Csin�ltam kaj�t, megvacsiztunk, azt�n megn�zt�nk dvd-n egy filmet, mik�zben egym�st etett�k tejsz�nhabos eperrel. A film ut�n egy�tt megf�r�dt�nk, �s beb�jtunk az �gyba. Persze nem aludtunk el egyb�l… Azt hiszem, siker�lt eml�kezetess� tennem a kis rasztahercegem tizenhetedik sz�linapj�t…

Reggel az els� utunk persze Billhez vezetett. Mikor benyitottunk, meglepve tapasztaltuk, hogy az �gya sz�l�n Andreas �l, �s �ppen nagyot nevetnek valamin.

- Sziasztok! – k�sz�nt�nk nekik, mert �szre sem vett�k, hogy benyitottunk.

- Hello! – k�sz�nt Andreas.

- Sziasztok! – mosolygott r�nk Bill.

- H�t te? – k�rdezte Tom Andreast.

- R�j�ttem, hogy nem kellett volna ennyire �sszevesznem Billel. Meg k�l�nben is, agg�dtam �rte, sz�val elj�ttem.

- Megbesz�lt�k a dolgot, �s r�j�tt�nk, hogy mennyire fontos a bar�ts�gunk – tette hozz� Bill.

- Ez t�k j� – mondtam, mik�zben megcs�koltam Billt. �reztem a h�tamban Tom tekintet�t, de nem sz�lhatott semmit, f�leg annak f�ny�ben, amit tegnap csin�ltunk. �ppen kezdt�nk belemer�lni a besz�lget�sbe, amikor megsz�lalt a telefonom. Vetettem egy bocs�natk�r� pillant�st a fi�kra, �s kimentem a folyos�ra.

- Igen?

- �n vagyok – hallottam anya hangj�t.

- Anya! Mi�rt h�vsz?

- Ezer �ve nem besz�lt�nk!

- Ja, �ppen h�rom napja.

- J�l van, de az�rt m�gis az any�d vagyok. Nincs jogom b�rmikor felh�vni?

- Dehogynem, bocsi – nevettem.

- Mi van Billel?

- Nem kaptad meg az sms-em?

- Megkaptam, de csak annyit �rt�l, hogy mag�hoz t�rt.

- M�st nem nagyon tudok mondani. Az orvos szerint meg fog gy�gyulni. M�r sokkal jobban van – mondtam boldogan.

- Ennek igaz�n �r�l�k. �s mikor j�ssz haza?

- Haza?

- Igen haza. Tudod, ahol �lsz. Ahol egyetemre j�rsz, ahol a csal�dod van.

- Aha. Persze, hogy tudom. De… - hogy a fen�be mondhatn�m meg, hogy nem akarok hazamenni? Az egyetemet ut�lom. �s itt m�r sokkal ink�bb otthon �rzem magam. Nem tudom, hogy b�rn�m a fi�k n�lk�l. De musz�j visszamennem. – Megv�rom, am�g Bill fel�p�l, addig nem megyek sehova.

- De egy h�t m�lva kezd�dik a suli!

- Jaj anya, hagyj�l m�r! J�, egy h�t m�lva hazamegyek. De csak akkor, ha Bill addigra jobban lesz.

- Rendben – egyezett bele anya egy nagy s�hajjal. – Szia kicsim! Mondd meg Billnek, hogy jobbul�st k�v�nunk.

- Ok�, szia!

K�nnyek gy�ltek a szemembe, miut�n letettem a telefont. Nem akarok elmenni! De ha Bill meggy�gyult, a fi�k st�di�ba vonulnak, �s akkor �n �gyis csak �tban lenn�k. �s Simone-�k is hazaj�ttek, sz�val mennem kell. Lassan visszamentem Bill szob�j�ba.

- Na, ki volt az? – �rdekl�d�tt Bill.

- Anya volt. Egy h�t m�lva kezd�dik az egyetem, addigra haza kell mennem.

- Ne menj el! – k�rt elszomorodva Tom.

- Musz�j lesz. �s am�gy is hazaj�ttek a sz�leitek, sz�val nem akarok �tban lenni.

- De akkor mi lesz vel�nk?

- Nem tudom, de ezt ne most besz�lj�k meg! – mondtam majdnem s�rva, azt�n felugrottam, �s otthagytam �ket. Gondolkodnom kellett egy kicsit. S�t�ltam egyet, azt�n visszamentem. Andreas m�r nem volt ott, Tom �s Bill pedig elm�ly�lten besz�lgettek. Miut�n hazament�nk, le�ltem besz�lni Isabelle-lel.

- Isa, �n vas�rnap hazamegyek – v�gtam a k�zep�be. – Kezd�dik a suli, �s addigra ott kell lennem.

- Veled megyek – jelentette ki egyb�l.

- Mi? – k�rdeztem vissza. Ezt most hallottam t�le el�sz�r.

- �tiratkozom oda, ahova te j�rsz. Ott is van �p�t�szm�rn�ki szak, nem?

- De, van. De mit fognak ehhez sz�lni a sz�leid?

- M�r megbesz�ltem vel�k, �s meg�rtik. Majd megl�togatom �ket valamikor.

- Nem is tudom, hogy mit mondjak…

- Mondd azt, hogy �r�lsz!

- Persze, hogy �r�l�k, csak nagyon meglept�l!

Meg�lelt�k egym�st, azt�n elmondtuk Tomnak is, hogy mit besz�lt�nk meg Isabelle-lel. Nem l�tszott sokkal boldogabbnak a h�rt�l, l�tszott, hogy el�gg� kibor�totta, hogy elmegyek. H�t mit mondjak, engem is…