb Isabelle.

- Nem, k�szi – v�laszolta Tom.

- Nekem hozhatn�l egy k�l�t!

- Ok�, mindj�rt j�v�k.

Tom �s �n egyed�l maradtunk a szob�ban Billel. Tom odaj�tt hozz�m, �s �t�lelt. Megcs�kolt, �s beny�lt a p�l�m al�.

- Tom, ne csin�ld m�r! – k�rtem nevetve. – Az�rt m�gis csak k�rh�zban vagyunk! Mi van m�r, ennyire kanos vagy?

- Nem kifejez�s! �s k�l�nben is, ma van a sz�linapom!

- Akkor sem itt k�ne. Lehet, hogy Bill alszik, de akkor is fogd vissza magad!

- De ha egyszer boldog vagyok! Nem tehetek r�la. Itt vagy te, tudom, hogy Bill meg fog gy�gyulni, �s r�ad�sul bet�lt�ttem a tizenhetet! – sorolta vigyorogva.

- �n erre nem lenn�k ennyire b�szke, k�ly�k! – ny�jtottam ki a nyelvem.

- J�l van, att�l, hogy te m�r v�nl�ny vagy…

- Mi vagyok?

- Hopsz… Nem �gy �rtettem! Bocsi – vigyorgott.

- Na k�sz! Nem is �rtem, hogy mit akarsz egy ilyen v�ns�gt�l, mint �n vagyok – s�rt�dtem meg.

- J�l van, ne haragudj! Tudod, hogy szeretlek!

- Igen? Nem t�nt fel – durciztam.

- Pedig �gy van. SZE-RET-LEK – sz�tagolta, �s mag�hoz h�zott. Meg akart cs�kolni, �s �n hagytam. A p�l�m al� ny�lva a h�tamat simogatta, �s egyre szenved�lyesebben cs�kolt. �ppen le akarta venni a fels�met, amikor azt hallottuk, hogy valaki megk�sz�r�li a tork�t. Automatikusan az ajt� fel� n�zt�nk, mert azt hitt�k, Isabelle j�tt vissza, de ott nem volt senki. Lassan az �gy fel� ford�tottuk a fej�nket, �s azt l�ttuk, hogy Bill minket figyel. Megk�v�lve �lltunk.

- Lehetne, hogy ezt ink�bb majd otthon csin�lj�tok? – k�rdezte Bill halk, rekedt hangon, f�radt mosollyal.

- BILL! – t�rtem magamhoz, �s az �gyhoz rohantam. – Hogy vagy? Jaj, annyira j�, hogy fel�bredt�l, �gy agg�dott mindenki �rted! Nagyon f�lt�nk, hogy… Egy h�tig k�m�ban volt�l, �s annyira f�lt�nk… - de megint nem tudtam, vagy ink�bb ne is akartam befejezni a mondatot. Igazs�g szerint csak hebegtem �ssze-vissza, nem tudtam volna egy �rtelmes mondatot kiny�gni. Nem is tudtam, hogy mit mondjak. V�g�l kiv�lasztottam minden gondolatom k�z�l a legvil�gosabbat, a legegyszer�bbet, �s egyben legfontosabbat. – Szeretlek! Sz�ks�gem van r�d! – mondtam v�g�l, �s s�rva �leltem meg. Sz� n�lk�l t�rte az �rzelemkit�r�semet, csak a v�llam felett pillantott fel Tomra. Nekik nem volt sz�ks�g�k arra, hogy szavakba �nts�k a gondolataikat, an�lk�l is remek�l �rtett�k egym�st. Most m�r nem volt ez �jdons�g sz�momra, hiszen Isabelle-lel �n is k�pes voltam �gy kommunik�lni. Mikor n�mik�pp megnyugodtam, le�ltem a Bill �gya melletti sz�kre, Tom pedig meg�llt m�g�ttem, �s a v�llamat kezdte massz�rozni. H�l�san mosolyogtam fel r�.

- Bill… Eml�kszel arra, hogy ki tette? – k�rdezte komoly arccal Tom.

- Tal�n nem k�ne egyb�l ezzel let�madnod szeg�nyt! – mondtam neki helytelen�t�en.

- Hagyd csak – mondta Bill. – Eml�kszem mindenre. Chris volt.

- Hogy t�rt�nt?

- A fot�z�sra mentem, �s amikor kisz�lltam a taxib�l, megl�ttam az �t t�loldal�n �ll� Christ. Odak�sz�ntem neki, de nem v�laszolt, hanem el�vette a pisztolyt, �s… T�bbre nem eml�kszem. Az a legrosszabb, hogy nem tudom mi�rt tette.

- Az �n hib�m – mondtam lehajtott fejjel. Nem mertem Bill szem�be n�zni.

- Nem a te hib�d! – sz�lt k�zbe inger�lten Tom.

- Chris… megzsarolt. Nem engedtem neki. Elloptam a napl�j�t, amiben az �sszes diszn�s�ga benne volt. Megfenyegett�k, hogy feljelentj�k. Akkor megfogadta, hogy bossz�t �ll. Tudja, hogy mennyire szeretlek, ez�rt rajtad kereszt�l akart f�jdalmat okozni.

 -Mivel zsarolt meg? – k�rdezte halkan Bill. L�tszott rajta, hogy f�rasztja a besz�d. Nem v�laszoltam azonnal, csak vetettem egy pillant�st Tomra. Bill persze egyb�l felfogta a l�nyeget. – �rtem. �s mit akart?

- P�nzt, inf�kat �s szexet – v�laszolt helyettem Tom.

- A mocsok! – csattant fel Bill, �s fel akart �lni, de nem siker�lt, visszahanyatlott a p�rn�ira. Tom odaugrott seg�teni neki.

- Bill, pihenned k�ne, majd k�s�bb elmondunk mindent! Ne f�raszd ki magad! – k�rtem.

- Nincs… semmi bajom… j�l vagyok… - mondta Bill, de m�r f�l�lomban, �s egy perc m�lva m�r aludt is.