D�lut�n �gi �s Isabelle �g�ret�kh�z h�ven visszaj�ttek �rtem, �s bement�nk s�t�lni a belv�rosba. Fagyit ett�nk, �s semmis�gekr�l besz�lgett�nk. Sz�nd�kosan ker�lt�k a legfontosabb t�m�t, m�g v�g�l Isabelle volt az, aki megel�gelte a lassan k�noss� v�l� besz�lget�si k�s�rleteket.

- El�g ebb�l! – jelentette ki. – Besz�lj�nk v�gre komolyan!

- Musz�j? – n�ztem r� k�ny�rg�n, b�r tudtam, hogy nem fog t�g�tani a t�m�t�l. Nem is v�laszolt, csak vetett r�m egy szigor� pillant�st. Seg�lyk�r�n n�ztem az �gira, de az � szem�ben is ugyanazt l�ttam.

- Mire jutott�l? – k�rdezte minden finomkod�s n�lk�l Isabelle.

- Ok�, nem b�nom, besz�lj�nk r�la – adtam meg magam nagyot s�hajtva a t�ler�nek. – Teh�t, r�viden: megtartom a gyereket, de nem sz�lok a sr�coknak.

- Mert?

- Mert nem lenne �rtelme. Egyr�szt azt sem tudom, hogy melyik�kt�l van, m�sr�szt meg l�ttam, hogy Bill hogy reag�lt, amikor Laura gyerek�r�l volt sz�. Nem akarom, hogy velem is �gy b�njon. �s ha Billnek nem sz�lok, akkor Tomnak sem lehet.

- �s m�gis mi a fen�t akarsz mondani nekik?

- Az �gvil�gon semmit – v�laszoltam. – Egyszer�en elt�n�k, �s k�sz.

- Te nem vagy norm�lis! – fakadt ki Isabelle.

- Mi�rt is? – k�rdeztem nyugodtan. Nem �rdekel, hogy mit gondol Isabelle �s �gi! Eld�nt�ttem, �s �gy lesz!

- Mert mindketten im�dnak t�ged, te kis h�lye! Gondolod, hogy hagyni fogj�k, hogy csak �gy elt�nj? �s a gyerekre nem gondolsz? Apa kell neki, te idi�ta! – olvasott be alaposan a h�gom. �gi eddig nem mondott semmit, de most csendesen megsz�lalt:

- Igaza van! �n tudom, hogy milyen apa n�lk�l feln�ni, �s nem k�v�nom ezt a te gyerekednek!

- Akkor sem mondhatom el nekik! �s ha nem lenne el�g ok, amit mondtam, akkor mondok m�g egyet: mi lesz, ha a sajt� megtudja? Nem hiszem, hogy j�t tenne a karrierj�knek, ha ez kider�lne! Nem tehetem ezt meg vel�k!

- De ez nem �rdekeln� �ket! Hiszen szeretnek!

- �n is szeretem �ket, ez�rt nem mondhatom el nekik. �rts�tek m�r meg!

- Ok�, most hagyjuk a t�m�t – s�hajtott egy nagyot Isabelle. – De err�l m�g besz�l�nk!

- Alig v�rom… - mondtam g�nyosan. Felesleges err�l t�bbet besz�lni, mert nem v�ltoztatom meg az elhat�roz�somat. Nem tudhattam, ahogy Isabelle alig hallhat�an ezt suttogja maga el�: - Ok�, ha te nem sz�lsz nekik, akkor majd �n!

Teh�t egyenl�re ennyiben hagytuk a t�m�t, de mindh�rman hallgat�sba burkol�ztunk, �s nem is nagyon volt sz�nd�kunkban j�pofizni, ez�rt ink�bb hazament�nk. Tudtam, hogy r�m m�g v�r egy komolyabb menet, hiszen el kell mondanom a sz�leimnek a dolgot. Este mondtam nekik, hogy besz�lni szeretn�k vel�k, �gy az �cs�m kiv�tel�vel �sszegy�lt a csal�d a nappaliban.

- Anya, apa, mondanom kell valamit!

- Ez komolyan hangzik – jegyezte meg anya mosolyogva.

- Komoly is. Sz�val, az van, hogy… terhes vagyok – b�ktem ki k�nt�rfalaz�s n�lk�l. L�ttam a d�bbenetet az arcukon, �s azt is, hogy egyenl�re sz�hoz sem jutnak, ez�rt �gy d�nt�ttem, hogy nem �llok meg itt, hanem befejezem. – Megtartom a gyereket.

- De h�t kit�l, �s hogyan…? – ny�gte ki anya m�g mindig sokkolva a h�rt�l, hogy nagymama lesz. Nem tudtam meg�llni, �s elmosolyodtam az arckifejez�s�n.

- Hogy hogyan? H�rom gyereked van, �s t�lem k�rdezed ezt? – mondtam viccel�dve, b�r tudtam, hogy az id�pont nem alkalmas a po�nkod�sra. Egyb�l vissza is v�ltottam komolyabb �zemm�dra. – Nem tudom, hogy t�rt�nhetett, hiszen szedek gy�gyszert. �s hogy kit�l van? Nos, azt nem tudom. Vagy Tomt�l, vagy Billt�l. Nem is fontos.

- Mi az, hogy nem fontos? – tal�lt r� apa is a hangj�ra.

- �gysem sz�lok nekik – v�laszoltam hal�los nyugalommal.

- Mi�rt?

Nekik is felsoroltam, amit m�r Isabelle-�knek is, de sajnos valahogy �ket sem siker�lt meggy�zn�m az �rveim helyess�g�r�l… De nem sz�m�tott, �k sem b�rhatnak r� arra, hogy megv�ltoztassam az elhat�roz�somat. Isabelle viszont �gy d�nt�tt, hogy nem fog gy�zk�dni, hanem cselekszik. Fogta a telefonj�t, �s Tom sz�m�t t�rcs�zta.

- Hello, itt Isabelle.

- Szia, Isa! Miz�js?

- Besz�ln�nk kell. Valami fontosat kell elmondanom.

- Na mondjad!

- Nem is tudom, hogyan kezdjem…

- Tal�n kezdhetn�d az elej�n.

- Ok�, de ne akadj ki! Sz�val: Petra terhes.

Egy perces n�ma csend a vonal t�ls� v�g�n.

- Tom, ott vagy m�g?

- �h.. persze. Csak egy kicsit sokkolt a h�r.

- Azt elhiszem, de most m�r mondhatn�l valamit!

- Sz�hoz se jutok! De igaz�b�l, azt hiszem, �r�l�k neki!!!

- T�nyleg? Ez t�k j�.

- De mi�rt nem � h�vott?

- H�t itt az igazi probl�ma. �gy d�nt�tt, hogy nem sz�l nektek.

- Micsoda?

- J�l hallottad. Kital�lta, hogy �gyse �r�ln�tek neki, f�leg Bill. Meg hogy a sajt� mit sz�lna, ha kider�lne. Sz�val, el akar t�nni.

- H�t ezt nem hiszem el! Hogy gondolhatja ezt?

- Teljesen meg van zakkanva. �gy gondoltam, hogy musz�j tudnotok r�la, ez�rt h�vtalak. J� lenne, ha besz�ln�l Billel, �s csin�ln�tok valamit.

- Ok�, elmondom neki. Azt�n odamegy�nk, �s besz�l�nk Petr�val.

- Az j� lesz. Akkor szia!

- Szia! �s Isa! K�szi, hogy sz�lt�l.

- Nincs mit – tette le Isabelle mosolyogva a telefont.