Az utols� mondat nem jutott el a tudatomig, valami �szt�n�s v�dekez� mechanizmus nem engedte. Egyszer�en kiz�rta a fejemb�l, mert ez m�r �gy t�l sok lett volna. Mikor megint fel�bredtem, reggel volt, �s anya �lt az �gyam mellett. Amit nem tudtam megtenni Isabelle, Tom �s Bill mellett, most v�gre siker�lt. Felszakadt bennem egy g�t, �s a fejemet anya �l�be hajtva s�rtam. � csak meg�rt�n �t�lelt, �s a simogat�sa eg�szen olyan volt, mint amikor m�g kicsi voltam, �s a sebes t�rdem miatt vigasztalt. �jra kisl�ny voltam, �s anya �rint�se megnyugtatott egy kicsit. Mikor abbahagytam a s�r�st, halkan megsz�lalt.

- Tudom, hogy nagyon f�j, de talpra kell �llnod. Nem szabad, hogy ez megt�rj�n. Lehet m�g gyereked.

- Hogy besz�lhetsz nekem m�sik gyerekr�l, amikor most vesztettem el a kisbab�mat?

- Kicsim, tudod, hogy am�gy sem lett volna alkalmas az id� m�g arra, hogy gyereket sz�lj! Hiszen m�g egyetemre j�rsz!

- Amit ut�lok, te is tudod! J� hogy nem azt mondod, hogy szerencse, hogy elvesztettem a bab�t, mert �gy legal�bb be tudom fejezni a sulit!

- �n nem ezt mondtam!

- Nem �rdekel! Van egy h�rem: nem megyek vissza a suliba! Hagyj b�k�n!

- Kicsim, nyugodj meg! Nem mondtam, hogy j�, hogy elvet�lt�l! Egy gyerek elveszt�se nagy f�jdalom, ezt �n is tudom. Eml�kszel hogy azt hittem, hogy Isabelle meghalt a sz�let�sekor? Szerinted �n mit �reztem? R�ad�sul �n kilenc h�napig hordtam a sz�vem alatt!

- Ok�, tudom – higgadtam le lassan, de m�g mindig haragudtam any�ra az�rt amit mondott. Mintha az egyetem fontosabb lenne, mint az �n kisbab�m! Ez�rt h�v�sen sz�ltam hozz�: - T�bbiek?

- Isabelle �s �gi suliban vannak, a fi�k meg nemsok�ra j�nnek. Szerencs�d van vel�k, mert im�dnak t�ged!

- Aha – mondtam unottan. Nem �rdekelnek a fi�k se. �gi se, �s a testv�rem se. Hagyjon engem mindenki b�k�n! Nem volt szerencs�m, mert ekkor toppant be Tom. Anya fel�llt, �s azt mondta, hogy lemegy a b�f�be.

- Szia hercegn�! – k�sz�nt Tom a szok�sos sz�vd�gleszt� vigyor�val. Nem volt �szinte mosoly ez, �szt�n�sen �reztem. Tudtam, hogy � is szenved. Nem �rdekelt. Szenvedjen mindenki, ha m�r �n nem lehetek boldog!

- Szia! – k�sz�ntem vissza minden lelkesed�s n�lk�l. Odaj�tt az �gyamhoz, �s le�lt a sz�l�re. A tenyer�be vette a kezemet. �reztem, hogy mennyire hideg a keze. Amikor az arc�ra n�ztem, nyoma sem volt m�r az el�bbi vigyornak, m�r csak a f�jdalmat l�thattam a szem�ben. Gyeng�den a hasamra tette a kez�t, �s v�gigsim�tott rajta. Nem b�rtam tov�bb, ett�l az egyszer� gesztust�l megint kit�rt bel�lem a s�r�s. Gy�l�ltem magam �rte, hogy milyen b�g�masina lettem, de valahogyan le kellett vezetnem a fesz�lts�get. Tom �t�lelt, �s �n meglepetten tapasztaltam, hogy mennyire j�l esik a k�zels�ge. Felemeltem a fejem, �s azt l�ttam, hogy � is k�nnyezik. L�ttam m�r s�rni, Bill miatt, de ez most valahogy m�s volt. Akkor az�rt tette, mert nagyon f�lt, agg�dott a testv�r��rt, de most csak a szomor�s�got l�thattam rajta, a vesztes�g f�jdalm�t. Tudtam, hogy � az egyetlen, akinek �ppen annyira f�j, mint nekem. Csak n�zt�nk egym�s k�nnyes szem�be, �s az ajkaink lassan k�zel�tettek egym�shoz. Amikor v�g�l �ssze�rtek, �reztem azt az apr�cska �ram�t�st, amit mindig is, ha Tommal voltam. Gyeng�d, r�szv�tteli cs�k volt ez, de szerelmes �s v�gyakoz� is egyben. Egy pillanatra fel�bredt bennem a v�gy, azt�n eszembe jutott, hogy hol is vagyunk, �s mi�rt. El akartam l�kni Tomot, de nem engedte, er�sen tartott a karj�ban. Mikor v�gre elengedett, egy hossz� percig m�g egym�s szem�be n�zt�nk, azt�n �jra a v�ll�ra borultam. �gy �lelt�k egym�st addig, am�g Bill meg nem jelent az ajt�ban.

- Szia kicsim! – k�sz�nt � is mosolyogva. �s valami�rt olyan �rz�sem volt, hogy neki nem f�j igaz�n, ami t�rt�nt.

- Hell�! Te is megj�tt�l? – mondtam halv�ny, de nem �szinte mosollyal.

- Hoztam neked valamit! – vett el� a h�ta m�g�l egy nagy csokor vir�got. Liliom volt, a kedvencem.

- K�szi, ez kedves t�led! – mondtam, azt�n t�m�t v�ltottam. – Nem tudj�tok, mikor mehetek haza? Orvossal m�g nem is tal�lkoztam, �gy legal�bb is nem, hogy �bren lettem volna. Haza akarok menni!

- Most besz�ltem az orvosoddal, azt mondta, hogy holnap hazaengednek – v�laszolt Bill.

- H�rom nap m�lva utazhatunk is – tette hozz� Tom.

- Itt hagytok?

- Nem, magunkkal visz�nk.

- Ha-ha, nagyon vicces.

- Komolyan mondtam.

- Nem megyek sehova.

- Mi�rt?

- Nincs hozz� kedvem.

- Az egyetem miatt?

- Nem, oda nem megyek vissza.

- Akkor mit akarsz csin�lni?

- Nem tudom. Nem is �rdekel. Majd lesz valahogy.

- Ok�, a vit�nak v�ge. Vel�nk j�ssz �s k�sz! – z�rta le a t�m�t Tom.